Taníts meg Uram boldognak lenni,
Tiszta szívemből, könnyen szeretni.
Szállván virágra, miként a lepkék,
Könnyen cikázva, ahogy a fecskék.
Taníts meg engem, tisztának lenni,
Vissza nem nézni, előre menni!
Letenni minden terhet és gondot,
Látni magamban a középpontot…
Taníts még nekem egyszerűséget,
Hogy megláthassam mindig a szépet.
Igazgyöngy legyen szellemi lényem
A hamis ékszert még meg sem nézzem!
Taníts meg engem nyugodtnak lenni,
Útra kelőktől, szép búcsút venni.
Túltenni magam, azon mi nem megy,
Erősebb szenved, okosabb enged…
Taníts meg engem szerelmet adni,
Nem szalmalángként, parázs maradni.
Embernek lenni, minden esetben,
Segítő erő legyen kezemben!
Taníts még engem, hogyan lehessen?
Új reményt adni csüggedelemben!
Mindig, mindenkor emberi szóra,
Könnyet törölni, hajlani jóra.
Taníts meg engem, tanító tettre,
Példás jellemre, hű szeretetre.
Víg mosolyt csalni bánatos arcra,
Taníts meg Uram, erre a harcra!
6 hozzászólás
Kedves Alberth!
Úgy tűnik Te sok mindent megtanultál már mégis még kérésed van Istenhez.Szép jellemre vall ahogy kérsz.Van benne értelem,van alázat.Csak tanulni lehet Tőled.Gratulálok !
Szeretettel üdv:hova
Köszönöm gratulációdat kedves Hova!
Istennel, a hittel és lelki élettel kapcsolatos verseket csak akkor szoktam írni, ha igazán szép gondolatok ihletnek meg. 🙂
Üdv.: Alberth
Szia!
Szép, tetszik.
üdv Toni
Köszönöm, kedves Toni!
Örülök, hogy olvastad 🙂
Kedves Albert!
Nagy vers ez. Örülök, hogy rátaláltam. Gratulálok!
Ági
Szép ima. Egyszerű, őszinte… néhol talán hiányolom belőle az egyedibb kifejező eszközöket, s egy picit talán a ragrímek is zavaróak… mégis, ez a tartalom ezzel a megvalósítással elérte célját.