Nem akarok belepusztulni, nem akarom fél év alatt megtanulni, amit egy év alatt kéne, nem akarok a rohanásban felületessé válni, nem akarok puskázni az igazságtalanság megtorlásaként, nem akarok kiskapukat keresni lelkiismeretemnek, nem akarok megfulladni a saját dühömben!
Nem szeretnék kezdeti lelkesedésemen gúnyosan kacagni, nem szeretném önbizalmam nap-mint-nap újraéleszteni, nem szeretném önelégült tanárok lábnyomát követni, nem szeretném a csodálatos tudományt szürkének látni, nem szeretnék dacból harcolni, nem szeretném feladni az álmaim…
Nem tudom feláldozni egy csendes, baráti beszélgetés két óráját, nem tudok a napfény elől könyvek árnyékába menekülni, nem tudom lelkem kényszeríteni a lexikon életre, nem tudok másokon átgázolva versenyezni.
Szépséget kerestem a tanulásban, miért halványul és fakul ki akkor a csalódottság és unalom napsugaraitól?
Küzdöttem önmagammal, de lassan elfogynak érveim.
Levegőt vennék, hogy sokadszor is újrakezdjem, de már nem tudom, szeretném-e, hogy újra akarjam.
Nem, nem, nem és NEM!
By Áfonya
8 hozzászólás
Akard újra! Nincs más megoldás. Hidd el, megéri! Küzdeni kell, mert az ember küdésre termett:)
Köszönöm:) sajnos tudom, uh majd igyekszem:)
Hasonlóan vélekedem, mint Colhicum! Küzdeni kell!
"Ember küzdj és bízva bízzál!"
Értem én Kedves Áfonya, nem elesni akarsz, csak tiltakozol:) Mi azért biztatunk, minden nehézségnek van eredménye, például a gyémánt is mennyit szenved, mire elfekhet egy szép női nyakban:)
Kedves Sleepwell:) már ezért a kommentért megérte kiírni magamból:D és igazad van, lázadok és tiltakozom…de feladni sosem fogom, nem szokásom:) de annyira nem vagyok erős, hogy néha ne keserítsenek el. Lelkek kétségbeejtését pedig bűnnek tartom, mert a kevésbé erőseket végleg megtörheti vagy legalábbis felesleges heg marad utána:( Köszönöm a bíztatást azért neked, meg Boernek is, igazán jól esik:)
Elég elkeseredett lehettél, amikor ezeket a sorokat írtad. Csatlakozom az előttem szólókhoz, fel a fejjel! Az embernek mindig vannak hullám völgyek az életében, de elmúlnak, eső után is mindig kisüt a nap.
Kedves Áfonya!
Lehet, hogy elkeseredettségedben írtad ezeket, de biztos vagyok benne, hogy amikor másodszorra végigolvastad, már buzdítóan hatott rád. Rám legalábbis igen…
Myrthil
Kedves Myrthil!
Bár a helyzet nem sokat változott azóta, de a hozzáállásom igen és igazából örülök, hogy voltak/vannak gondok, mert különben hogyan erősödnék. Márpedig manapság tudni kell szilárdan kitartani, akárhogy tépáz is az élet szele. Örülök, ha buzdítóan hatott rád:) és annak, hogy nálam jártál!
Üdv: Áfonya