(Egy árva naplójából)
Tegnap betöltöttem a 18.évemet! Ráadásul gazdag vagyok, hisz végre a többmillió forintos örökségem birtokába jutottam! Bárki irigyelhet…ieigyelhetne…ugyanis tegnap tudtam meg honnan származom…
A szüleim híresek voltak. Locska – így becéztek engem, Senki nem tudja honnan jött ez a név, hisz a keresztségben a Tamara nevet kaptam…a szüleimet pedig már nem tudom megkérdezni hisz 3 éves voltam amikor meghaltak. Nem emlékszem rájuk…a hangjuk, az alakjuk, az illatuk eltűnt az idő ködében. De tegnap óta tudom hogy az ő lányuk vagyok.
A szüleim jó barátja nevelt fel, aki csak a 18. születésnapomon – a valódi édesanyám kérését tiszteletben tartva – tárta fel mi történt azon a napon amikor hozzá kerültem.
Oroszországban éltünk, Szibéria szélén. Engem megtanítottak magyarul és oroszul is. Ott, ahol éltünk sokszor volt hó és járhattunk szánkózni. Lovas szánunk volt.
Azon az utolsó napon is szánkóztunk. A szüleim, én és a barátjuk, a későbbi nevelőanyám, aki épp nálunk töltött néhány hetet. De aznap baj történt: apa nem figyelt eléggé és elsodort egy családot. Senkinek nem lett komoly baja, hisz a lovak nem taposnak emberre, és ki lett fizetve az orvosi kezelés díja és kártérítést is kaptak. Aztán este, nem sokkal azután, hogy hazamentünk, néhány idegen férfi állt a kertben. Ennek ellenére a szokott időben bezárták a hátsó ajtót…és ekkor az egyik szétlőtte a fegyverével a zárat…így jöttek be. A szüleimért jöttek hogy elvigyék őket. Apám megkérdezte hogy a baleset miatt-e amit okozott…és hogy velem és a vendéggel mi a szándékuk. A válasz rövid volt:
 Nekünk csak ti ketten kelletek. Most viszont ne kérdezz többet! Mindent időben meg fogtok tudni!
Ez a kis idő elég volt ahhoz, hogy anyám és nevelőanyán szót válthassanak…ekkor bízott a gondjaira, hogy vigyázzon rám helyette.
Mielőtt elindultak a szüleimmel az idegenek, mindhárom felnőtt körülnézett még utoljára…és észrevették hogy a szobában minden óra áll…
16 hozzászólás
Szia!
Az álmok néha öntörvényűen, a saját logikájuk alapján működnek. Érdemes rögzíteni az általuk létre jött benyomásokat, mert sajátos hangulatot hoznak létre. Mindenesetre szívesen lennék 18 éves és gazdag!:):):)
Szeretettel: Rozália
Azt én is kipróbálnám.:D Az álpmbeli én ugyanis nem azonos velem.:) Ha sikerül akkor leírom ezeket, de az írásaim zöme nem így készül. Viszont ezeket nem olyan könnyű rögzíteni mert olyan mintha a vizet akarnád megtartani a tenyeredben…írás közben is egyre több részlet esik ki az emlékezetből.:(
A mű olvasása közben az olaszliszkai borzalomra asszociáltam.
Nagyon tetszett.
Zagyvapart.
Nekem nem jutott eddig eszembe de tényleg lehet benne valami…a naplórészletben egy álmot próbáltam leírni…csak a részletek nagyon gyorsan kiesnek ilyenkor, nem tudtam visszaadni azt a történetet ami álmomban megelevenedett.
Köszönöm hogy olvastad. Örülök hogy tetszett.:)
Az utolsó mondattal nagyon megfogtál. 🙂
Köszönöm hogy olvastad és véleményt írtál.:D
Kedves Arthemis!
Nagyon érdekes az álmod. Szóval fiatal szeretnél lenni, gazdag, megtudni, hogy ki vagy Te igazán, és kik azok akik körülvesznek, körülvettek. Megálló óra: megszűnő nyugtalanság 😀
Nem vagyok álomfejtő, csak játszottam. 🙂
"A régi ház lakói" című versem arról szól, hogy amikor álmodunk, egy előző életünkben járunk. E szerint a gondolat szerint Te is ott jártál…
Judit
Érdekes fejtegetés…Hogy mi szeretnék lenni abba inkább itt nem kezdek bele, mert hosszú lenne, viszont van rá esély hogy meg is valósítom.:)Csak kíváncsiságból kérdezem: mennyi idős lehetek szerinted?:) A megálló órák valami statikusságot jeleztek álmomban…csak egy álom alapján nehéz írni mert tényleg olyan mintha vizet tartanál a tenyeredben. Álmomban mindez sokkal részletesebb és árnyaltabb volt de félálomban már csak ennyit tudtam leírni belőle.:(
Az viszont igaz hogy sokszor jó lenne tudni kik azok valójában akik körülvesznek…ebben a megérzéseim segítenek. Azok még nem vittek tévútra, esetleg nem hallgattam rájuk…eztán rájöttem hogy kellett volna.
Köszönöm hogy itt jártál és olvastad!
Nagyon jó írás!
Néhány percre kiemelt a környezetemből.
Köszönöm.
Örülök hogy megjelent előtted a szibériai táj és az élet amit a szereplőim éltek.:)
Köszönöm hogy itt jártál és olvastad!:)
A vége nagyon kísérteties. Tetszett az írásod.
Örülök hogy tetszett amit olvastál.:)
Kedves Arthemis!
Ezek álmok, ez az élet.
Örömmel olvastalak.
Szeretettel: Szabolcs
Köszönöm hogy itt jártál,és nyomot hagytál magad után. 🙂
Kedves Arthemis
Érdekes, izgalmas és olvasmányos volt. Kár, hogy mostanában nem tettél fel semmit, de ettől függetlenül van mit olvasnom tőled.
Szeretettel: Rita 🙂
Nagyon tetszett, jó írás! Köszönöm, hogy olvashattam! 🙂 Az álomról csak annyit, ami egyértelmű, hogy könnyen jövő előny, később komolyabb veszteséggel zárul. Ennek belátása szerint érdemes megfontolni a döntés lehetőségét. Szeretettel Edit