Őszi Erdei Hacacáré Fesztivál 3/2.

Cseperke agytekervényei azonnal dolgozni kezdtek. Felhörpintette az utolsó korty gyömbéres teáját, elrágicsált egy gerezd fokhagymát, gyorsan rákanalazott néhány kanálka mézet.

Aztán elővette az éjjeliszekrényén lévő rajzfüzetét, törni kezdte a fejét. Ez lesz ám csak a nagy meglepetés a többieknek! Amíg ők szorgoskodnak az erdőben, addig ő, megtervezi nekik hacacárés a szettjüket. Bízott abban, hogy hétvégére már elmúlik a csúnya náthája, és ő is elmehet e szuper fesztiválra. Elégedetten szemlélte az elkészült ruhaterveket.

Kikászálódott az ágyból. Minden kelléket odakészített az éjjeliszekrényre. Volt egy apró varrógépe, amivel összevarrta a megálmodott kollekciókat.
Csucsorkának egy bordó köpenyt és sapkát készített, amin gesztenye díszek fityegtek. Morcinak, barna overállt és hozzá illő sipkát varrt, amit csudaszép őszi falevelek dobtak fel. Ficcsnek zöld, Fuccsnak barna poncsót tervezett, amin csipkebogyók díszelegtek. Kalpagjukat pedig cseresznyepiros színű anyagból alkotta meg, amin különböző erdei bogyók ékeskedtek. Magának narancssárga nadrágot, pelerint és sapkácskát varrt, amit makkocska-díszek tettek tökéletessé. Boldogan szemlélte az elkészült öltözeteket. Nagyon elfáradt e nagy munkában és elszundított.

Morci dohogására riadt fel.
– Azt a cserszömörcés mindenit! Mi ez a rendetlenség Cseperke?
– Neked nem az ágyban kellett volna lenned egész nap? – érdeklődött Csucsorka.
– Ott is voltam – mentegetőzött Cseperke.
– Akkor mi ez a sok ficni-fecni, bogyó, levéldarab itt is, ott is? Elárulnád? Csak azt ne mondd, hogy forgószél sodorta be a házba ezeket! – mondta morcosan Morci.
– Nem, á dehogy! – vigyorgott Cseperke. Hallgass meg kérlek! Szóval, megittam a teát, rágicsáltam fokhagymát, feküdtem és bekapcsoltam a rádiót, mert unatkoztam. Ott a bemondó azt harsogta, hogy hamarosan itt az őszi fesztivál.
– Ezt mindenki tudja! – kottyintott bele Csucsorka.
– Szóval, azt is mondta, hogy őszi jelmezben érkezzenek a látogatók. Akkor én, ötleteltem, majd idehordtam az ágyhoz mindent, és…
– És? – kíváncsiskodott Ficss.
– Ha nem szólnátok mindig bele, akkor végre a be is fejezhetném! Megvarrtam nektek a fesztiválra a rucikat.
– Hol van? Merre? Hova dugtad? – kérdezte Fuccs.
– Na, muti már! – kiáltotta türelmetlenül Ficcs.
– Itt vannak az ágyam alatt. Látjátok? Nem keltem fel még arra sem, hogy elrakjam a szerénybe.
A manók izgatottan húzták ki az elkészült gúnyákat.
– Hát ezek…,ezek igazán klasszul sikerültek! – rebegte elérzékenyülten Csucsorka.
Még Morci is elámult, majd megköszörülte a torkát, és így szólt:
– Te engedetlen pupák! Ez nagyon szép volt tőled! Pont arról beszélgettünk, hogy mikor varrjuk meg, amibe megyünk majd, mert mire hazaérünk, mindig nagyon fáradtak vagyunk. Éjjel kellett volna varrogatnunk.
– Na, látod Morci! Ti az erdőben dolgoztatok, én meg itthon. Persze azért pihentem is, kúráltam magam, mert nagyon szeretnék ott lenni Őszi Erdei Hacacáré Fesztiválon! És, már a torkom is csak egy kicsit fáj. Még néhány „brr” fokhagyma, tea, méz és tuti veletek tarthatok!

Eközben a pajtásai felöltötték a saját összeállításukat, és a tükör előtt tolongva csodálták magukat. Elégedett „hu” meg „ha” „azta” „klafa” szavakat lehetett csak hallani.
Megölelték Cseperkét, és újra megköszönték neki, hogy ilyen nagy terhet vett le a vállukról.
– Na, azért csak jó egy ilyen szófogadatlan manó a háznál! – dünnyögte halkan Cseperke.
Erre Morci jól hátba vágta.
– Na,na, na! Ilyet ne mondj! – aztán együtt nevetett az öt kismanó.