Nem az én napom

Mindenféle van a levélszekrényemben, de a többség reklámcédula vagy hirdetési újság. Többnyire kidobásra kerül, kivéve, ha olyan csinos, mint az a kuponfüzet, amit legutóbb kaptam. Le is ültem tanulmányozni.

Kedvenc üzletközpontom, ahol a kaja, mint tudjuk gyatra, értesített róla, hogy a legtöbb üzletük, két napig, húsz százalék engedményt ad a teljes árukészletére.
Egy pillanatig elméláztam rajta, hogy vajh miért?

Mindjárt ezután, számba vettem, hogy mi mindent szándékoznék egyébként is venni, amit inkább most kéne megvennem, mint akkor, amikor nem adják vissza az ÁFÁ-t.
Könyv. Naja, az mindig jól jön. Mi még?
Drága kence.
A drága kence, az drága. Engedménnyel nem annyira. Pontosabban csak az az ember érzése.
Az érzések meg fontos dolgok, akár meghatározóak is lehetnek, mint ebben az esetben is.

Felrémlett bennem, hogy ezen márka egyedei, annyira tök egyformák, hogy az már-már művészet, és kizárólag csak franciául vannak feliratozva.
Igaz olykor alattuk kicsiny cédulán ilyesmiket írnak, feltehetően magyarul, hogy: bőfeszéjkr. vagy hidnapkrUB/BV., de ez sokszor annyira talányosra sikeredik, hogy szárnyaló fantáziával is csak annyit sikerül kiderítenem róla, hogy valami kence.
Megszemléltem a kezemet.
A női kéz ugyebár puha, bársonyos, ápolt. Az enyém momentán nem az.
Persze van rá magyarázat, de attól még tény.
Gondoltam „megtámadok” egy eladót a kérésemmel. Ő otthon van ebben a birodalomban. Kikapja nekem legott a puhító, ránc- és pöttytelenítő, virágzó mező illatú krémcit.
Segítőkész is volt a kis hölgy mondván, hogy próbáljuk ki a tesztert.
Próbáljuk.
Nem spórolt vele. Jól bekentük lestrapált kézfejeimet, amikor is feljajdult szívet tépően.
Kérem, ne haragudjon – hebegte, amit felkentünk az lábra való krém volt.
Majdnem elnevettem magam és kis híja, hogy nem azt mondtam neki, hogy sebaj, nálam momentán nincs nagy különbség a kettő állaga között, de ilyet egy drága kencevásárló sosem mondana, így hát csak megnyugtattam, hogy nagy baj bizonyára nem történt.
Vagy, legalábbis remélem.
Nem ez volt a legrosszabb hír, hanem az, hogy kézre való nem volt.
Lelombozódtam.
A könyvesboltban már szembetalálkoztam a Murakami Haruki Norvég erdő-je nincsennel, most meg, ez sincs.
Ez nem az én napom. Sem szellemi, sem testi igényeimet nem tudom húsz százalékkal olcsóbban kielégíteni.