Nagypapa meséi: első rész

– Nagypapa mesélj kérlek! -hangzott a 18 éves Réka ajkáról- Olyan keveset tudok Rólad!
– Jól van mesélek. Elmondom Neked első szerelmem történetét…

Emlékszem pont negyven éve mikor először megláttam. Gyönyörű volt. Ragyogó, fekete szemek, ébenekete, csillogó hosszú haj… őt is Rékának hívták.
Első látásra egymásba szerettünk. Milyen boldogok voltunk! A legszebb esténk volt mikor kölcsönösem megvallottuk egymásnak a szerelmünket. Épp a vacsora utáni kávénkat ittuk.
– Réka!
– Tessék Tamás!
– Már régóta szeretnék elmondani Neked valamit. Szeretném ha a feleségem lennél. Saját keresetem van, amiből tisztességgel el tudok tartani egy családot, a magam ura vagyok. Hozzám jössz feleségül?
– Igen, a feleséged leszek! -mosolygott Réka boldogan
– Nem ígérhetek fényes életet, nem ígérhetem hogy gazdagok leszünk, de mindig minden meglesz amire Neked és a gyermekeinknek szükségük lesz…
– Tudom hogy mindent megteszel majd értünk, és csak ez a fontos.
– Holnap elmegyek a szüéeidhez, és megkérem Tőlük a kezedet.
– Várni foglak!
Másnap valóban elmentem Réka szüleihez. Nagyon kedvesen fogadtak. Kedvező választ remélve adtam elő a kérésemet. A fogadtatás mégsem a várt volt…
– Tamás ha tehetnénk, szívesen Önnek adnánk Rékát… azonban régi megállapodás köt minket egy másik családhoz. -felelte az apa- A szüleim nagyon sokkal tartoztak nekik. Sehogy sem tudtuk kifizetni a pénzt. Erre az idősebb Nagyváthy úr alkut ajánlott: Elengedi az adósságot, ha a lányunkat -mikor betöltötte a 21. évét- a fiához adjuk feleségül. A szavunkat adtuk, hiszen csak négy év van köztük, azt gondoltuk jól megértik majd egymást. Az egyezség értelmében a két gyerek házasságot kell hogy kössön három év múlva…
Itt nem volt mit teni… Réka mindig szavatartó, hagyománytisztelő leány volt. Arra kért, ne találkozzunk többet, hiszen nem házasodhatunk össze, és csak mélyülnek a sebek… Nem is gondolt arra, hogy megszegje a szülei és nagyszülei adott szavát.

– Mi történt utána Rékával? Nagyváthy úr felesége lett?
– Nem, soha nem esküdtek meg. Réka nem sokkal ezután nagyon beteg lett. Az orvosok mindent megtettek érte, amit ember tehet… fel is épült, de soha nem lett olyan mint régen. Egyre csendeseb lett, és egyre furábban viselkedett. Két év múlva, mikor meghalt, már teljesen el volt borulva az elméje.
– Mi lett után a családdal?
– A szülők nagyon szerették Rékát. Minden nap új fájdalmat okozott nekik, hisz látták nap mint nap, hogyan rosszabbodik az állapota… és arra is rájöttek, hogy a hagyományok vak tisztelete miatt boldogtalanná tették a leányukat. Orvosokat hívtak hozzá, de már ők sem tudtak segíteni… két év múlva elborult elmével halt meg…
A sírján a felirat:

Itt nyugszik egy szép leány
Lelke angyalként lebeg
Megölte a balgaság
és hagyománytisztelet

– Azt hiszem Nagyapa ez a legszebb bizonyítéka, hogy megbánták a hibát…
– Igen. A temetésen megfogadták, hogy változtatni fognak az életükön… bár ez már nem segít Rékán… de azóta nem a hagyományok az elsők számukra… mindig az ember a fontos… Réka tanította meg őket erre… az élete árán…
– Nagypapa hogy ismerkedtél meg Nagymamával?
– Erről majd később mesélek, mert ez is egy hosszú történet…