Nina és Daniel története (egy kis előzetes)

A várakozás

Nina a pályaudvar egyik padján ült, és várta, hogy Daniel megérkezzen. Reggel óta azon a padon ült, de Danielnek még semmi nyoma nem volt este 8 – kor. Nina rendíthetetlenül várta kedvesét.
– Biztosan tudom, hogy azt mondta Daniel: 10 nap múlva érkezik haza a városi buszpályaudvarra.
Nina elmerülve gondolataiban csak arra lett figyelmes, hogy egy lámpa pislákol fölötte.
– Csak nem tévesztettem el a napot! – csattant fel hangosan Nina.

– Szia, Nina! – köszönt az ajtóból Kate. – Haza jöttem!
Kate becsukta a bejárati ajtót, és csak ekkor tűnt fel neki a lakásban uralkodó teljes sötétség.
Kate gondolataiban az járt, hogy Nina ma biztos korán lefeküdt. Elindult, hogy meggyőződjön feltételezéséről. Felkapcsolta az előszobai villanyt, és halkan, óvatosan sétált el Nina hálószobájának ajtajához. Lassan nyomta le a kilincset, és résnyire kinyitotta a szoba ajtaját. Pár pillanatig hallgatózott, hátha meghallja, szuszogását, de nem hallott semmit; akárhogy is hegyezte a füleit. Jobban kinyitotta az ajtót, és benézett rajta, hátha meglátja Ninát az ágyban. A szoba ablakain nem volt lehúzva a redőny, így az utcai lámpák beszűrődő fénye világította meg a szobát. Kate beljebb nyitott a szobába, és csak ekkor látta, hogy az ágy ugyan úgy néz ki, mint mikor reggel itt hagyta.
Kate kisétált a konyhai naptárhoz, hogy megnézze, nincs – e beleírva valami. Állt a naptár előtt, és tanakodott magában, vajon hányadika lehet ma. Nem sokáig állt Kate a naptár előtt, előkereste a telefonját. Telefonnal a kezében sétált vissza a naptár elé.
– 21. – e, „Daniel jön haza!!!”. – Kate vett egy mély levegőt. – Most már legalább tudom, hogy hol van, de egy cetlit azért hagyhatott volna.
A lakás néma csendjét a csengő törte meg.
– Megyek! – kiabált ki Kate. – Biztos megjöttek.
Kate rohant az ajtóhoz, hogy kinyissa.
Kinyitotta, és kedves mosolya helyét egy zavartabb arckifejezés vette át.
– Elnézést kérek a kései zavarásért hölgyem. – mondta komoran az ajtóban álló rendőr. – John hadnagy vagyok.
– Semmi gond. – mondta Kate mosolyt erőltetve arckifejezésére. – Miben segíthetek?
– A barátnőjét, Nina Wood – ot keresem, úgy tudom, hogy itt lakik önnél.
– Most éppen nem tartózkodik itthon, de jöjjön be, és felhívom a mobilján, hogy megtudjuk, merre van.
A rendőr belépett az előszobába. Kate bekísérte a nappaliba és leültette a kanapéra.
– Megkínálhatom valamivel?
– Nem, köszönöm. – mondta, és helyet foglalt a felügyelő a kanapén. – Kisasszony, előkeresné nekem a barátnője telefonszámát?
– Persze, bocsánat. – szabadkozott Kate, és a táskájában kezdett kotorászni. – 1 perc és meglesz. – mondta, mikor megtalálta telefonját. – Tessék, hívja. – nyújtotta át a mobilt.
– Köszönöm. – át vette, és a füléhez emelte.
Pár percig néma csendben álltak, majd megütötte fülüket a csengés.
A rendőr felügyelő kinyomta a telefont, és visszaadta:
– Ezek szerint nem vitte magával. Esetleg, nem tudja, hogy hol lehet ilyenkor? Vagy ahova gyakrabban jár?
– A vőlegénye elé ment ki a buszpályaudvarra, de bizonyára, már nincsenek ott. Talán a környező éttermekben.
– Köszönjük a közreműködését, a társammal a biztonság kedvéért ott keressük először.
A felügyelő és Kate a bejárati ajtóig mentek, majd a rendőr távozott.
– Ha a barátnője haza érkezne, kérem, hívja fel ezt a számot.
– Rendben. – felelte Kate, és átvette a papírt.
– Viszont látásra!
– Viszlát!

A rendőr kisétált az ajtón, és az út túloldalára pillantott. A fejét rázta, az elé táruló látványtól. A járőr kocsihoz sétált, és megállt a hátsó ajtónál.
– Indulhatunk, vagy van még valami?
– Elnézést uram, a hölgy csak eligazítást kért. – ugrott ki az újonc a kocsiból.
A rendőr felügyelő lehajolt, és benézett a nyitott ajtón. Bólintott a fejével a nő felé, majd kiegyenesedett, és a beosztottjára nézett.
– Az anyós ülésen? A hölgyet az anyós ülésről hiányos öltözetben tessék kitessékelni, mi meg megyünk, a buszpályaudvarra.
Az újonc mindent úgy tett, ahogy a rendőr mondta. Pár perc múlva, már a pályaudvar felé vezetett a rendőr felügyelő.

Nina még egy órával később is a pislákoló lámpa alatt ült, és Danielre várt. Az éjszaka egyre hűvösebb lett. Álmossága kezdett eluralkodni egész testén. Lábait felhúzta, karjaival átkarolta, és a fejét térdére hajtotta.
A pályaudvar hangjai egyre jobban kezdtek elcsendesedni. Szemei megviselten csukódtak le. Akarata, hogy ébren maradjon, egyre jobban elgyengült.

– Menj be a váró terembe, és nézd meg, van – e ott valaki. Én megyek, és megnézem a garázsok környékén. – adta ki a parancsot a rendőr felügyelő.
A felügyelő lassan, komótosan kerülte meg a kocsit, és felnyitotta a csomagtartóját. Kivett belőle egy pokrócot. A csomagtartót visszacsukta, és hóna alatt a pokróccal elindult a garázsok felé.
Az újonc hangját még messziről is lehetett hallani, amint ezt kiabálta:
– Hahó! Van itt valaki, Kérem, válaszoljon, ha igen.
A rendőr jobb kezét az arca elé emelte és szemeit betakarta vele. Nagyot sóhajtott, majd így szólt.
– Miért pont én???
Kezét szorosan végighúzta az arcán, majd tovább ment, nem figyelve az egyre halkabban halható újonc hangjára.
A garázsok környékén egy kósza mosómedve sem volt, ami ilyenkor ritkaság számba megy. A felügyelő megkönnyebbülten ment tovább a padokhoz.
Mikor kiért a garázsok árnyékából, az erő fénytől jóformán semmit sem látott. Pár pillantásába belekerült, mire szemei hozzászoktak a fényhez.
Egy padon embert látott. Oda ment hozzá, és csak akkor látta, hogy az egy csavargó csupán, nem az, akit ő keres. Körbenézett, és egy pad közepén ülő árnyékot látott. Arra vette az irányt. Mikor meglátta Ninát, szétnyitotta a pokrócot, és körbetekerte vele.
– Hölgyem! Hölgyem, ébredjen!
– Hmm…
– Hölgyem! Ön Nina Wood?
– Igen, én vagyok, de…
– Hölgyem, velem kell jönni-e a rendőrőrsre.
– Minek? Nem csináltam semmit.
– Nem Ön tette.
– Jól van. Megyek. – mondta Nina, és megpróbált felállni a padról. A lábai túl gyengék voltak, és majdnem összeesett.
– Tartom. – kapta el a felügyelő.
– Köszönöm.
A felügyelő ölbe vette Ninát, és a járőr kocsihoz ment vele.
Az autónál már ott állt az újonc, és mikor meglátta a felügyelőt, kinyitotta az utas ülés felöli ajtót. A felügyelő betette Ninát, aki mostanra visszaszenderedet.
Beszálltak, és a rendőrőrsre hajtottak.