Hadd meséljek el nektek egy hétköznapi kis történetet. Nem fog nagy dologról szólni, de mégis ez a világon a legnagyobb dolog.
Regina minden nap ugyanahhoz az útszéli bódéshoz járt megvenni a frissen sütött ropogós kenyeret. Néha szeletelve, néha egészben kellett hazavinnie, attól függött az aznapi “zsákmány” állaga, éppen mihez volt kedve. Annyit tudni kell erről a lányról, hogy nagyon segítőkész mindig minden körülmények között.
– Azon a reggelen is elindult kenyeret venni, ma úgy döntött, gyalog indul útnak, mert gyönyörűen sütött a nap, és élvezte, ahogy egész testében bizseregnek a nap sugarai. Tavasz volt, kellemes idő.
Az ismerős nénike árulta aznap is a kenyeret. Előtte egy idős hölgy állt egy régi szovjet biciklinek dőlve, azon keresztül kérte ki a kenyerét. Szorongatta ráncos, az időtől megkeményedett kezeiben azt a szerencsétlen bankjegyet. Odanyújtotta az eladónéninek, ő sajnos intett és mondta:
– Nem tudok visszaadni, még korán reggel van, és ilyenkor még nincs miből felváltanom.
A nénike szomorúan állt ott és benézett a pénztárcájába, és szorgosan bólogatni kezdett, mert az az egy szerencsétlen bankjegye volt csak, amit készségesen felajánlott, hogy elindul és felváltja valahol. Regina oldalról figyelte az egészet, közben arra kérte az idős hölgyet, ameddig ő elmegy a pénzt felváltani, ő szeretne vásárolni. Az idős hölgy maga elé engedte a lányt és közben indult volna…
Regina megkérdezte, mit szeretett volna vásárolni az idős hölgy, mert kenyéren kívül számtalan péksütemény és kalács volt eladásra készen.
– Csak egy kenyeret akar venni a néni, semmi többet, válaszolt vissza az eladó. Regina odanyújtotta a pénzt és kifizette a saját és az idős hölgy kenyerét is. A néni hirtelen megfordult és ellenkezni kezdett, de nem durva módon, hanem amolyan restellve. De a lány csak anynit mondott neki:
– “Ez csak pénz, a szeretet ingyen van, Isten majd visszafizeti” és tovább indult dolgára…
A távolból még hallotta az idős nénit…
– Én még nem találkoztam ilyen emberrel, a jó Isten áldja meg érte. Regina büszkén fordult hátra, és megkönnyezte a néni örömét, és egész úton melegség töltötte el a szívét. Megfizethetetlen volt az az érzés számára.
Neked lehet csak egy pillanat, de benne örökké megmarad…
6 hozzászólás
A történet nagyon szép gesztusról mesél. Egyébként nem olyan nagyon ritka az ilyesmi, én is részese voltam már és tanúja is számos hasonló esetnek. Még külső szemlélőnek is roppant jóleső érzés találkozni ilyen epizódokkal.
Örömmel olvastam.
deb
Köszönöm szépen:)
Kedves Adnyra!
A bekezdésben írod:
” Nem fog nagy dologról szólni”
Igazad van,mégis a legnagyobb,legszebb
dologról szól!
A szeretetröl!
Jaj,sokan elfelejtik,hogy a szeretet
ingyen van!Az igazi,önzetlen szeretet!
Gratulálok:sailor
Szép napot!
Köszönöm szépen kedves sailor 🙂
Nemes gesztus volt. Hosszú életem során már nem egy alkalommal találkoztam segítőkész emberekkel. Valahogy a mi viszonyulásunkon is múlik. Persze, nem attól kapjuk vissza, akin segítünk, de mint írtad Isten számon tartja. Soha nem azt kell nézni, mit tesz a másik, hanem készen kell állni arra, hogy ha lehetőségünk van rá, akkor segítsünk, szerezzünk örömet embertárainknak. Olyan apróságok is jól tudnak esni, ha valaki a pénztárnál maga elé engedi az édesanyát, akinek a gyermeke már nagyon nyűgös, vagy azt a vásárlót, aki egy-két tételt vett csak, aki bottal is alig áll a lábán, stb. Szép történet volt, jó, hogy megírtad, tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita
Köszönöm szépen kedves Rita 🙂