Nézőpont

Amália

Vidáman ugrándoztam az úton. Nincs is jobb, mint ez a csodás tavaszi napsütés, és ez a meleg.. és a virágillat… Ez a kedvenc évszakom. Milyen kimondhatalanul nagyszerű lesz Ferkóval… beszélgetünk.. sétálunk… fogjuk egymás kezét…
De ki ez a komor alak? Ki ez, akire nem hat ki ez a tavaszi ragyogás? Hiszen ez Kenny! Mi van vele? Szegényke, mindig olyan szomorú…
– Szia! – rikkantottam rá. Talán tudok valami életet lehelni belé.
– Szia. – mondta kicsit feléledve. – Hova mész?
– Randim van Ferkóval – feleltem kicsattanó örömmel.
– Akkor nem is zavarlak. – morogta ridegen, és elment.
,, Ezt nem kellett volna….'' – gondoltam bűnbánóan.
Utána menjek? Úgysem tudom felvidítani, most biztos haragszik… És most külömben is találkám van.
Szegény Kenny….

Kenny

Napsütés, meleg… mintha az egész világ gúnyolódni akarna rajtam…. Ettől már tényleg egy hülye parasztnak érzem magam…. Semmiben sem vagyok jó… De nem érdekel. Apa nagyot fog nézni, amikor megmutatom a matek kettest év végén, anya lehet, hogy sírni fog… És persze jól lehordanak. De nem érdekel. Már semmi sem érdekel. Az életemnek nincs semmi értelme… DE KI FOGOM BÍRNI!
Megmutatom a világnak, hogy nem vagyok lúzer! Igen, majd én megmutatom! Majd kapnak tőlem… De olyat kapnak, amit nem tudnak elfelejteni! Igen… Majd nagyot néznek, ha a kis csicskás Kenny majd szépen mindet megöli! És megérdemlik!
Ez meg ki? Ki ez a lány? Persze, ez Amália.. De jó neki, ő mindennek örül, mindig boldog.. És milyen csinos ma… Mondjuk, ő mindig csinos…
– Szia! – kiáltotta.
– Szia – kissé felvidultam. Talán csak én képzelem azt, hogy minden olyan értelmetlen és sivár… – Hova mész?
– Randim van Ferkóval! – rikkantotta.
Az arcvonásaim megkeményedtek.
– Akkor nem is zavarlak. – olyan fagyosan mondtam, amennyire csak tudtam.
Persze, ő mindig csak Ferkóra tud gondolni. Hülye egy csaj. Engem csak hagyjon békén, nem érdekel! Nem érdekel engem már semmi…..

Na, ezt csak azért írtam, mert ihlet tényleg nincs, de már rosszul érzem magam, hogy nem teszek fel semmit… Talán elkezdem ezt a történetet felrakni, dehát ez is olyan béna…