Ne higgy a révésznek!

– Hová viszel?
– A pusztulásba!
– Te a halál vagy?
– Nem, én a révész, ki átsegít a megsemmisülésbe.
– Te is ember voltál és meghaltál valamikor?
– Nem, én az emberek képzeletének szülötte vagyok, és nincs se életem se halálom.
– Akkor miért látlak, miért látom, hogy evezel? Miért látom a csónakot? Meghaltam már?
– Nem haltál meg, de most haldokolsz. Ez a képzeleted utolsó játéka.
– Ha átviszel a folyón, halottá válok?
– Igen.
– Ott a holtak országa vár rám?
– Nem. Nincs holtak országa.
– A vallások szerint van. Van menny a jóknak, és van pokol a bűnösöknek.
– Csak a vallások szerint van. Az igazság az, hogy nincs semmi, csak az emberek ezt nem bírják elképzelni, és félnek a haláltól. Az élet öröm, igaz nem mindig, de akkor is imádtok élni ti emberek. Azt szeretnétek, hogy a halállal ne legyen vége az örömötöknek, sőt arra vágytok, hogy mindazt megkapjátok, ami nem volt meg az életben, de az igazság sokkal egyszerűbb.
– Igen? És mi az igazság? Most olyan békésnek és boldognak érzem magam.
– Ez természetes, mert megszabadultál a tested kínjaitól, az agyad már nem érzékeli a fájdalmat, pusztulóban van.
– Akkor miért látlak? Mert az életben ezt rögzítetted az agyadba, és mivel még részben működik, ezt adja neked ajándékba. Az utolsó képzelet játékát.
– Mi történik, ha mindennek vége?
– Egy nagy fehérséget látsz , és ezzel vége mindennek. Nem létezel, nem látsz, nem érzékelsz. Szétszóratsz!
– Mi az, hogy szétszóratsz, és mi lesz a lelkemmel?
– Visszakerülsz az anyaföldbe, ahonnan az életed nyerted. Minden sejted, átalakul és táplálja az új életet. A lelked ott marad a földön, a gyermekeid és a többi ember emlékezetében. Ha sok hasznosat tettél, akkor még sokáig él az emberek emlékezetében a léted. Van, akié több ezer évig.
– Nem ezt reméltem, azt hittem, vagy pontosabban, azt akartam hinni, hogy valamilyen formában létezek tovább a halál után., például , mint egy testetlen lélek, aki egyszer , majd egy új testet kap, és újra kezdheti a földi életét. Most nagyon elkeseredtem.
– Ne félj, ez az érzés is elmúlik hamarosan, a többivel együtt. Azért ne gondold, hogy nem létezel tovább, csak nem úgy, ahogy emberi agyaddal elképzelni tudtad.
– Nem láthatom többé a szeretteimet? Azt hittem, hogy találkozni fogok a rég halott szüleimmel odaát.
– Már találkoztál az életedben, csak nem tudsz róla, ott élnek az unokáid testében, lelkében. A szeretteidet nem láthatod többé, hiszen a látásod is elveszted.
– Már látom a fényt! Olyan boldognak érzem magam!
– Mindjárt megszabadulsz minden földi dologtól, tőlem is.
– Nem hiszek neked révész! Az nem lehet, hogy semmivé leszek! Az nem lehet………………