Moratórium

Amikor a gazda és családja elutaztak, a sógorra bízták a gazadaságot, talán az alatt a két hét alatt nem lesz semmi baj, amig a tengerparton üdülnek. A sógor elég labilis személyiség volt,- estéit a falu kocsmájában töltötte – nem minden esetben sikerült összehozni az állatok etetését a szükséges időpontokban. A legtöbb gondot a bezártság okozta, mert hogy a sógor bizony elfelejtette a disznókat kihajtani, mikor jött a kondás, vagy a marhákat a csordával a legelőre küldeni. A lovaknak is hiányzott már a futtatás. A nyugtalanság egyre csak nőtt. A tyúkok a kertbe mentek, lecsipegették a zöldségeket, a lovak és később a tehenek is kitörtek az istállókból.

A sógor pedig úgy elhagyta magát, egész nap csak fáradtan feküdt a dikón, alig tudta estig kialudni az előző nap mámorát.

Egyedül a kutyák, a fekete rotweiler és az alattomos tekintetű fekete foltos bull terrier élték világukat. Amikor a gazda itthon volt, mindkettő fegyelmezetten tette a dolgát. De most szinte elszabadult a pokol. Átvették a hatalmat! Először csak a baromfiakat fegyelmezték, a Kakasnak megtiltották a kukorékolást, mert szörnyen zavarta őket hajnalban az a rettenetesen éles hang, ami nem felelt meg semmilyen kutyanormának. Szegény kakas kinjában bebújt a szalmakazalba, amikor rájött a kukorékolhatnék. No meg természetesen a tyúkok is rendesen meg lettek fegyelmezve. Ha megtojták a tojást, tilos volt a kotkodácsolás! Vagy megtanulták az ugatást, vagy alaposan megtépték a tollaikat a kutyák. A többség – engedelmesen – cikkant kettőt hármat, ami úgy tünt mintha a torkukon akadt volna a kukorica és azt köhögnék ki.

Igen! Mindenkinek meg kellett tanulni ugatni, mert ez a stilus és forma volt a kutya urak számára elfogadható. A tojást mindketten nagyon szerették, ezért kicsit elnézők voltak a tyúkok iránt. Ám a kiscsirkéknek ! De még a jércéknek is! Egyszerűen be kellett fogniuk a csőrüket. Meg se mukkanhattak! Mert ha mégis, hát rögtön a kutyák étlapjára kerültek.
Nahát a macskák! – amúgyis örök ellenségként bosszantották a kutyákat, – most aztán rendesen kijutott nekik ! Nyávogni, dorombolni, tilos volt ! Ugatniuk kellett, de azt is csak naponta egyszer volt szabad, délelőtt 10 és 11 között. Volt amelyik megszokta az új rendet és egész jól elsajátította az ugatás tudományát, de volt amelyik egyszerüen átugrott a palánkon és megszökött.

A disznókat szörnyű csaholással terelték vissza az ólba, miközben szidalmazták őket, hogy így visszaélnek a gazda bizalmával! Abba a kézbe marnak bele amelyik a mosléket adja nekik ! Hálásnak kellene lenniük, hogy van fedél a a fejük felett, ehelyett össze turkálták az egész udvart. A lovakat és a marhákat csak messziről próbálták terelgetni, mert volt már tapasztalatuk a paták erejéről. De azért jól beolvastak nekik is, hogy szégyelljék magukat, most amikor össze kellene fogniuk és védeni a portát, össze-vissza szaladgálnak, még ugatni sem képesek egy kicsit se, a rend kedvéért !

Képzelhető, milyen kép fogadta a gazdát, amikor hazaérkezett ! Majd megütötte szegényt a guta. Két hétbe tellett, míg eltakarították a szemetet és valamennyire rendet raktak a portán.