Molly, az egyszarvú

Egy távoli országban annak is a Csalafinta csalitosában élt egy csodálatos állat az Egyszarvú. Mollynak hívták. Ez az állat igen különleges volt. Feje vörös és ló alakú, teste fehér és ló formájú, lába az őzéhez, farka az oroszlánéhoz hasonlított, homloka közepén egy egyenes, hatalmas, hegyes szarv állt ki. Ám sose bántott vele senkit. Békésen éldegélt a vadonban. Nem volt magányos, pedig ő volt az utolsó, mégis boldogan élt. Élvezte, amikor szél fésülte selymes sörényét, Nap cirógatta lágyan bőrét. Erről a csodálatos teremtményről legendák keringtek szerte a Földön. Ezért a világ minden pontján keresték őt, hátha egyszer, véletlenül megpillanthatják, de idáig senkinek sem sikerült csak rajzokat találtak a sziklafalakon. Egy kapzsi, dúsgazdag és öntelt ember elhatározta, hogy mindenáron megszerzi magának. Egy nap különös dologra lett figyelmes az Egyszarvú. Elhatározza, hogy a végére jár. Kíváncsi volt nagyon, s talán éppen ez miatt kissé óvatlan is. Emberek érkeztek. Nem tudhatta, hogy azért jöttek, hogy őt elfogják és elhurcolják. Egy aranyszőke hajú lány is velük érkezett. Olyan bársonyos volt a haja, mint a csikónak a farka. A lány egyszer csak megpillantotta az Egyszarvút és csodálkozva felkiáltott. De bár ne tette volna! Az emberek meglátták és üldözőbe vették a csodálatos teremtményt. A közelben épp arra bóklászó Boglárka szem- és fültanúja volt a dolognak. Ő is óvatosan követni kezdte az eseményeket. Az Egyszarvú megrettent és félelemtől reszketve vágtázni kezdett. Az járt a fejében, hogy csak el innen, minél messzebbre üldözői elől, akik a nyomában jártak, azonban lassacskán elmaradoztak, csak a lány volt végig mögötte. Az is hamarosan utolérte, talán azért, mert engedte az egyszarvú? A leány ölébe hajtotta a fejét és simogatni kezdte selymes sörényét. Ekkorra az emberek is odaértek. Jó szorosan megkötözték. Hagyta magát. Ketrecbe zárták és elvitték a kapzsi, dúsgazdag és öntelt emberhez. Ott bezárták egy pompás istállóba. Jó dolga volt, mert mindenki szerette, kényeztette. Ám ő mégse volt boldog. Egyre csak fogyott és fogyott, szinte már jártányi ereje se maradt. Ezt látva a kapzsi, dúsgazdag és öntelt ember kihajtott a mezőre és sorsára hagyta. Boglárka, aki mindent látott, odament Mollyhoz. Cirógatni kezdte a csodálatos állatot, közben szép szavakkal illette. Erőt és bátorságot öntött a pompás állatba. Az összeszedte minden erejét, szarvával megbökte Bogi homlokát, megköszönve ezzel a támogatást, majd nekirugaszkodott, felemelkedett a levegőbe és elszáguldott a Csalafinta csalitos sűrűjébe. Sose látták többet.
Így volt mese volt, ha nem hiszed, járj utána.

Kérdések: Hol élt és milyen volt az egyszarvú? Mi történt vele? Miért nem érezte jól magát az embernél, amikor kényeztették? Hogyan menekült meg? Mit tett Bogi?