Az égen, hol a nap lement,
egy nagy csapat galamb kereng.
Ámulva nézem táncukat,
Szép sorba fűzött láncukat.
Olyan egyszerre mozognak,
mind ugyanakkor forognak.
Vajon nekik van vezérük?
Ütemre lüktet a vérük.
Szinte egy románc ez a tánc,
mégsem túl édes, mint a márc.
Bámulok rózsa felleget,
s a madársereg ellebeg.
Elúsztak a szél nyomában,
elbújnak az éj homályban.
12 hozzászólás
Kedves Nadin!
Szeretem a madarakat, ahogy a levegőt uralják, és ahogy írod is szépen, ahogy táncolnak. Talán az is testbeszéd.
Szeretettel gratulálok: Ica
Köszönöm kedves szavaid Ica! Engem teljesen elbűvöltek.
Szeretettel: Delory
Táncos,könnyed,légies:)
Ezek a szavak jutottak eszembe kedves Delory 🙂
Tetszett.
Szertettel: Zsu
Szép és harmonikus.
❤
Tetszett.
Edit
Szia!
Táncos, könnyed, légies. Látom táncukat- s azt ahogy tova lebegnek. Üdv hundido
azt a "márc" szót, már azt hittem, nem is idmeri senki…nagyon rég hallottam. Örülök, hogy olvasdhattam remek versed.Gratulálok:B:)
Szia Barnaby!
Miután a románc és a tánc szót egy soron belül előttem, bizony gondolkodnom kellett mi rímel még a táncra 🙂
Köszönöm a kedves hozzászólásaitokat.
Örülök, hogy tetszett.
Szeretettel: Delory
Ha valódi történet – már pedig úgy tűnik nekem – nagyon érdekes és szép lehetett figyelni, hogy táncolnak.
Ki gondolná, hogy ők is szeretnek táncolni.
Természetes szépséggel fogalmaztad meg szép versedet, mivel állatbarát vagyok, nagyon tetszett nekem is. Szeretettel olvastam: Kata
Kedves Kata!
Igen, valóságos a történet. Sokáig köröztek a naplementében, le sem tudtam venni róluk a szemem. Köszönöm, hogy olvastál és örülök, hogy tetszett.
Szeretettel: Delory
Kedves versed nagyon tetszik!
Szeretettel gratulálok: Magdi
Köszönöm Magdi!