Ez egy megtörtént esemény! A neveket megváltoztattam, a helyszín pedig lényegtelen.
Valahol egy Budapesti telephelyen…
– Jó napot kívánok! Fontoskodó Balambér vagyok, az Irgum-burgum Security területi igazgatója!
– Jó napot! Én pedig Névtelen Nulla vagyok, ennek a telephelynek a biztonsági őre!
– Ellenőrzés céljából jöttem ide! Minden rendben? Mert, ahogy látom, sajnos vannak hiányosságok!
– Mire gondol?
– Például: utasításba adtuk, hogy a nagykapu elé a lánc, mindig legyen kihúzva, mert így tompíthatjuk, kontrollálhatjuk a ki-és bejövő forgalmat!
– Értem, de én azt nem szeretném!
– Már megbocsásson, de vannak biztonsági előírások, és azokat, magának kötelessége betartani!
– Értem! Akkor sem vállalom a felelősséget, ha bárkinek az autójában kár keletkezne!
– Ezt, hogy értsem..!?
– Nos! Mivel ez magánterület, így már rögtön a bejáratnál kellene jelezni azt jól látható módon, egy erre hivatott KRESZ-táblával, alá pedig kellene még egy, ami az optimális sebesség határt jelölné meg a telep területén! Netán egy „Sorompóval lezárt terület” tábla, tekintettel arra, hogy nem mindenki fogja észrevenni a nagykapu, jobb és bal szárnya közé kihúzott láncot, amely nem igazán felel meg az alapvető követelményeknek sem. Jobb helyeken szokták úgy, hogy nagy szemű, többféle színben pompázó, jól látható műanyag láncot használnak, amire plusz még egy „STOP”-táblát is rászerkesztenek. Hátha azt, már nem lehet nem észrevenni! Mégis…! Ha mindezek ellenére valaki, akármi miatt neki menne, akkor sem keletkezne kár az autójában, mivel a műanyaglánc szakítószilárdsága jóval alacsonyabb, mint az előttünk, a porban heverő rozsdás lánc, amit inkább használnék tehenek legeltetésére… De…! Tegyük fel, hogy az alapvető figyelmeztető jelzéseket mellőzve, mégis csak kiakasztom a szóban forgó rozsdás vackot és valaki -aki nem ismeri a helyi jellegzetességeket- véletlenségből neki megy, és az autóján sérülés keletkezik. Ki a hibás? Az autós, aki nem vette észre azokat a jelzéseket, amelyek nincsenek is, vagy pedig én: a Névtelen nulla, aki önhatalmúlag kihúztam ezt az ócska láncot, mindenféle, előzetes figyelmeztetés nélkül..? Hát persze, hogy én! Azután, amikor a nem éppen boldog sofőr kiszáll a frissen lízingelt, több millás verdából, azt fogja kérdezni, hogy kinek nyújthatja majd be a kárigényét az autó-fényezés vonatkozásában. Akkor én, majd a feletteseimre hivatkozok. Akik, nekem utasításba adták azt, hogy akasszam ki a láncot a kapu jobb, és bal szárnya közé, hogy ezzel „tompíthassam, kontrollálhassam” a ki-és bejövő forgalmat.
– Semmi gond…! Nem kötelező ezt csinálni…
– Ismerem a közhelyet, pubi! De még nem fejeztem be:
…Itt jönnek a képbe maguk: a „megbízók!” A felháborodott, megkárosult autós felhívja önöket, hogy rendezzék a számlát. /Az is lehet, hogy ő éppen valami ügyvédféle, és tisztában lesz bizonyos jogszabályokkal, amiket én is tudtam, csak a maguk cége figyelmen kívül hagyott spórolás miatt! / Neki igaza lesz, és valakinek fizetnie kell a kárt. Itt jövök a képbe én! Az „alvállalkozóm” szépen elkezdi a fizetésemből /erre-arra hivatkozva/ levonogatni az okozott kár összegét. De magukat ez egyáltalán nem fogja érdekelni. És én, ezért nem vállalom a felelősséget! Ezért nem akasztom ki azt a k..va láncot, arra a k..va kapura! Higgye el: ismerem a „alvállalkozói” hozzáállást, ha anyagi-kiadásról van szó. Húsz éve a szakmában vagyok! Nem egy „alvállalkozó” feleségének fújták már fel a mellét abból a haszonból, amit belőlem húztak. Szintén nem egy „alvállalkozónak” fizettem én a repülőjegyét a tengerparti nyaralásokhoz, amit később, a közösségi-oldalon meg tudott osztogatni az nélkül, hogy egy percet is ácsorgott volna érte bármelyik telephelyen! És a legszebb az egészben az, hogy szerintük: ezért, én még hálával is tartozom nekik… De ez nem elég! Az „alvállalkozóm” éjszakánként ide küldi valamelyik emberét, hogy ellenőrizgessen! Nehogy én „pofátlan módon” meglopjam őt azzal, hogy alvással keresem a pénzt! Azt a pénzt, amit ő adó-csalással keres! De… még ez sem elég! Önök, mint „megbízó” szintén ide járogatnak, szintén csak ellenőrzés céljából, nehogy esetleg aludjak! Arra is „utasítottak”, hogy ne kapcsoljam le a lámpát az „őrbódéban”, mert akkor nem lehet látni a kapuból, hogy éppen nem alszom-e? Azt véletlenül sem kérdezik meg, hogy mire van szükségem a munkám tisztességes elvégzéséhez! Itt kérdőjeleződik meg a lojalitás fogalma. Jelenleg hitelbe dolgozom! Olyan dolgokra „utasítgatnak”, amit még ki sem fizettek! Azt sem tudom, hogy a sok „alvállalkozó” kifizetése után, nekem, marad-e valami? És, hogy egyáltalán, hozzájutok-e majd valamikor? Miután csak minden „alvállalkozó” csajának, vagy feleségének lesz műmelle? Követelményeket támasztanak, de nekem, a Névtelen Nullának /aki a pénzt keresi mások mellplasztikájára/ nem lehetnek elvárásaim a munkáltatómmal szemben! Akkor sajnos nem ez az álmaim munkahelye, viszont nem is ez az ország egyetlen munkahelye!
– Ahhoz semmi közöm, hogy maga…
– Folytatnám… tehát, még az előtt, hogy beszállna kocsijába, majd felhívná az „alvállalkozómat” azzal, hogy: „ezt a Névtelen Nullát nem akarom többet itt látni” közlöm, hogy már most hazamegyek! De mivel a telephely őrizetlenül nem maradhat, félő, hogy magának kell itt maradni, amíg nem küldenek helyettem valakit. Mondjuk: egy másik névtelen Nullát… Így, át is adnám a szolgálatot nagy vonalakban:
Klotyó van, de kezet mosni sehol nem tud! Ezen érdemes elgondolkodni főleg a saras, rozsdás lánc felhelyezésénél, de még az étkezések előtt! Az „őrbódé” beázik! Van egy lavór, erre a célra! A mikró olyan-amilyen, de legalább működik. A hűtő a másik helységben van, de patkányszagú! Ott nincsenek egerek, de az „őrbódéban” vannak. A szék támlája letört és egy lába is hiányzik, de tettem alá téglákat. Tartalék izzó nincs. Van egy konnektor, abban van áram. Az egész telepen nincs éjszakai világítás. Az elemlámpa nem működik, tehát nézzen a lába elé, ha minden páros órában „csekkolni” megy! Az „őrbódé” ajtaja nem csukódik rendesen! Ha huzat van az ablak kinyílik, ezért van bedrótozva. Fűtés nincs, öltözzön rétegesen! Ha bármilyen óhaj-sóhaj, vagy panasza van, hívja fel a diszpécsert a szolgálati telefonon, úgysem tud segíteni semmiben! További szép napot! – „Eseménymenteset!”
2 hozzászólás
Szia! Csak óvatosan jegyzem meg, hogy a nyolcvanas évek elején Hevesi Tamásék zenekara volt a Névtelen Nulla. Ez a név először engem is kicsit félrevitt.
Üdv:
Ylen
Azok is voltak. Névtelenek és nullák. De itt, esetünkben, a pótolható, névtelen senkit szimbolizálja.