Nyeremény

– Ugorj le a boltba és hozz nekem néhány fej hagymát! – szólt oda a feleség a tévé előtt terpeszkedő férjének.
– Miért én? – kérdezte a férfi felháborodva, de azért kikászálódott a fotelból.
– Mert már feltettem a levest. Nem hagyhatom itt.
– Vasárnap van. Végre pihenhetnék egy kicsit. Fontos az a hagyma?
– Nem. De akkor felejtsd el, hogy ma pörköltet eszel. Csak leves lesz, mert még hagymahéj sincs itthon. Tegnap vásárláskor kiment a fejemből, hogy elfogyott.
– Akkor adj rá pénzt! Nekem már nincs.
– Áhá! Szóval volt pénzed? – csapott le rá az asszony.
– Ha mindent hazaadnék, sosem volna nálam egy fillér sem, mert tőled aztán várhatom, hogy valami zsebpénzzel is megdobj. Pedig egy férfi pénz nélkül olyan, mint a sör hab nélkül, vagy mint a …
– Tovább ne mondd! Hallottam már tőled elégszer.

A nő kotorászott a fogasra felakasztott táskájában, miközben a férfi a cipőjét vette fel. Éppen bekötötte a fűzőket, amikor a neje odanyújtotta neki a papírpénzt a hagymához való kis tasakkal együtt.

– Nincs apróm, csak ezresem van!
– Adhatsz másikat is!
– Hogyne! Kecskére a káposztát!
– Az előbb még hagymáról volt szó.
– Na! Tedd el! Ebből is csak ez az egy van. A többi nagyobb címlet. De kérem a visszajárót!

A férfi gyorsan kikapta a nő kezéből és zsebre gyűrte a bankót, majd kajánul rávigyorgott a feleségére.

– Milyen visszajárót? Nagyon drága manapság a hagyma. Meg kell fizetni a vasárnapi nyitva tartást! – mondta, majd gyorsan kinyitotta a bejárati ajtót és kiugrott rajta veszélyesen közeledő felesége elől. Biztonságos távolságban megállt, és visszafordult. A nő félig bosszúsan, félig jókedvűen legyintett egyet párja felé, majd becsukta az ajtót.

A férfi az utcán, a bolt felé sétálva, először a visszajáróból elfogyasztandó sör ízére gondolt. Ugyanis útba esett a kedvenc törzshelye. Ahogy közeledett a zöldségkereskedéshez, mégis megváltoztatta az elhatározását. Az egész ezer forintért hagymát vett. Majdnem négy kiló került a szatyorba. Tudta, hogy ennyit talán egy hónapban sem használnak el. Buliból vette meg. Csak azért is, hogy ne legyen visszajáró, és arra se lehessen fogni, hogy elitta.

Visszafelé tartott, amikor távolabbról közeledni látta két régi barátját. Gyerekkoruk óta ismerték egymást. Szép lassan közeledtek. Úgy néztek ki egymás mellett, akárcsak Stan és Pan. A férfi lassított, így éppen a törzshelyük előtt találkoztak. Örömmel ráztak kezet.
– Hová? Hová? – hangoskodott a nagydarab cimbora.
– Most már hazafelé – válaszolta a férfi.
– S honnan? – kérdezte őt vézna barátja.
– Néhány fej hagymáért ugrasztott le a nejem. Kell az ebédhez.
– Néhány fej? – néztek rá szatyrot tartó kezére mindketten.
– Bosszú. A vasárnapért.

Ezen jót nevettek mindhárman, miközben egymás hátát lapogatták.

– Nekem jobb ötletem is van a bosszúra! – szólt a cérnatestű barát.
– Bizony van jobb is! – bólogatott a hústorony – Gyere velünk ide be egy sörre!
– Mennék szívesen, de minden pénzem hagymára költöttem.

Megint nevettek egy sort, azután mindhárman elindultak a kocsmaajtó felé. Nem volt kérdés, hogy meghívják-e barátjukat, vagy sem. Ilyen régi barátságnál szóba sem jöhetnek holmi anyagi problémák. „Egyszer nekem, máskor neked” elv alapján működött közöttük minden.

Benn a csapostól megtudták, hogy akció van. Minden korsó sörhöz lekaparható sorsjegy jár, amivel nyerni lehet. Vagy egy újabb korsó sör, vagy egy televízió volt a nyeremény. Mindhárman ragaszkodtak ahhoz, hogy ne a csapos húzza ki nekik a jegyeket, hanem maguk választhassanak. Először a nagydarab ember nézte meg a sorsjegyét, de nem nyert. Vékony cimborájuk sem. A férfi következett. Neki szerencséje volt, mert egy korsó sörrel lett gazdagabb.

– Kérem a következő sorsjegyemet! – szólt miután megkapta az ingyen sört.
– Az nem úgy van! – kezdte a csapos.
– Dehogynem! Hiszen hogyan szól az akció? Minden korsó sörhöz egy jegy tartozik.
– De ez egy megnyert korsó!
– Na és? Korsó, korsó. Kérem a jegyemet!

A kocsmáros jobbnak látta nem vitázni, és hagyta, hogy a férfi újabb sorsjegyet húzzon. A cimborák nevetve figyelték barátjukat, ahogy lekaparja a takaróréteget. Óriási ováció volt, amikor kiderült, hogy a felirat szerint egy korsó sört nyertek. A hangoskodásra felfigyelt az összes vendég. A szomszéd asztalnál kávézgató, jól öltözött, aktatáskás ember is.

A csapos sötét tekintettel nyújtotta oda a kupac sorsjegyet, hogy a férfi ismét húzhasson. A jókedv azonnal elszabadult közöttük, amikor megint egy korsó sörrel lettek gazdagabbak.

– Komám! Amíg tart ez az akció, csak veled fogunk sörözni! – csapkodta a férfi hátát a nagydarab barát.
– Az biztos, hogy szerencsés kezed van! – szólt a cérna a teli korsó mögül.
– Csak akkor adok újabb sorsjegyet, – kezdte a kocsmáros – ha most már én húzhatom ki a pakliból.
– Rendben! – bólintott a férfi.

A csapos valahonnan a csomag közepéből kiemelt egy jegyet és átnyújtotta. A barátok izgatottan biztatták a férfit, hogy kaparja le. Pergett lefelé a réteg. Mindhárman némán mozgó szájjal olvasták a feliratot, majd artikulátlan röhögésben törtek ki. Több vendég is megijedt. A felirat szerint a férfi egy plazmatévé új tulajdonosa lett. A csapos is vidámabb lett erre a hírre. Végre nem a sör fogy ingyen. A nagydarab vidáman vigyorogva rendelt még egy kört. A férfi zsebébe csúsztatta a nyertes jegyet, miközben arra gondolt, mit tegyen a nyereménnyel. Éppen az előző hónapban vásárolt otthonra egy új tévét. Azért boldog volt, de ennek inkább a cimborái és az elfogyasztott sör mennyisége volt az oka.

– Elnézést, hogy ismeretlenül is megszólítom! – a jól öltözött vendég állt a férfi mellett.
– Igen? – nézett az öltönyösre spiccesen mosolyogva a férfi.
– Megvásárolnám öntől azt a sorsjegyet.
– Nocsak! Miért?
– Természetesen azért, hogy olcsóbban jussak plazmatévéhez. Ha megfelel, hetvenezer forintot adok érte.
– Mikor? – kérdezte kis gondolkodás után.
– Most. Itt azonnal.
– Öné a sorsjegy.

– Feleannyiért adtad el a nyereményedet, mint amennyit ér! – szólt a cérna amikor a jól öltözött vendég távozott.
– Na és? Két tévét nem nézek egyszerre.
– De ez új lett volna! – szólt közbe a nagydarab.
– A mostani tévémet két hete vettem.
– Az más! – bólintottak egyszerre.
– Mit kezdesz a pénzzel? – kérdezte vékony barátja.
– Elosztjuk három felé. Fejenként húszezer, a tízet meg elisszuk.

Mindhárman hangosan felnevettek ezen. Majd leküzdötték az utolsó kortyokat is a ki tudja már hányadik korsóból.

– Én el nem fogadom tőled! – szólt a nagy darab barát egy aprót böffentve.
– De nekem nem is volt ma pénzem sörre. Ti hívtatok meg.
– Na és? – vonta meg a vállát a cérna – Nekem sem kell a pénzed! Inkább vegyél rajta még hagymát!

Megint nevettek egy sort. Majd lassan készülődni kezdtek hazafelé. Kicsit segítettek egymásnak, mert valahogy nehezen ment a talpra állás. A férfi megígértette velük, hogy a következő vasárnap itt találkoznak, és akkor egyedül ő fizet. Ezt elfogadták a cimborák. A férfi mindjárt el is különítette a nyereményből az erre szánt összeget, és eltette a másik zsebébe.

Amikor a nő meghallotta a kulcsot zörögni a bejárati ajtó zárjában, dühösen perdült ki a konyhából az előszobába. A nyitott ajtóban ott állt a férje. Kissé rogyadozó térdekkel mosolyogva nézett feleségére.

– Csak összefutottam a fiúkkal. Söröztünk kicsit.
– Elkéstél. Délután két óra van.
– Hoppá! Nem vittem magammal telefont.
– Észrevettem! Különben hívtalak volna!
– Mégiscsak jobb, hogy nem vittem! – vigyorgott a férfi arra gondolva, hogy akkor oda lett volna a nyeremény.
– Úgy gondolod? Kénytelen voltam a szomszédból kérni hagymát, különben nem lett volna kész az ebéd.
– Jut eszembe! Itt a hagyma! – nyújtotta át a több kilós szatyrot.
A felesége elcsodálkozva birkózott a zacskóval, ahogy átvette. Majdnem leejtette a súlya miatt.
– Az egészet hagymára költötted, amit adtam?
– Igen.
– Akkor nem értem, miből tudtál inni?
– A visszajáróból. Tessék! Neked is maradt még belőle! – nyújtotta át feleségének a hazaszánt ötvenezer forintot.

A nő hüledezve nézte párját. Semmit nem értett. Annyira azért nem aggódott, mert tudta, hogy a magyarázat nem lesz félelmetes, sem bonyolult. Ismerte a férjét.

– Legközelebb is te fogsz vásárolni! – jelentette ki, miközben igyekezett a fotel felé terelni a férfit, aki egyre nehezebben állt a lábán – Amúgy, mi történt?
– Hazafelé jövet leütöttek, és amikor magamhoz tértem, már a zsebemben volt a pénz.
– Nem inkább kiütöttek? – kérdezte mosolyogva a nő, de látta, hogy választ már nem fog kapni, mert a férje a fotelben ülve máris hortyogott.