– Nagypapa mesélj kérlek! -hangzott a 18 éves Réka ajkáról- Olyan keveset tudok Rólad!
– Jól van mesélek. Elmondom Neked első szerelmem történetét…
Emlékszem pont negyven éve mikor először megláttam. Gyönyörű volt. Ragyogó, fekete szemek, ébenekete, csillogó hosszú haj… őt is Rékának hívták.
Első látásra egymásba szerettünk. Milyen boldogok voltunk! A legszebb esténk volt mikor kölcsönösem megvallottuk egymásnak a szerelmünket. Épp a vacsora utáni kávénkat ittuk.
– Réka!
– Tessék Tamás!
– Már régóta szeretnék elmondani Neked valamit. Szeretném ha a feleségem lennél. Saját keresetem van, amiből tisztességgel el tudok tartani egy családot, a magam ura vagyok. Hozzám jössz feleségül?
– Igen, a feleséged leszek! -mosolygott Réka boldogan
– Nem ígérhetek fényes életet, nem ígérhetem hogy gazdagok leszünk, de mindig minden meglesz amire Neked és a gyermekeinknek szükségük lesz…
– Tudom hogy mindent megteszel majd értünk, és csak ez a fontos.
– Holnap elmegyek a szüéeidhez, és megkérem Tőlük a kezedet.
– Várni foglak!
Másnap valóban elmentem Réka szüleihez. Nagyon kedvesen fogadtak. Kedvező választ remélve adtam elő a kérésemet. A fogadtatás mégsem a várt volt…
– Tamás ha tehetnénk, szívesen Önnek adnánk Rékát… azonban régi megállapodás köt minket egy másik családhoz. -felelte az apa- A szüleim nagyon sokkal tartoztak nekik. Sehogy sem tudtuk kifizetni a pénzt. Erre az idősebb Nagyváthy úr alkut ajánlott: Elengedi az adósságot, ha a lányunkat -mikor betöltötte a 21. évét- a fiához adjuk feleségül. A szavunkat adtuk, hiszen csak négy év van köztük, azt gondoltuk jól megértik majd egymást. Az egyezség értelmében a két gyerek házasságot kell hogy kössön három év múlva…
Itt nem volt mit teni… Réka mindig szavatartó, hagyománytisztelő leány volt. Arra kért, ne találkozzunk többet, hiszen nem házasodhatunk össze, és csak mélyülnek a sebek… Nem is gondolt arra, hogy megszegje a szülei és nagyszülei adott szavát.
– Mi történt utána Rékával? Nagyváthy úr felesége lett?
– Nem, soha nem esküdtek meg. Réka nem sokkal ezután nagyon beteg lett. Az orvosok mindent megtettek érte, amit ember tehet… fel is épült, de soha nem lett olyan mint régen. Egyre csendeseb lett, és egyre furábban viselkedett. Két év múlva, mikor meghalt, már teljesen el volt borulva az elméje.
– Mi lett után a családdal?
– A szülők nagyon szerették Rékát. Minden nap új fájdalmat okozott nekik, hisz látták nap mint nap, hogyan rosszabbodik az állapota… és arra is rájöttek, hogy a hagyományok vak tisztelete miatt boldogtalanná tették a leányukat. Orvosokat hívtak hozzá, de már ők sem tudtak segíteni… két év múlva elborult elmével halt meg…
A sírján a felirat:
Itt nyugszik egy szép leány
Lelke angyalként lebeg
Megölte a balgaság
és hagyománytisztelet
– Azt hiszem Nagyapa ez a legszebb bizonyítéka, hogy megbánták a hibát…
– Igen. A temetésen megfogadták, hogy változtatni fognak az életükön… bár ez már nem segít Rékán… de azóta nem a hagyományok az elsők számukra… mindig az ember a fontos… Réka tanította meg őket erre… az élete árán…
– Nagypapa hogy ismerkedtél meg Nagymamával?
– Erről majd később mesélek, mert ez is egy hosszú történet…
11 hozzászólás
régen biztos nagyon sok ilyen történetnek volt valóságalapja. Rossz belegondolni
Hát igen…régen sajnos voltak ilyen vagy hasonló séma szerint történt események…ezért írtam meg a novellát…
Köszönöm hogy olvastad!
Sajnos a mai párválasztással kapcsolatban nagyon igazad van…és persze régen is voltak jól sikerült házasságok…talán Rékáé is jól sikerült volna…:)))…de sok volt az ellenpéld is azt hiszem…
Köszönöm hoyg itt jártál!
Nálunk és a nyugati kultúrákban ma a szabad párválasztáson alapuló szerelmi házasság alapvető emberi jog. A keleti és bizonyos afrikai országokban azonban továbbra is erősen tartja magát az elrendezett házasságok hagyománya. Legkeményebb formájában, a parancsra kötött házasságban a frigyet rákényszerítik a menyasszonyra, vagy a vőlegényre. A szülők az érzelmi zsarolástól sem riadnak vissza, hogy gyermekeik „kötelességüket“ személyes vágyaik elé helyezzék. Ez a forma régen is, ma is túlnyomórészt a nők alárendeltségén és alapvető szabadságjogaik megsértésén alapul. A nyugati világban a II.világháború alatt a harctéren és a munkahelyeken helyt álló nőket a háború után nem lehetett visszaparancsolni az apai és férji fennhatóság alá. Azonban a világ más részein ez még ma is a 21. század egyik legsúlyosabb emberi jogi kihívását jelenti.
Én is a szabad párválasztás híve vagyok egyébként. A katolikus esküvő csak úgy volt érvényes, ha mindkét fél önként állt oltár elé. Ez viszont ellenőrizhetetlen, viszont elhangzik máig minden esküvőn a kérdés: Megfontoltad-e Isten előtt szándékodat és önként jöttél-e ide, hogy házasságot köss? Ha erre igent mondtak (azt kellett mondaniuk a szülők parancsára) akkor a házasság érvényes volt…
Falun az eljegyzéskor is megkérdezték a szülők a lányukat hogy tényleg akarja-e az eljegyzést. Csak itt meg az a gond, hogy előtte ráparancsolhattak a lányukra, hogy igent mondjon…és nem kétséges hogy sok ilyen van.
Szerencsére ma már nem lehet ilyet tenni, ugyanis megvan rá mindenkinek a lehetősége, hogy megálljon a saját lábán. Azt hiszem ezért volt olyan fontos, hogy a nőknek munkahelyük lett…nem függtek senkitől, ahogy ma sem. Így a ma élő emberre már nem lehet olyat ráerőltetni, amit nem akar – szerencsére
Köszönöm hogy olvastad és leírtad a gondolataidat!
Én csak egyszerűen mint egy szép mesét olvastam és tetszett. Megyek a folytatáshoz.
szeretettel Elizavetta
Örülök neki hogy tetszett! Köszönöm hogy olvastad!:)
Szép és szomorú történet…
Ebben a sorban-" holnap elmegyek a szüleidhez"…
magánhangzó sokaság van!…:))))) Biztos elütötted!
Ölellek: Lyza
Szia!:)
Tényleg elírtam véletlenül, köszönöm hogy szóltál! Azt is hogy olvastad és véleményezted!:)
Kedves Arthemis!
Ez egy szomorú, de tanulságos mese. A tanulság Réka sírján a felírat.
Nagyon tetszett, jól megírt történet.
Üdv.: Zagyvapart.
Régen sok volt az elrendezett házasság, az ok persze rendszerint a vagyon volt. A hagyományok ma is fogságban tartják a legtöbb embert…a testet nem ölik meg, de a lelket elsorvaszthatják. Szóval azt hiszem hagyományok kellenek, de nem szabad túlzásba vinni.:)
Köszönöm hogy olvastad, örülök hogy jónak találtad, mert ez is a legelsők egyike.:)