Megadás
Magunkban érezzük, összekötjük egységünk láncait. Rabságodat szabad szívemnek ajándékozod, tőlem pedig boldogan elfogadod a mocsár virágát. Kitárul a Mindenség. Tükörképek nélkül megnyílik homlokcsontunk, és harmadik szemünk világa azt teszi velünk, amit mindig is szeretnénk, mert így mindenki jól jár.
Találkozás a törpével
Azon a gombán ülsz, amelyik éppen hozzám beszél, ott ugrálsz széles vigyorom előtt és azt suttogod kalimpáló szívemnek, hogy:
– Rám figyelj, az élőlény csak közlekedési eszköz, de én már itt vagyok, az akadályaim segítőim, tanítványból mester, mert mindenki önmagában éri el a teljességet, látod, hogy szívem milyen óriás.
Tóparti lebegés
A tó partjainál lebegünk, ránk terül a víz tükre. Kerek kockán, egyenesbe kerül a görbe. Harangéneket trombitál a müizzen, egymásra talál, ami összetart. Kikevert szín, fehér és fekete, bölcsőnek kenete, koporsónak megannyi lehetőség. Ember ajkáról a szívekben Istennek dicsőség.
6 hozzászólás
Kedves Eferesz!
Mesés volt olvasni, de azért háromszor el kellett.
S most kerekek a lapok!
szeretettel:
Ildikó
Kedves Ildikó!
Jobb többször, mint egyszer sem.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Eferesz!
Két szó, csak két szót mondanék:
Taníts mester!
Köszönöm, hogy olvashattam! 🙂
Üdv. E. Palton
Kedves E. Palton!
🙂
Nagyon szívesen, és én is szeretnék tanulni tőled, feltétel nélkül.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Igazán "mutatós" gondolatok drága Eferesz!
Örülök, hogy benéztem Hozzád!
Szeretettel: Tünde
Kedves Tünde!
Én is örülök, köszönöm szépen.
🙂
Szeretettel: Szabolcs