3228. Egy elhagyatott roncsot találtunk, amiből sok adatot nyertünk ki. Ezek főként az űr történelmét tartalmazták. Most felfedjük ezeket a történeteket. A történetek főszereplője főként egy Liliana nevű űrhajós, akinek a történeteit tartalmazzák, valószínű ő írta a históriát.
2245. Űrkor.
Naphasítók:
Liliana vagyok és Nappalvárosban élek, ami a galaxisunk fő központja. Fejlett nép lettünk, egy másik helyről érkeztünk ide, de olyan kellemes hely ez, hogy itt maradtunk és itt fejlődtünk. Korán keltem, mert a Tanácsba kellett mennem, mert most kaptam az első küldetésemet. Nagyon izgatott voltam, mert végre elérkezett az én időm, végre megismerhetem az űrt. A Tanács nem volt messze, innen indították a bolygóm népe a küldetéseket az űrbe. Nagyon vártak már. Első küldetésem, amit kaptam egy bolygó felderítése volt, amin értelmes életet talált a népem. Megkaptam minden instrukciót és elindultam.
Ypszilon bolygó:
A bolygót Y-nak nevezték el az egyszerűség kedvéért. Először még nem szálltam le a bolygón, hanem az égből derítettem fel. A legfontosabb küldetésem az volt, hogy értelmes technológiát fedezek-e fel. Technológiának azonban nyomát sem láttam, ezért leszálltam a bolygóra. Álcáztam magam és a hajómat és útnak indultam. Sokáig keresgéltam mire egy népet találtam. Sokáig figyeltem őket. Kiderült, hogy egy békés növénytermesztő nép, akit a vének tanácsa irányít. A nappal és az éjszaka teremtésében hittek, amiről minden nap reggel és este megemlékeztek. Egy nap azonban valami történt. Egy vadászó nép érkezett a területükre. Nem is kell mondanom, hogy hamar konfliktus alakult ki közöttük. Én természetesen nem avatkozhattam be, de maradnom kellett és figyelnem a történéseket. A békés nép nem tudott harcolni viszont sokan voltak, a vadászok azonban jó harcosok voltak, ezért a közöttük kialakuló harc döntetlenre állt. Sokáig fentállta konfliktus, mind a két nép sokat veszített, de végül a vadászok, mivel ők vándorló nép voltak, jobbnak látta tovább állni. A harc ezzel eldőlt a békés nép maradt és fejlődhetett tovább. Nekem már nem volt itt tovább teendőm, tudtam ez a nép egyszer naggyá fog fejlődni. Visszatértem a hajómra és hazaindultam Nappalvárosba.
Visszatérés:
Hazatérve azonban meglepetés fogadott. Népemet megtámadták a Naphasítók. Ez a nép bolygóról bolygóra vándorolt és más bolygó napjának erejét akarták megszerezni, mivel saját Napjuk energiája már kimerült. Népem engem bízott meg, hogy segítsek. Hosszú útra küldtek, hogy hozzak segítséget. De előre szóltak, hogy utam során magammal is meg kelessz küzdenem és még komoly titkok is várnak rám, amire fel kell készülnöm.
Az utazás:
Hosszú volt az út, de először hatalmas meglepetésemre, egy hatalmas csata űrhajó roncsai között találtam magam. alaposan megvizsgáltam az esetet és kiderült, hogy a közelben egy hatalmas ásványkincsekben gazdag bolygó van. Őket azonban ásványkincseikért megtámadta egy másik bolygó és most csatáznak. Úgy döntöttem, hogy segítek a védekező félnek. Meg is kerestem őket és technológiám segítségével, amit a rendelkezésükre bocsájtottam sikerült megvédeniük magukat. A két bolygó végül megegyezett, hogy gazdasági alapon kölcsönösen használják az ásványi anyagokat . Megtanultam, hogy sokszor érdemes akár harcba is bocsátkoznia béke megszerzéséért. A két nép küldetésemben nem tudott segíteni, de tovább irányítottak az űr mélye felé.
Tovább haladtam. Hamarosan egy hatalmas fekete lyukra lettem figyelmes, aminek a közelében egy szép bolygó volt. Ezt a bolygót próbálta bekebelezni a fekete lyuk. A bolygó hatalmas erőfeszítéseket tett, hogy megszabaduljon a fekete lyuk vonzásától. Hatalmas technológiai lépést tettek, de nem tudtak bejutni a fekete lyuk belsejébe, hogy ott megszüntessék a fekete lyuk vonzását. Én ígéretet tettem, hogy ezt teljesítem, le kellett küzdenem magamat is mert le kellett küzdenem félelmemet. Amit ígértem megtettem. Az én és a bolygó technológiáját egyesítve megszüntettük a fekete lyukat, megszabadítva így a bolygót. Megtanultam, hogy a küzdelmet soha nem szabad feladni. Ők már útba tudtak igazítani egy bolygó felé, akik tudhatnak valamit.
Elértem ezt a bolygót, ahol mint kiderült androidok élnek. Régen emberek voltam, de technológiájukkal félig robotokká váltak így nagyon sokáig tudtak élni. Nagyon sok emléket őriztek. Azonban volt egy gondjuk. Egy program irányította őket így mind egy közös gondolati közösség tagjai voltak. Egy részük azonban fellázadt, mert nem akart egy lenni a többiekkel. Harcoltak egymással. Gondoltam segítek nekik. Egy asztalhoz ültettem őket, hogy megegyezzenek. Ez végül sikerült. A programjukat átírták, és így, aki akarta, önállóvá válhatott. Rájöttem, hogy a szabadság mindennél fontosabb a galaxisban. Mivel ők már ősrég óta éltek, így útba tudtak igazítani. Iránymutatásuk alapján eljutottam az űr mélyébe.
Az űr mélye:
Sokáig kutattam az űr mélyén és amit találtam az minden elképzelésemet felülmúlta. Gigászi népeket találtam, akikről még tudomásom sem volt. Ők kapcsolatba léptek velem. Nagyon féltem, de leküzdöttem félelmemet és és kapcsolatba léptem velük. Ők feltárták előttem az űr mélyének titkát. Kiderült, hogy mindaz, amiben mi hittünk, hogy az űr négy alkotóelemből jött létre a tűzből a földből a levegőből és a vízből az nem igaz. Az űrt ezek a népek alkották, teret, galaxisokat, dimenziókat létrehozva. Én megadtam magam ennek a tudásnak. Elmondtam miért kerestem meg őket ők pedig megígérték, hogy segítenek. Utamra bocsátottak tudásukkal együtt, amit hazatérve felhasználhattunk a Naphasítók ellen, elűzve őket végleg. A háborút megnyertük a Naphasítók pedig visszavonultak.
2 hozzászólás
Szervusz, Örs!
A műfajból és a stílusból az jön le nekem, hogy egy ifjú emberhez van szerencsénk személyedben, és azért adtam az 5 csillagot, mert írsz, használod a fantáziádat és hozzáteszel a kultúrához.
A történeted, amit hoztál érdekes. Kíváncsian fogtam hozzá. Azonban azt tapasztaltam, mintha nem egy történet, inkább annak szinapszisa volna. Pár mondatban összefoglaltad, amit hosszú, szórakoztató fejezeteken keresztül több tucat, vagy akár több száz oldalon lehetne megírni.
Nagyon gyakran lehet találkozni a "hatalmas" szóval, többször közeli szóismétlésekben; ajánlanám (ha tehetek ilyet) a szinonimák használatát. S az olyan megoldások helyett, mint például "magammal is meg kellesz küzdenem", talán esztétikusabb a "magammal is meg kell majd küzdenem".
Tetszik a műved, én foglak olvasni. 🙂
Laca 🙂
Szia Örs! Meg kell mondanom nem igazán kedvelem ezt a műfajt, egy-két kivételtől eltekintve. Ettől persze még lehet nagyon jó, és izgalmas, amit írtál. Felhívnám a figyelmedet azonban arra,, hogy a fekete lyuk sztorinál kicsit mellé lőttél, véleményem szerint , ha a hitelesség keretein belül akarsz maradni, nem célszerű ennyire eltérni a tárgykörben létező általános ismeretektől. Üdv: én