Most már ide írok tárcákat

Most már ide írok tárcákat nem a Wordbe. És miközben ezt írom, azon gondolkodom, milyen nehéz is úgy írni, hogy magamon kívül nincs kiről.
Azt mondják, a téma az utcán hever. Hát felőlem heverhet. Ahogy ismerem magam, akkor sem venném fel, ha utánam kiabálna. És ezt arra fognám, hogy nincs időm, meg most nem jó, mert eztmegaztmegamazt meg kell csinálni. Holott csak félek, hogy nehogy a tárcából is muszáj legyen, és nehogy megkellírnom úrról adjak hírt, hanem inkább megakaromírni úrról.

Egyszer egy téma majdnem fejbe dobott borosüveggel. Akkor fel sem tűnt, hogy téma. A Körúton sétáltam az Oktogon felé. Gondban voltam, mert nem volt pénzem, aztán ilyenkor jár az ember agya, de nem a Körúton, hanem valami sötét zsákutcában szaladgál eszeveszetten lehetőség után kutatva. Na ekkor hajította neki a falnak a hosszú fekete hajú molett hajléktalanasszony a borosüveget, és közben azt kiabálta, hogy „dögölj meg”. Én persze nem vettem magamra. Miért mondaná nekem, hogy dögöljek meg? Hiszen ugyanabban a zsákutcában jártam, mint ő, csak nem látszott. Lehet ez zavarta? Bárhogy is volt, én azt hiszem az az asszony a sorsnak mondta, hogy dögöljön meg, hogy így kitolt vele, hogy borosüvegekkel kell dobálóznia.
Miután az üveg nagyot csattant a falon tőlem alig egy méterre és már elhangzott a „dögölj meg” is, én arra gondoltam, hazamegyek és megiszok egy üveg Édes Élményt, vagy ha nem is iszom meg, legfeljebb nekihajítom a garázs falának, csak hogy olyan hatásos legyek, mint az a hosszú fekete hajú molett hajléktalanasszony.
Természetesen nem hajítottam semmit sehova. Főleg nem a garázs falára, mert nincs is garázsunk, csak a szomszédnak. De még csak bort sem ittam. Másnapra kialudtam a betegségemet, hogy nincs pénzem, és olyan boldogan ébredtem, mint a nincstelen részegek.

Most, hogy „tárcám” végére értem, elsőre boldogan veszem észre, hogy már nem csak magamról írtam, hanem másról is, de másodjára már látom, hogy még a hosszú fekete hajú molett hajléktalanasszonyban is magamat közvetítem, szóval úgy tűnik Babitshoz hasonlóan nekem sem sikerül túljutnom magamon, hiába vágyom a mindenséget tárcába szedni.