Miért 1?

Rengeteg ilyen szócskával kezdődő kérdésbe botlik az ember élete során, van amelyikre egyszerűen talál feleletet, van amelyikre nem, bármilyen irányba is csavargatja eszét.
Az öregedő cigány morfondírozása juttatta ezt eszembe, aki feltette magában a kérdést:
– miért nem szaladnak utánam a nők úgy mint régen? Mire rövid gondolkodás után meg is találta rá a választ:
– Bizonyára, mert mostanában nem lopok retikült!
Egyszerű válasz, de logikus. Ám mit válaszoljak én, (aki nem voltam jártas a retikülös szakmában) erre a kérdésre?
Eszembe villant néhány épkézláb felelet, de ezeket gyorsan elhessegettem, mivel az idő múlásának érzékeny húrjait pengették volna, és töredelmesen bevallom, hogy ezeknek hangját nem szívesen hallgatom.
Feltételezem, hogy más is így van vele, gondolok azokra, akik velem egy húron pendülnek, és nem az újonnan felfedezett csodaszerek, hanem a nyolcvanas évek zenéjének hatására húzódtak vissza pattanásaik.
Félreirányítottam hát e villanásokat agyamnak egy rejtettebb tekervényébe, és fiatalosan elmerültem gondolataimban, minek eredményeként teljesen új magyarázatok születtek, mire felszínre kerültem.
Az első épkézláb magyarázat, ami eszembe jutott, az volt, hogy ma már nem kell a nőknek senki után szaladgálni,(de, még a férfiaknak sem) mert elég egy okos szerkentyű a háznál, ugyanis az mindenféle szempontból kielégíti.(legalábbis a reklámok hada ezt üzeni, és igaznak is tűnhet annak, aki nem ismeri fel a reklámok csalafinta fogásait.)
Semmi értelme hát a szaladgálásnak, keresni a nőnek a megfelelő férfit, aki alkalomadtán rájöhet titkos pin kódjára meg az e mögött rejtőző értékekre, és így beléphetne életébe, hiszen otthonról egy kényelmes fotelből olyan férfiasságot rendelhet online, hogy csuda! Így még attól se kell féljen, hogy féltve őrzött kódjára valaki rábukkan, mivel csakis saját kezűleg nyomogatja a gombokat, és szerintem ez a nemeket megfordítva is működik.
Talán ez lenne az oka, hogy egy idő óta már én se futkosok a nők után? Vagy az, hogy már kezd néha cserben hagyni a memóriám? és félek, egy új kódot használni, mivel észrevettem, hogy néha az asszony kódjai is nehezen jutnak eszembe?
Miért, miért…? ekkor kiesett az olvasó szemüvegem egyik lencséje, épp amikor a pénztárnál a pin kód után az OK gombot megnyomtam volna, és darabokra tört.
Így aztán csak fél szemmel láttam tisztán, egy miniszoknyának becézett blúz alól kivillanó csinos női hátsót,amikor a pénztárosnő lehajolt, hogy összeszedje.
Na, ez nem hiányzott! De mindenképp eldöntöttem, hogy az új lencséért készpénzzel fizetek.