Elhagyta a nyolcvanat. Egyedül élt kétszobás házában. Kádár kocka, mondta az egyik unokája. Fogalma sem volt, hogy mit jelent, mint többnyire annyi mindenről.
Bejött ez az újfajta dolog, mindenki nyomkodja a telefonját.
Az orvos is, a számítógépén játszik. Akármit mond, nem foglalkozik vele. Mindig játszik. Hiába mondják a fiai, hogy azon van az összes adat, azt nézegeti. Beszélhetnek neki. Tudja ő, az orvos játszik a gépen, ez holtbiztos.
Az ő eszén nem járnak túl. A múltkor is, megmondta neki a véleményér, ahogy mindig, a patikus, meg őt dorongolta le, hogy : – Több tiszteletet a Doktor Úrnak!
Nem is értette, hisz csak kicsit elmondta, hogy milyen hülye az orvos, fűszerként a jó magyar nyelv trágár szókészletéből pottyantott hozzá, néhány ízes jelzőt.
Megérdemelte, soha nem figyel rá, meg sem vizsgálja, csak játszik.
Néhány hónapja bedagadt a lába. Trombózis, mondták. Kórházba került. Az érdekes volt, futkoztak körülötte. Nem unatkozott. Aztán belefáradt, mégis csak jobb otthon. Szerencsére, néhány napos tartózkodás után hazakerült.
Szedte a gyógyszereket, ahogy felírták, vagy ahogy gondolta.
Ebből lett a baj. Egyszer csak elkezdett vérezni. Reggelre olyan lett a párnája. Nehézkesen felhúzta magát ülő helyzetbe, aztán letolatott az ágyról. Kicsoszogott a mosdóba . Mielőtt oda ért volna, az útjába került tükörbe nézett. Arcán vérfoltok vírítottak. Közelebb hajolt, majd a kezdeti pánik elmúltával, rájött, hogy az arcát a kezén szétnyíló seb kente össze. A látszólagos nyugalom rövid ideig tartott, a vizelete is vöröslött.
Rettenetesen megijedt, el sem tudta képzelni, hogy mitől.
Felöltözött. Reggelizett. Beült “villanyautójába” és elgurult a rendelőbe, ahol sokan várták a sorukat. Ahogy nyílt az ajtó, fürgén becikázott rajta, megelőzve mindenkit. Nem érdekelte, hogy mit gondolnak, vagy mondanak a kintrekedtek. Neki támadt az orvosnak. Beszélt az adagolásról, a gyógyszerekről, maga sem tudta felidézni később, hogy miről. Az orvos nevetett. Kinevette. Aztán a gép felé fordult és folytatta a játékát. Mert mindig csak játszik a gépen. Feldúlt állapotban ment át a gyógyszertárba. Ott meg a patikus róta meg, majd jelezte, hogy feltétlenül szeretne beszélni egy hozzátartozóval. Elmondta a gyerekeknek. Aztán délután, amikor jöttek hoztak egy gyógyszeradagolót, csinos fehér minikomódot, színes fiókokkal. A hét napjai fekete betűkkel, jól látszódtak rajta. A menyei átnézték a mérgeket. Kiporciózták a fiókok apró megosztott rekeszeibe a napi adagokat, majd összecsomagolták a i szerintük veszélyes. Nem is értette, hisz a zöld dobozosról az a hír járta, hogy olyan mint egy Algopyrin, elvették a rózsaszín skatulyássa együtt amiből néha be szokott kapni egyet. Az meg valami antibiotikum. A fájdalomcsillapító céduláját hosszan olvasta az egyik nő a másiknak, majd elborzadva néztek egymásra, erős drogokról hadováltak.
Jól van, majd akkor így szedi. Sajnálta, hogy sehogy sem tudta rábírni őket, hogy hagyják ott nála a zacskóba rakott gyógyszereit.
Másnap valahogy bírta, de harmadnapra már nem. A seb is nagyobb lett a lábán, jobban is vérzett. Szólt az egyik fiának, aki azonnal sietett hozzá.
Felmérte az állapotot. Indultak is a sürgösségire. Hosszas várakozás közben, ultrahang és vérvétel zajlott , majd ismét csend, hisz az eredményre vártak.
Szerencsére semmilyen daganatos betegség nem igazolódott be, valószínű gyógyszer-túladagolás, azon belül a vérhigító eszement szedése okozott majdnem katasztrófát.
6 hozzászólás
Kedves Edit!
Nagyon jó téma!
Élveztem,hogy azt hitte,hogy az orvos számítógépén játszik…menyei
és jól tették,hogy ügyeltek rá,ne szedjen mindent be
Szeretettel:sailor
Kedves Salior!
A téma talán jó, de nagyon nehéz, főleg benne élni. Már aki ebben él és látja. Felelőség teljes. Igen, többet is írtam róla . Vajon mi is ilyenek leszünk?! Belehalnék.
Igen, az a fránya orvos csak játszik, csak játszik…..ezt már nem lehet elvenni tőle. Biztos benne, mint a nyugdíjban, pedig az bizonytalan.
Köszönöm, hogy olvastad.
Szeretettel: Edit
…úgy gondoltam,hogy nagyon aktuális téma.
…jaj,remélem nem:´mi is ilyenek leszünk´…
Szeretettel:sailor
Igen. Vagyis nem. 😊
Sajnos, a legtöbb ember, meg sem próbálja követni a jelent. Egyszerűen hagyja, hogy elfusson mellette az idő, és egyszer csak arra eszmél, hogy egyre kevesebb dolgot ért meg abból, ami körülötte történik.
Igen, kedves amazonasz, van aki hagyja és rájön, hogy nem érti, van olyan, aki soha nem jön rá, hogy elszaladt mellette és nem hogy nem érti, hanem azt akarja megmagyarázni, amit nem ért, azt a látszatot keltve, hogy ért mindent. Húu, ez nekem is bonyolult volt,szerintem Te érted.
Köszönöm, hogy olvastál.