Míra

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy fényes csillag. Csillag a téli égbolton lakott, megszámlálhatatlan csillagtestvérével együtt. Onnan nézett le minden éjjel a fázó Földre, ahol hol hullt a hó, hol a csípős, fagyos szél kemény hideget fújt az emberek arcába, de olyan hideget, hogy akit csak tudott bekergetett a házába. Ilyenkor még a legvastagabb kabát, kötött sapka, sál és kesztyű se volt elegendő ellene. Épp a kertben játszadozott egy nagyon szép kislány, Míra. Nagy kerek szeme volt, hosszú szempillája, szépen ívelt szemöldöke, fitos orra, cseresznye színű ajka, és csillogó haja. Fülében türkiz fülbevalót viselt. Ezt a kislányt a szülei nagyon elkényeztették. Nem volt olyan kívánsága, amit ne teljesítettek volna neki. Éppen ezért gőgös és hiú lett. Nem törődött senkivel és semmivel. Az egyik nap azt kívánta, hogy egy fecskepár ficseregjen neki.
– Kislányom, most tél van, a fecskék délre repültek a tél elől! – Erre földhöz vágta magát és torka szakadtából kiabálta:
– De én azt akarom, hogy egy fecskepár ficseregjen nekem!- Mit volt mit tenni, a szülei csak hogy a kedvében járjanak, megszerezték neki. Csillag a téli égboltról szomorúan nézte megszámlálhatatlan csillagtestvérével együtt. Másnap reggelre holtan feküdt a hóban a fecskepár. A lány mit se törődött már velük. Ekkor újabb kívánsága támadt Mírának:
– Azt akarom, hogy orgona illatozzon a kertünkben!
– Kislányom, most tél van, az orgona virága elfagyna a hidegben! – Erre földhöz vágta magát és torka szakadtából kiabálta:
– De én azt akarom, hogy orgona illatozzon a kertünkben! – Mit volt mit tenni, a szülei csak hogy a kedvében járjanak, megszerezték neki. Csillag a téli égboltról szomorúan nézte megszámlálhatatlan csillagtestvérével együtt. Másnap reggelre az orgona dermedten hevert a nagy hóban. Közben az idő megengedett, a Nap is megmutatta gyengéd sugarait. A kerti medencében is felolvasztotta a jeget. Ezt látva, újabb kívánsága támadt Mírának:
– Azt akarom, hogy megfürödjek a kerti medencében!
– Kislányom, most tél van, megfáznál, megbetegednél a hidegben! – Erre földhöz vágta magát és torka szakadtából kiabálta:
– De én fürödni akarok a kerti medencében!- meg se várva a választ, fürdőruhára vetkőzött és beleugrott a vízbe. Ekkor hirtelen feltámadt a fagyos szél, kemény hideget fújt Míra arcába, de olyan hideget, hogy reszketni kezdett, mint a nyárfalevél. Úgy mezítláb szaladt be hanyatt- homlok a házba. Szülei törölközőkbe bugyolálták, kandalló mellé ültették, de hiába. Míra nagyon beteg lett. Hosszú- hosszú hónapokig, hetekig, napokig feküdt az ágyban. Az orvosok nagyon sokáig kezelték, szülei számtalan könnycseppet ejtettek, mire a lány teljesen meggyógyult. Szánta- bánta már, hogy olyan meggondolatlan és önelégült volt. Mire meggyógyult, már nem ugyanaz a Míra volt, aki annak előtte. Kedves volt, szófogadó és segítőkész, ráadásul soha többé nem mondta azt, hogy akarok, csak azt, hogy szeretnék. Csillag a téli égboltról vidáman nézte megszámlálhatatlan csillagtestvérével együtt.
Így volt, mese volt, ha nem hiszed, járj utána!