Minden alkalommal, mikor meglátogatsz, valamit hozol magaddal. Van úgy, hogy egy halk csók pihen a szádon, és van úgy, hogy engem fosztasz meg tőle. Kimeríthetetlen vagy. Hozod magaddal a boldogság ezernyi színben tündöklő szirmait. Leveted a kabátod, majd az ágy szélére dobod. Hó borítja be a szobát. Pihenjünk! – mondod, majd elalszunk a földön, és lemegy a Nap. Te elmész és már csak a hervadt szirmok hevernek az éjjeliszekrényen, de nem félek. Nem félek, mert tudom, hogy nem lesz ez mindig így. Jössz még és valamit megint hozol magaddal.
6 hozzászólás
Ennyi?
Ha vannak még hasonló témában mondataid, akkor gyűjtsd össze őket és együtt tedd fel, mint "Életem szilánkjai" vagy esetleg "Napjaim darabkái" címmel.
Az olvasónak még arra sincs ideje, hogy megpróbálja elképzelni, mit szeretnél üzenni, mert alig kezdi el olvasni, máris vége.
Igen, bizony, ennyi. 🙂
Úgy gondolom, hogy ha a sok kis különálló "jeleneteket" együtt tölteném fel, nem oldaná meg az a problémát, hogy az ember hamar átsiklik rajta, és nem lenne ideje elképzelni az egyes szituációkat. Ha félreértettem, elnézést, de ha csak egymás után teszem őket, akkor a következő olvasásával ugyanúgy elfelejti az olvasó, mit olvasott a korábbi darabban. Így pedig, ha valaki rászánja magát, ismét elolvassa, akkor ki tud alakítani egy képet. Ennyi talán elég is, én úgy gondolom. A hozzászólást pedig nagyra értékelem és köszönöm!
🙂 Kedves, szép… jó, ha így szeretünk valakit!
Kriszti
Köszönöm a kedves szavakat! 🙂
Kedves Norman!
Rövid történeted-románcod érdekes, és sokat mondó. Valóban érdemes összegyűjteni ezeket. Nekem is van sok ilyen, én pillanatképeknek, egyperceseknek, stb. nevezem.
Mindent jegyezz fel, és őrizd meg a későbbiekre. Meglásd, hasznát fogod venni máskor is.
Sokat jelent, hogy tisztán, érthetően, jól és hibátlanul fogalmazol. Ez a legfőbb alapja az írásnak. A továbbiak már a gyakorlattal jönnek maguktól.
Szeretettel üdvözöllek: Kata
Kedves Kata!
Először is köszönöm a szavazatot, másodszor pedig a szép szavakat, amikkel "megjutalmaztál". Nagyon örülök, hogy tetszik a művem, és bizony én is őrizgetek egy-két ilyen szösszenetet "később még biztosan jó lesz" alapon. 🙂
Üdvözlettel,
Norman