Mi és Ők – családtagjaink

Sokszor hallottuk azt, hogy az ember egyik igazi társa a kutya. Ennek igazságát amióta Bogi a kan és Buksi a szuka, ez a két fekete orosz terrier kiskutyus velünk van, folyamatosan tapasztaljuk immár évek óta magunk is a mindennapjainkban. Barátaink egy kutyafuttatóból évekkel ezelőtt hozták nekünk ezt a két aranyos csupa szív fekete ,,gombolyagot", azaz Őket. Azóta egészen ,,összenőttünk" mi négyen. Szinte gondolatainkban, a mindennapjaink minden egyes percében fizikálisan és lélekben is ott vannak velünk. Valóságos közösséggé váltunk ez által. Amint reggel kinyitjuk a szemeinket a feleségemmel, még félálomban vagyunk az álom és az ébrenlét mezsgyéjén, a kis kutyusok már jönnek és szenvedélyesen áradó őszinte szeretettel, az örömtől csillogó szemekkel köszöntenek minket, majd jelzik, hogy az éjszakai nyugalmunkat Ők felügyelték a másik szobánkban, ezért nekik a reggeli jár.. Ezt meg is kapják, de mielőtt nekilátnának az evésnek Bogi és Buksi elvégzik a reggeli tornájukat, azaz birkóznak egyet egymással és félszemmel lesik, hogy tetszik-e nekünk a ,,produkciójuk". Amint a tetszésünket kifejeztük irántuk, megy tovább a nap. Mi tesszük a dolgainkat és Ők is, azaz mindvégig le nem veszik rólunk a szemüket, felügyelnek ránk. Közben azért, ha minden rendben van Ők bepótolják az éjszakai alvást, pihennek egy kicsit, de csak úgy, hogy az közben is felügyelik a rendet, a biztonságunkat. Mindezt olyan aranyosan teszik, hogy az megindító. De nekik ez és így természetes. Ha elmegy egyikünk valahová, akkor rendszerint Bogi a kan kikíséri a kapunkig. A Buksinak a ,,kutyushölgynek" itt kell maradnia azért, mert Ő irányítja Bogit, a kant és az itthon maradottra is kell vigyázni ,,valakinek", hogy a felügyelet folyamatos legyen. Tehát ennyi szeretetet ritkán kap meg az ember mástól. Szinte életünk minden pillanatában együtt vagyunk és ez így nagyon jó, hiszen Ők is a családunk részei, örömteli gondoskodásunk élő tárgyai. Este is velük együtt térünk nyugovóra, mi a hálószobánkban, Ők pedig hol a kertben, hol a házukban…. esetleg a szomszéd szobánkban. Legalább ennyi nekik is kijár, de mi nekik még ennél is többet adunk, mert amit Tőlük kapunk az semmivel és semmihez sem mérhető! Az az őszinte, tiszta ragaszkodás és szeretet. Hiszen Ők is családtagjaink!