Alaposan rám ijesztettek. Mikor végre meg mertem állni, egy meseszép kastélyt pillantottam meg egy park közepén, előtte rengeteg színes virággal. Hatalmas épület volt, magas fa oszlopokkal, hófehér falakkal, rengeteg ablakkal, mintha üvegpalota lenne. Belül sok-sok lámpa égett.
Két kisfiú jött ki. Arról beszélgettek, hogy a Faluházban voltak Márton-napi ünnepségen. Ekkor vettek észre. Az egyik így szólt:
– Nézd, milyen aranyos, pici kutya, akkora, mint egy morzsa.! Hogy remeg, biztosan fázik és éhes is lehet szegényke. Vigyük haza!
Felvett az ölébe, megsimogatott, a kabátjával betakargatott és így beszélt hozzám:
– Nagyon picurka vagy, ezért Morzsának foglak hívni. Hazaviszlek, csinálok jó meleg helyet neked egy dobozban, kapsz tejecskét, meg ennivalót. Velünk fogsz lakni. Ne félj, anyukám először lehet, hogy kicsit morcos lesz, de hidd el, hamar megbékél és szeretni fog ő is.
Aztán holnap iskola után elmegyünk sétálni, megmutatom neked az egész falut. Ha valamikor elkóricálnál, akkor is mindig visszatalálj!
A két fiú felváltva vitt tovább, egész hazáig. Valamivel kisebb ház volt, mint amiben eddig éltem, de barátságos. Rögtön megszerettem. Bár szüleim és testvérkéim még ma is hiányoznak, sokszor gondolok azokra a szép napokra, mikor még együtt lehettünk, de jól érzem itt magam. Szeretnek és tudom, hogy Ők sohasem vinnének el innét és nem tennének ki az út mellé. Én sem hagynám el őket soha. Ígérem, hogy mindig vigyázni fogok rájuk!
4 hozzászólás
Kedves Zsóka!
Morzsika kalandjait elolvastam, mind a három részt. Picit csodálkoztam, hogy három részben tetted fel, mert egyben sem lett volna túl hosszú.
A történet aranyos, és felelősségre nevel a körülöttünk lévő állatokért /egyfelől, mert másik olvasat szerint: ki lehet rakni a "felesleges" kutyusokat az út szélére, mert majd jön egy kisfiú és befogadja/.
Csak ott állt meg a szemem az olvasásban, hogy Morzsi elolvasta az iskolán a feliratot… hát, egy mesébe talán még ez is belefér…
Judit
Kedves Judit!
Sajnos egy részben nem tudtam feltenni, mert nagyon gyorsan túlmelegszik a gépem és olyankor ki kell kapcsolnom. Ezt figyelembevéve lett 3 részes.:(
A történet lényege éppen az lenne, hogy NE rakják ki a kis állatokat az emberek és felelősségteljesen gondozzák őket. Szeretném, hogy még véletlenűl se az jusson eszébe az olvasónak: a kirakott jószágok mindig szerető gazdira találnak. Köszönöm, hogy felhívtad figyelmemet erre a fontos dologra! Mivel a történet nincs lezárva, igyekszem megoldani.
Igazából beszélő kutyával sem sokkal találkoztam még…. akkor miért ne olvashatna?:) Szerencsére egy mesében könnyebb megoldani az ilyen jellegű problémákat, mint az életben. Egyébként már az iskola előtt is tudott olvasni: a településjelző táblánál!:) Ahogy írod: "egy mesébe talán még ez is belefér".
Nagyon örülök hasznos és építő hozzászólásodnak.
Köszönettel: Zsóka
Szerencsére neki jól sikerült az élete, nem kell az utcán kóborolnia étlen – szomjan…
Nekem is 4 befogadott kutyám van az út mellett hagyták ezeket is…:(
Nagyon szomorú, hogy így vagy még rosszabbul bánnak az állatokkal…
Látom, követted a kutyus történetét.
Tudod, az egész úgy kezdődött, h az utcánkban napok óta szinte szünet nélkül ugattak a kutyák egy kóborló kutyust. A miénk sajnos minden idegen jószágot elkerget, pedig néhányszor megpróbáltam társat fogadni neki. A környéken elég sokszor megfordulnak elhagyott, kidobott állatok, így párom méltán csattan fel: Inkább az ilyen dolgokat írnátok meg! …..és igaza volt! Mivel gyermekeknek – is – szór a történek, így a nagyon durva dolgokat mellőztem, bár sajnos nagyon is léteznek.
Szeretettel: Zsóka