Napsugár

1.rész

Valami szép tájon, lónyerítés hangzik, de azt már elfújta a szél.
Ez egy őszi nap. Nem régen esett az eső. Az elő bújó nap már szárította a cseppeket. A fákról sárga levelek lassan hullottak a fűre. A szél gyengéden fújta el a felhőket. Egy sólyom szárnyalt arra, amerre a szél fújt. A sólyom a mezőről az erdőbe repült, majd egy fa ágán állapodott meg. Alatta hirtelen lovak vágtattak. Mindenféle színű ló. Volt benne barna, fekete, pej, szürke, tarka, sárga, nyári fekete. Úgy 20-an lehettek. Ők a kellemes levegőjű tisztásra vágtattak. Egy kanca a lefeküdt. Vemhes volt, s itt az ideje, hogy megszülessen 1 vagy 2 csikója. Kanca már elég gyenge volt. 2 csikója született, de érezte, saját maga nem sokáig fog még élni. Neki elég lenne az életből annyi, hogy felnevelje a kiscsikókat. De a 30 éves ló már nem bírta sokáig. Annyi ereje se volt, hogy felálljon. Egy csődőr lépett a csikók elé. A két kis csöpségnek fogalma se volt, hogy mit akar, de valahogy felálltak és követték a csődőrt. Valószínüleg a fekete ló, a vezér, s az övé a 2 fiatal. A csikók fekete színüek, egyik kék másiknak barna szeme csillogott. A kék szemű fiatalabb és életre valóbb lehetett. A másik, az idősebbik megértette, hogy mi történt és lehet, hogy ők se maradnak életben. Apjuk a mént visszavezette az erdőbe, hogy ha vadász jönne, ne találja el egyikőjüket se. Biz' abba az erdőbe sok vadász járt. Valamelyik magának akarta a lovat, a másik bundájáért a harmadik husáért. A 2 csődőrnek nehéz élete lesz az már biztos.
Télen lehullott a hó. Az erdő melletti folyó befagyott, a fákon egy levél se. A lovak nem tudnak sok mindent enni. Csak a 2 fiatal érzi jól magát a csúszós jegen. A vezető figyeli őket, mert még nem fagyott be rendesen a jég, tudja. A zöld szemű csikó óvatosan mozog. A másik nem. VAdul játszik. A jég már töredezik. Az idősebbik lefut a jégről. A másik nem tudja mit tegyen. A vezető hívja, de ő nem mer menni. Leszakadt a jég. A kiscsikó elsüllyedt. Veszettül kalimpálja lábait, de hiába. Az apa a jégre megy. Próbálja felhúzni a kiscsikót. Nem tudja. A csikó vagy odavesz, vagy magától jön ki. Az apa nem adja fel a reményt. A csikó a csúszós jégre teszi melső lábait. A csődőr sörényét húzza. Nagy nehezen sikerül kijönnie a csikónak. Sikerült neki.
Az első próba megvan. A 2. csak tavasszal következik be.

2. rész

A 2 fiatal, kinek elveszett anyjuk, gyorsan nőttek.
Már félév eltelt. Most járták ki a tél iskoláját, március van. A hó olvadni kezd. Most még rosszabb az életük. A víz jéghideg, de a jég, ami a télen kemény, erős volt, gyenge lett. A vizen senki se tudott áthatolni. Az élet nehezebb lett a csikóknak. A mén vezetője ttudta, hogy veszélyes a folyón átkellni, de muszáj! Elindult. Utánna a többi ló. A 2 csikó hátramaradt. Az idősebbik indult el. Lassan, gyáván úszott. A fiatal bátran átakart úszni, de ő nem tudott gyorsan. A víz sodrása erősödött. A csikó már nem tudott ellenkezni vele, sodorni kezdte a víz. Az idősebb már ekkora kijutott. A kék szemű nem volt oly erős. Nem jutott át a sodráson. Apja utánna futott, maj közel a vízeséshez beleugrott a hideg vízü folyóba. Eléri csikója farkát. Őt kidobja a vízből, saját maga meg szembe néz a vízeséssel. Itt sekélyedik a víz. Lába leér a földre. Ő is megmenekül. Csődőrnek szerencséje volt.
Most már a fiatal csikó, miután túlélte apjával a tavaszi próbát, nem lesz olyan virgonc, mint volt. Ezt saját maga is tudja.