Modern sportorvoslás

Hatalmas hajrá vette kezdetét. 216 kilométer után semminek tűnhet az az utolsó száz méter, de az élen lévő két versenyzőnek ezek a röpke másodpercek óráknak tűnnek. A gyors lihegés nekik egy-egy mély lélegzet, lassított felvétel minden, ahol csak a konkurens fél színes, ahol a szürke tömeg csendben figyel. Még egyszer megfeszül a vastag comb, majd a nyak, hogy oldalra nézzen az eres szempár. És egy pillanat alatt minden visszagyorsul. A szurkolók kiabálása berobban a győztes fülébe, aki boldogságában félrelöki biciklijét, és fut egy kört a lelkes tömegben. Aztán valaki egy kulacsot nyom a kezébe. Vadul iszik. Miután megtörli a száját, megköszöni az italt, és óvatosan kiköpi a tüdejét. Némán eltelik pár pillanat, végül a biciklista megunja a dolgot.
– Csak semmi pánik, rutindolog – mondja a sokkolt nézőket nyugtatva, és ügyesen visszatömködi helyére a tüdőt. – Csak semmi pánik…
Mire mindenki észbekap, már tovább is áll. Van még egy csomó dolga…