Oizumi, a kisbolygó

Tisztelt olvasóközönség! Ez a történet csupán a képzelet szüleménye, nagyjából mindenki kitalált figura. Amennyiben mégis magára ismer valaki, kérem sürgősen keresse fel, házi orvosát, gyógyszerészét, esetleg szemész szakorvosát a félre olvasás szindróma miatt.

1980. január 21-ét írtunk, mikor Zumi (barátai csak így hívták Katit), a zumba oktató hölgy a lakása felé tartott. 21 éves lehetett, csinos, kifejezetten formás nő. Koronája vörös, dús. Szemei kékek, mint a tenger; csupán 50 százalékban kancsal. Vége volt az utolsó órának is. Így szokott végezni általában, kilenc körül. Azért tervezte ekkorra az órákat, hogy aki hatig munkában van, az is részt tudjon venni a foglalkozáson. Mivel még ekkoriban nem volt nagy divat a zumba, neki kellett alkalmazkodni a vendégekhez. Nem fordítva. Nem bánta. Lelkes és elszánt volt.
Máskor olyan bátran ballagott végig a főutcán még így, késő este is, hogy egy férfi is megirigyelhette volna bátorságát, paprikaspray és vipera egyaránt megtalálható volt nála… Most kicsit zavartnak érezte magát. Mintha valaki figyelte volna… Egy pásztázó tekintet mélyen szántotta testének minden mozdulatát. Kifejezetten élvezte, amikor egy férfi vizslatja, de ez most más volt. Hűvös, hideg és félelmetes. Mintha egy jégdarabbal simogatta volna valaki.
Hirtelen erős fény és vége.
A Zumi fölötti űrhajó a Oi12-CY, vákumszerűen beszippantotta a szép hölgyet. Zumi az erős fénytől karjával óvta szeme apró világát, mikor egy furcsa alak, a robotszerű idióta egy védőszemüveget nyújtott át neki.
-Kati! Régóta figyeltetlek! Szaporodni készülök, te vagy a megfelelő alany akiben elültethetem a jövőmet.
-Micsoda! Te szemét disznó, mocskos senkiházi, hogy képzeled!? Amúgy meg honnan beszéled a magyart?
Katiban máris landolt egy fecskendő…
-Igen kedvesem, szaporodásra alkalmas földi nő vagyok. Várom a megtermékenyítést. Tedd a dolgodat.

Mikor felébredt, mázsás súlyt érzett a hasában. Ettől kezdve nem dolgozott, de érdekes módon a számlájára minden hónapban érkezett fél millió forint.
Telt az idő, éveken át hozzá szokott ehhez a furcsa, agymosott élethez. Két tudós kereste fel az immár 31 éves Zumit.
-Kusida Josio, kezét csókolom.
-Muramacu Oszamu, üdvözlöm.
– Nagy Katalin vagyok. Jöjjenek beljebb. Miben segíthetek?- kérdezte kicsit meglepődötten, de homályos tekintettel Zumi.
Kusida vázolta fel először a történteket, majd Muramacu a folytatást. A következményeket Zumi átlátta: megszűnik a havi félmillió…
A két tudós közölte Zumival, hogy ők ajánlották Oi12-CY legényének, hogy felkeresheti, mert ők, műholdon keresztül, minden kritériumnak megfelelő hölgyet megfigyeltek és őt találták alkalmasnak, hogy világra hozza a megbízó jövőjét.
Zumi kicsit meglepődött, majd egy nagy szippantás után lazán folytatta tovább a beszélgetést.
Leszögezték, hogy a jövőnek ki kell jönnie, ha más úton nem megy, császármetszéssel. 10 évnyi terhesség után Zumi csak az utód nevében dönthetett:
-Mivel az Oi nevű úrhajó legénye rabolt el, engem Zuminak becéznek a barátaim, legyen Oizumi.

És ekkor, 1990. január 21-én a két tudós császármetszést hajtott végre egy földi halandón, akit egy idegen űrhajó legénye termékenyített meg. Abban a pillanatban amikor a hasából kiemelték a jövőt, mindannyian gyökeret eresztettek, mert egy félembert vártak, de egy gömb született, ami egy hirtelen reakcióval Föld körüli pályára állt, majd tova szállt és a Nap körüli kisbolygóövben elfoglalta méltó helyét.

Így született Oizumi a kisbolygó, kinek hordási díja havi fél millió.