2024. december 24., kedd
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    abszurd

    Mozaikdarabok

    davidBy 13 hozzászólás1140 megtekintés

    Összezuhantak a pixelek. Semmi nem maradt, csak folthalom. És most elment az áram is. Az emberi tehetetlenség kicsapta a biztosítékot. Hát itt fekszem sötétben, darabjaimra hullva. Megmozdíthatatlan mozaikhalomként. Szétgurult alkotóelemek ottfelejtett rendbontása. Szeretném, ha értem jönnél…

    Nyöszörögnék, de széthullott a nyöszörgőrendszerem is, a nyöszörgőközpont meg túlmelegedett. Élettelen darabkák hevernek a padlón. Nem tudják összeszedni magukat.

    Ha lenne egy érzékszerv, felfoghatná a lépteid keltette nyomáshullámokat, amik a levegőben terjednek. Talán Te még hallod saját cipőd kopogását. Én is sikoltanék, ahogy hangszalagjaid élesen összecsapódnak a látványtól. Egyedül kell látnod, egyedül kell sikoltanod, és egyedül hallod a sikoltást. Bennem minden darabjaira hullott. Én megszűntem. De Te légy erős…

    Megtorpannak a részecskék az izzószálban. Abbamarad a kergetőzés. Megnyikordul a parketta. És ott fekszünk egymás mellett, hangtalan sötétben. Lebomlanak a szobán kívüli egykori világok. És lassan, nagyon lassan megelevenedek…

    Share.

    13 hozzászólás

    3. Sachiko on

      Különösen a vége tetszik, de úgy összességében is nagyon jó írás. Egyedi látásmód különlegesen megfogalmazott köntösbe bújtatva. Kicsit szomorkás, kicsit elvont, kicsit magányos, de a végén mégis csak nagyot fordul pozitív irányban. Elolvastam néhányszor és szerintem még fogom is. Bár szívesen olvastam még volna tovább, de a pontok is megteszik a maguk hatását. Sok mindenre lehet gondolni.
      Egyetlen dolog, ami nem tetszik benne: a második bekezdésben szinte egymás után sok nekem az a "nyöszörgés". :S
      Ez persze nem változtat semmit a véleményemen. 🙂
      Üdv: Sachiko

    6. P. Szabó Zsuzsa on

      Kedves Dávid!

      Tetszik, hogy rövid mondatokkal indul az írás. Valamiért szeretem az ilyen mondatokat, olyan tényszerűek, megállapításként hatnak, és ugyanolyan súllyal bírnak, mint a hosszabb mondatok. Aztán persze ahogy a vége felé jár az írás, a rövid kijelentések, és a kicsit hosszabb mondatokba foglalt szavak nagyon jó ritmust adnak az írásnak. A jó írás követi az alkotó érzelmeit, a szív működését, olyan, mint az EKG görbe. Szerintem ez olyan. Köszönöm, hogy olvashattam, gratulálok hozzá!
      üdv:
      Zsuzsa

    7. P. Szabó Zsuzsa on

      Elég volt csak érezni.:) Nem vagyok ám versek terén annyira értésre törekvő ember, én is jobb szeretem érezni a verseket, viszont valamilyen szinten szükséges a megértés és az érzés összekapcsolódása szerintem….Szóval kérlek ne skatulyázz be "érteni akarónak":) Köszönöm.
      🙂
      üdv:
      Zsuzsa

      • david on

        Rendben, nem is szeretnélek! 🙂 No meg jobban örülök, hogy nem csak érteni akarsz… 😛 Nem szabadna, hogy ellenérzéseim legyenek az "értőkkel" szemben, mégis vannak… ez persze rólam szól, nekem kell vele dolgoznom. 🙂
        Különben is érezhető, hogy nem ragadsz le a racionalitás talaján! Nem akartalak megbántani vagy skatulyázni! Nagyon halkan jegyzem meg, hogy szerintem ezt az írást nem is lehet nem érezni…

        Köszönöm a tisztázást.
        Dávid

        • P. Szabó Zsuzsa on

          Köszönöm a benemskatulyázást.:)
          Hamár hasonlóságok, ha a Gondolatok c. írásomat elolvasod, szerintem még inkább meg fogsz lepődni (de ez nem biztos, hogy úgy lesz, mindenesetre így érzem, és ez már a Mozaikdarabok olvasása után felmerült gondolat, tehát akkor, amikor még nem olvastam a Korlát c. versemre írt véleményed…)
          Az "értőkkel" szembeni ellenérzés úgy gondolom -természetesen addig, amíg nem válik drasztikussá:)-, hogy talán "normális" dolog egy "érzőtől", bár itt ugyebár elemezni kellene a "normális" fogalmát, meg persze azt, hogy az "érző" mennyiben különbözik az "értőtől, mert lehet, hogy a távolság nem is olyan nagy, mint amilyennek tűnik…
          A tisztázást én is köszönöm.
          üdv:
          Zsuzsa

    Leave A Reply