Köpülős Rozália néni úgy tapadt az ablaküvegre, akár a bélyeg a képeslapra. Nagyon unta már magát ebben a lagymatag időben. Amióta a férje meghalt, semmi szórakozása nem volt azokon a gyönyörű temetéseken kívül.
Temetés azonban, sajnálatos módon, mostanság alig-alig volt, ráadásul sokan haltak meg azok közül is, akikkel el tudott pletykálkodni, és ahogy teltek az évek, egyre magányosabb lett.
A szomszédok újak voltak, nem foglalkoztak vele egy cseppet sem – tőlük akár meg is dögölhetett volna! Haragudott is rájuk ezért rendesen, na meg azért is, mert borzasztóan tartózkodónak bizonyultak. A köszönésen kívül jóformán szóba se nagyon elegyedtek vele.
Állítólag a városból költöztek Bivalyröcsögére, na de látszott is a beképzelt modorukon!
Az asszonyka nemrég ment el a boltba, és épp most érkezett vissza. Rozália nem bánta, hogy leskelődött utána, mert olyat láthatott, hogy alig hitt a szemének: a szégyentelen fruskát a Kocsis Pista kísérte, és még a biciklijét is ő tolta!
A férje meg dolgozik közben! Mit képzel magáról az a szemérmetlen némber? Azt hiszi, nem látják az emberek, hogy mit csinál? Azt hiszi, még mindig a városban lakik? Hogy mer ilyen nyíltan enyelegni azzal a kocsmatöltelékkel? Látszik is, hogy fiatal, a régieknek a szeme is kisülne a szégyentől!
Rozália visszahúzódott egy kicsit, nehogy észrevegyék, miközben halkan szitkozódott. A fiatalasszony megbotlott, Pista pedig elkapta, mielőtt elesett volna. Határozottan látszott, amint átkarolta!
Na de ilyet! És nem sül ki a szemük! Ez a nő is ugyanolyan cafka, mint a Horvát Rózsi volt. Az is megcsalta a férjét mindenkivel. Úgy látszik, ebbe a szerencsétlen kis faluba már csak az ilyenek költöznek be.
***
– Köszönöm, hogy segített! – mosolygott Juhász Dóra, amint átvette a biciklijét Kocsis Pistától. – Teljesen lapos lett a gumija. Ha pedig nem kap el, még a nyakamat is kitörtem volna! Ha, ha, ha!
– Semmi baj, örülök, ha segíthettem.
– Viszlát!
– Viszlát!
***
Köpülős néni összehúzta a szemöldökét. Egyszerűen nem tudott hová lenni az álmélkodástól. A szomszédasszony úgy nevetett arra a lókötőre, akár egy útszéli lotyó. Pont, mint a Horvát Rózsi csinálta! Az is így kezdte.
Na, csak ezt tudja meg a férje! Az ilyen persze meg is érdemelné. Szerencséje van, hogy egy hozzá hasonló úrinő nem foglalkozik ilyesmivel, de ez nagyon gyanús. Még csak nem is titkolóznak! Egyszerűen döbbenet. Ezt hallja meg Gizike a piacon!
***
– Én mondom neked, átkarolta! – csóválta a fejét Rozika a zöldséges pult előtt.
– Lehet, hogy csak segíteni akart neki – felelte Gizike.
– Látnod kellett volna, ahogy enyelgett vele!
– Nem is olyannak néz ki az a kis nő – szólt közbe Lajos, a gombaárus.
– Talán nem az a típus, de sose lehet tudni. A Horvát Rózsi is így kezdte, emlékezz csak vissza! Persze lehet, hogy ő tényleg nem az a típus.
– Na, igen, ha gyanúba akar keverni valakit, annak az a legjobb módja, ha mentegetni kezdi.
– Szó sincs arról, hogy gyanúba akarnám keverni!
– Azt látom. Pletykás vénasszonyok.
– Nem ért maga semmit, Lajos! – torkolta le Köpülős néni. – Szerintem még azt se venné észre, ha a felesége helyett én feküdnék este az ágyába. Nem veszi észre az apró jeleket. De egy okos asszony használja a fejét!
– Még az kéne, hogy maga feküdjön az ágyamba! Inkább a halál. Fejezze be a pletykálkodást, és menjen a dolgára!
– Megyek én, megyek! Nem kell ilyen ingerültnek lenni! Csak mert elmondom a véleményemet.
***
– Most nézd meg, Marika! – sóhajtozott Köpülős egy másik stand előtt. – Az a szegény férje meg dolgozik.
– Borzasztó.
– Ez még rosszabb lesz, mint a Horvát Rózsi, majd meglátod!
– Szégyen, hogy csak ilyenek költöznek ide.
– De én nem mondtam semmit! Nem is mondanék… csak azt a szegény férfit sajnálom. Mindenesetre nagyon gyanús. Ha a nyílt utcán így enyelegnek, mit csinálhatnak, ahol senki se látja őket?
– El tudom képzelni!
– Tegnap is egy óráig volt a boltban. Mit keresett ott addig?
– Tiszta fertő.
– Csak azt nem értem, miért gondolják azt, hogy az ilyesmi nem tudódik itt ki? Egy okos asszony használja az eszét.
– Nem törődnek azok vele! Felelőtlenek.
– Tiszta szégyen!
***
Másnap a kisboltban egy vadidegen férfi somfordált oda Juhász Dórához.
– Ne haragudjon, hogy megszólítom, de ön lakik a Tulipán utca száznégyben?
– Igen, én.
– Akkor jó, ha tudja, hogy a szomszédja, a Köpülős néni miket terjeszt magáról!
– Miket terjeszt rólam? – döbbent meg a nő.
– Azt, hogy megcsalja a férjét a Kocsis Pistával.
– Ki az a Kocsis Pista?
– Aki tegnap hazakísérte a boltból.
– Ja, igen, az a kedves fiatalember! Kilyukadt a biciklim, és segített hazajutni.
– Nos, az öreglány látta önöket az ablakból, és egyből járni kezdett az a csavaros agya. Végighaknizta az egész piacot vele, hogy maga, meg a Kocsis Pista…
– Akkor azért néztek rám olyan furcsán, az utcán? Úristen! Az emberek azt hiszik rólam, hogy valami kurva vagyok! Most mit csináljak?
– Őszintén szólva fogalmam sincs. Ez tipikusan az a helyzet, amikor minél jobban kapálózik valaki, annál inkább belegabalyodik a hálóba. Ha mentegeti magát, csak még gyanúsabb lesz. Tudja, milyenek a jónépek! Ha a bogár már a fülükbe van…
– De miért tett ilyet velem az a nő?
– Mert egy okos asszonynak hiszi magát. És szókimondó. Ha gyanakszik valakire, azt el is mondja. Mégpedig mindenkinek. Ha értene hozzá, még az internetre is kitenné.
– De ha ismerik, akkor miért hisznek neki?
– Nem mindenki hisz neki, de elég sokat meggyőzött már.
– Ez valami borzasztó! A legjobb lesz, ha elmondom a férjemnek. Ő majd helyre rakja.
– Rendben, csak azért szóltam, mert jó, ha tudja!
– Köszönöm.
– Szép napot!
***
Juhász Dóra idegesen várta a férjét. Már hat óra is elmúlt, de még mindig nem jött haza. A munkaidő csak négyig tart. A telefonját nem vette fel. Túlórázott már máskor is, de mindig hazaszólt előtte. Talán most elfeledkezett róla. Hol lehet ilyen sokáig?
Mikor kulcs csikordult a zárban szabályosan megkönnyebbült: végre hazatért Józsi.
A férfi elég nagydarab volt. Szakálas arcán bárgyú kifejezés ült. Dóra odahajolt hozzá, hogy megcsókolja, de valósággal visszahőkölt az alkoholszagtól.
– Mi az, már meg se puszilsz? Én már nem vagyok jó?
– Be vagy rúgva?
– Na és aztán?
– De hát… holnap is dolgozol.
– Kit érdekel? Tudod, mit hallottam nemrég? Hogy megcsalsz valakivel.
– Erről akartam beszélni veled! Az egész nem igaz, csak egy rosszindulatú pletyka.
– Szóval tudsz róla! Na persze, hogy tudsz.
– Figyelj, az egész nem igaz!
– Naná, hisz mindenki erről beszél. Már a munkahelyemen is tudják. Tiszta hülyének érzem magam! Miért kellett ezt tenned velem?
– Nem csináltam semmit! Az a vén szipirtyó terjeszti, a szomszédunkban! Tegnap látott egy fiatalemberrel, aki hazakísért a gumi miatt. Tudod, a gumi! Nem akartam szólni, hogy kilyukadt, mert fáradt voltál. Majd megcsinálod… látod, összevissza beszélek.
– Kilyukadt a gumi? Ezt csak ilyen lazán mondod?
– A bicikligumiról van szó, fogd már fel! A Pista csak segített!
– A Pista. Már csak így hívod, igaz?
– Várj! Nyugodjunk meg egy kicsit! Szeretném, ha higgadtan megbeszélnénk.
– Nem akarom megbeszélni! – tolta félre Józsi az asszonyát, meglehetősen ingerült mozdulattal. – Ha neked jó az a szemét, akkor legyél vele boldog! De én még elkapom!
– Várj már egy kicsit! – próbálta Dóra visszahúzni az illuminált alakot, de ekkor váratlanul kapott tőle egy akkora pofont, hogy tüstént elvágódott.
Döbbenten pislogott. A férje még sosem ütötte meg. Vérzett az orra. Józsi ezután bement a konyhába, kihúzott egy fiókot, és egy jókora kenyérvágó késsel jött elő.
– Most megyek, és beszélgetek egyet a te kis lovagoddal.
***
– Féltékenységi dráma Bivalyröcsögén! – harsogta a televízió. – Egy agresszív férfi késsel számolt le a felesége szeretőjével! A támadás a nyílt utcán történt. A szeretőt négy szúrás érte, egy arra járó pedig, aki segíteni próbált, szintén megsérült. A támadó elmenekült, a mentők és a rendőrség nagy erőkkel vonultak a helyszínre. A dühöngő férfit később ártalmatlanná tették, a sérülteket elszállították. Ez már nem az első ilyen dráma volt a Cibak megyei kisfaluban.
Rozália néni elhűlten nézett. Szóval ez volt az a nagy szirénázás, amit nem tudott mire vélni! Tehát mégis igaz volt a gyanúja: az a szégyentelen szomszédasszonya megcsalta az urát. A gombaárus Lajos pedig még pártolta volna azt a cédát. Egy kicsit már őt is elbizonytalanította, de most végre kiderült az igazság.
Így van ez, na! Nem zörög a haraszt, ha nem fúja a szél. Ő persze egyből észrevette, hogy miféle az a nő. Elvégre egy okos asszony használja a fejét!
Vége