Hite mélyről jövő volt, és sziklaszilárd.
Ismerte, többször is elolvasta a Bibliát. Művészet történésznek készült, és véleménye szerint a műveltség alapja a mítoszok világa és a Biblia ismerete. Nem akart úgy járni, mint az az anyuka, aki gyermekének úgy magyarázta meg Zeusz és Léda márványba örökített hattyú nászát, hogy a liba bibizi a nénit.
Hitét erősítette a nyakát ékesítő arannyal keretezett tűzzománc Mária-medál.
Az apró kis érem valamikor apja nyakában lógott. Azt morzsolgatta ima közben, hozzá imádkozott, vele kötött alkut. A frontra vivő vonaton tette az ígéretet: ha haza segíti őt Mária a rá váró pokolból, ő évente elzarándokol Sümegre, ott fogja gyónással megtisztítani a lelkét. Már az is csodaszámba ment, hogy a hadifogságból a dögcédulával együtt hazahozta az apró Mária-érmet, pedig fogva tartói még a bakancsot is levették a lábáról. Szavát megtartotta. Családjával együtt minden évben elment Sümegre. Előkerített egy egyházfit, akivel először hitvitán erősítette meg hitét, aztán elvonultak a gyóntatószék magányába. Az oltár elé már lányával együtt lépett, aki nem érezte súlyosnak a vállán apjának a kezét. Az évek során az a kéz egyre súlyosabb lett, inkább kapaszkodott, mint támasztott, aztán végleg elkerült onnan. Azóta a Mária-érem az ő nyakában lóg.
A sümegi utak elmaradtak, de ujjai gyakran fonták körül a tűzzománc képet.
Amikor élete recsegett-ropogott, összedőlni látszott, érezni vélte vállán annak a kéznek a súlyát, melegét. Útra hívta fiait, és a két férfi-kezdemény vele tartott. A fogadalmi templom gyertyaszagú félhomályában kitört belőle a zokogás. A térdeplőre roskadva alkut kötött. Ha Mária-anya elveszi tőle az életét romboló rontást, – ő úgy, mint valamikor az apja, minden évben eljön, megújítja fogadalmát. Ha pedig Mária nem találja méltónak őt a segítségre, akkor oltalmazza meg a két fiút.
Úgy látszik, méltó volt az Égi Anya figyelmére, mert már nem fojtogatta gyilkos módon a köhögés, nem színezte zsebkendőjét vörösre a vér. Lelke sem berzenkedett. Háborgása elcsitult, megbékélt. Körülötte megszűnt a recsegés.
Nyakában a sok simogatástól egyre fakóbb Mária köpenye.
6 hozzászólás
Kedves Ildikó! Életutakat negyon nehéz egypercesekben megjeleníteni. Egyszerűen kevés karakter áll rendelkezásre. Ezért ezek a kisérletek többnyire vázlatok maradnak, -egy nagy műhöz. A "lógott" szó után kezdődő mondat elejére én odatenném, hogy az "édesapja", vagy azt, hogy az "ürege", -így egyértelműbb, h ez az alany, már nem az, az alany, aki a a második mondatban alanyként jelentkezik be. És ugyanígy, az "Azóta" kezdetű mondatban is jelezni kell, hogy itt is alany-váltás történik! Pl. így: "az ő, a lánya nyakában lóg" Nehézkes, de jobban követhető. Az egész csapdahelyzet elkerülhető, ha nevet adsz nekik! -Szia: én
Gratulálok! Nagyon szépen írsz a hitről és a szeretetről!
Barátsággal Panka!
Egy életutat egypercesben leírni csaknem lehetetlen…bár nekem itt nem ez a lényeg. Úgy tűnik mintha a múltból kiemelt részek csak magyarázatul szolgálnának a jelenbeli csodára – csodák pedig vannak. Kicsit olyan amikor az életútról írsz, mint amikor elszaladnak az emlékek…azok ilyen foszllányosak mégis összefüggők.
Kedves Bödön! Itt valójában nem életútról, hanem a közelmúlt rövid idejéről van szó. A visszatekintés magyarázat a Mária-éremre, a folytonosságra. Köszönöm az észrevételt, a hozzászólást mindhármatoknak. (Hibajavítás helyett: művészettörténész, nem művészet történész! Erre nincs magyarázat! 1!) -matyi
Kedves Matyi!
Aki hisz a csodákban, és a szerint is él, könnyebbé válik az élete. Írásod morzsái elgondolkodtató morzsák.
Szeretettel: Rozália
Rövid írásod elgondolkodtatott. Akinek erős a hite, megkönnyíti életének nehéz napjait. S vannak még csodaszámba őesemények, amikor valaki ihetetlen utakon áthaladva a féltett kincsét át tudja menteni, és tovább adni szeretteinek.
Nekem tetszik az írásod.
Szeretettel: Kata