Őzgerinc

Akik nem tudnak magukon nevetni, meghagyják ezt másnak.
(Életbölcsesség)

Ha valakinek lenne türelme hozzá, milyen beceneveket (mondhatnám némely esetben, hogy csúfneveket) aggattak egymásra az egy helyen tevékenykedők, egész könyvet lehetne belőle kerekíteni.
Még izgalmasabb lenne, ha a becenevek eredetét is ki lehetne deríteni. Ez nagyon sok esetben már a homályba veszett.
Az én munkahelyemen (persze a lakóhelyemen is ) nagyon sok ember kapott becenevet.
Ki ne találkozott volna már olyan esettel, ami főleg faluhelyen előfordul, hogy a hasonló nevű embereket valamilyen jelzővel különböztetik meg egymástól.
Magam is megjártam, amikor anyósom elküldött a Borsó Jóskához, mert azt nem mondta, hogy Nagy Józsefnek hívják, csak megkülönböztetésül mondják "borsónak".
Vagy, hogy a Baboti Laci bácsi attól „baboti”, hogy Babot faluból nősült ide.
A vasúton is nagyon sok munkatársam van, aki becenevet visel.
Néhánynak az eredete bizonytalan, de ha elhangzik a becenév, mindenki tudja kiről van szó.
Néhány ilyen becéző jelzőt elmondok:
Ha beszélgettünk valakiről és pontosítani akartuk az illetőt, azt mondtuk, hogy tudod a
"hét numerás". Ennek az eredetére is emlékszem, mert magam is hallottam az illetőt a nászéjszakájáról dicsekedni. Hát rajta maradt.
Előfordult, hogy Sz. Józsi bácsiról beszéltünk, a félreértés elkerülése érdekében hozzátettük, hogy tudod a "kicsi magyar". Ő ugyanis Erdélyből került ide és egy kicsit "törte" a magyart.
A K. Laci hogyan lett "tollas bokájú", szintén közismert volt. Korán megkopaszodott. Főleg a homloka fölött. Csak hátul maradt meg a haja. Őt azzal ugratták, hogy hajnövesztőt öntött a fejére, csak sajnos lefolyt a bokájára, így kapta a titulust.
Érdekes viszont, hogy B. Judit, hogy érdemelte ki a "komcici" becenevet.
Kapott a fiától, Svédországból egy cicát. Ez a cica egyszer megszökött. Judit mindenhol kereste. Mivel közel lakott az állomáshoz, bement a forgalmi irodába is megkérdezni, nem látták-e a cicát.
Nem látták. Megkérte a forgalmistát, ha meglátná, csalja be a forgalmiba és majd érte jön. De arra vigyázzon, hogy a cica nem tud magyarul, ezért azt kell neki mondani, hogy
"komm cici". Hát ez rajta maradt.
Az is köztudott, hogy S. Jancsi azért lett "gyalogkakukk", mert a hosszú lábaival pillanatok alatt végigszaladt a rendező pályaudvaron.

Ugyanezért az U. Karcsi bácsit viszont "Póklábú"-nak becézték. Az előbb még telefonon beszéltél vele az állomás egyik végéről, egy perc alatt már odaért hozzád a forgalmi irodából.
Szintén mindenki tudta, hogy ki az a "Csibe". Ő először "csibetipró" volt, amit a 150 centiméteres "magasságával" vívott ki, de még ezt is becézték, így lett "csibe". Közvetlen kollégája V. Karcsi verset is szokott neki mondani:
"Én vagyok a kiscsibe, olyan, mint a nagycsibe, csak kicsibe".
Arra is könnyen rá lehet jönni, hogy C. Imre mivel érdemelte ki a "Nagycipős" becenevet,
vagy, hogy T. Józsi miért "Leces". Ugyanígy az E. Pistit miért nevezik "Szőrös"-nek.
Könnyen ki lehet következtetni, hogy K. Feri mivel érdemelte ki a "Tápos" jelzőt. Valószínű azért, mert olyan vékony volt, mint a kisujjam. Mintha tápon nevelték volna.
Néhány becenév eredete, előttem legalábbis, feledésbe merült.
Nem tudtam például sohasem, hogy P. Feri kollégám, miért "Fáni"? Vagy a P. Jani hogyan lett "Cickes"?
Azt, hogy K. Ilit miért hívják "Bömbi"-nek, a Tisztképzős társai árulták el. Amikor ugyanis nem tudott valamit, elsírta magát.
Az egykori helyettes főnökünk, a háta mögött, azért volt "Fújó", mert valamikor a vasutas zenekarban fújta a kürtöt.
B. Klárira azért ragasztották a "Kalán" becenevet, mert így hívták a TV-ben közvetített mesében az aprócska asszonyt, akinek a "magasságával" vetekedett.
Érdekes történetet meséltek arról az idősebbek, hogy a gőzmozdony vezetőjét, Karcsi bácsit, aki a vonatunkat elég sokszor vitte hazafelé meg vissza, miért hívják "Őzgerinc"-nek.
Az öreg haragudott is érte, ezért én soha nem mertem neki mondani.
Úgy történt, hogy a Bakonyban , Veszprém felé menetben, a vonattal elütöttek egy őzet.
Nem álltak meg a vonattal, hanem az öreg a legközelebbi állomáson megállapodott a forgalmistával, hogy az otthagyott táskájába – ha megtalálták az őzet – rakjanak egy pár jó falatnak valót. Régi filmeken lehet látni, hogy a mozdonyvezetőknek milyen táskájuk volt akkor. Olyan, mint egy szerszámos táska most, csak valamivel szebb.
Leadta tehát a táskát, hogy majd visszafelé adják fel neki, de rakjanak bele egy pár kiló őzgerincet.
Visszaútban fel is adták a táskát. Az öreg nagy örömmel cipelte haza. Mondta a feleségének, hogy mi van a táskában és még azt is, hogyan készítse el.
Nagy volt a megdöbbenés amikor a táskát kinyitották és az őzgerinc helyett egy halom zúzottkövet találtak benne. El lehet képzelni az öreg haragját.
Persze ez csak a hecc volt. Nemsokára ugyanis bekopogtak az öreghez és hozták, egy másik táskában a beígért őzgerincet. De az eset miatt sokáig szekálták az öreget.
Ilyen "őzes" esettel én is találkoztam. Ügyeletes voltam, amikor telefonhoz hívtak.
Egy vonatvezető (akkor még volt) kért meg, hogy segítsek nyélbe ütni egy attrakciót.

Elütöttek ugyanis egy őzet. Meg is álltak, felrakták a "Pakli-kocsi"-ba. Arra kért, hogy a poggyászosokat küldjem oda a kalauzkocsihoz targoncával, vitessem ki az őzet a taxihoz, és vigyem haza a lakására.
Mindent szépen elrendeztem, csak az volt a baj, hogy aki segített az mind igényt tartott egy falat őzpecsenyére. Az igényeket én fel is jegyeztem, magamat is az igénylők közé sorolva. Másnap a vonatvezető panaszkodott, hogy rossz üzlet volt ez az őzzel, mert annyi felé kellett osztani, hogy magának alig maradt. Ráadásul a taxist is ki kellett fizetni, így többe került az őzhús, mintha boltban vette volna.
A mozdonyvezetők becenevéhez visszatérve, megemlítem, hogy K. Bandi bácsit a kollégái "Rettenetes Bandi"-nak hívták, mivel szigorú volt, ráadásul nagyhangú is.
Nem tudom, és még olyannal sem találkoztam, aki hitelesen tudta volna, hogy N. Béla miért "Silány"? De azt sem, hogy a B. Lajos miért "Bukta". Ő ugyan egy darabig volt "Kutyás" is, de erről többet is tudok. Az történt, hogy valaki nekem küldött egy kutyát Komáromból. Nem kértem, de azt hitte, hogy a vidéki házamban elkel egy kutya.
Lajos el is hozta. A Torony alatt megállt a vonattal, lementem a kutyáért és egész éjjel a Toronyban pátyolgattuk a kutyust. A baj az volt, hogy nekem akkor már nem kellett a kutya, mert szereztem máshonnan. Mondtam a Lajosnak, hogy mit csináljon a kutyával.
Annyit csinált, hogy jött érte és elvitte. Így volt egy darabig "Kutyás" is.
Beosztásuk szerint is becézték a kollégák egymást.
A váltókezelő például „bakter” volt. Ellentétben a slágerben szereplő sorompókezelővel.
A forgalmistát „hamiskártyás”-nak is becézték, mondván, hogy tökre pirosat tett.
De ugyancsak a vörös sapkája miatt „peronkakas”-nak is hívták.
A mozdonyvezető, ha kéréssel fordultak hozzá, akkor „vezér úr” volt, egyébként pedig hívták „szutykos”-nak, még a gőzmozdonytól eredően, „árampocsékolónak” a villamos mozdony vezetőjét, vagy egyszerűen a gépészeti szakma kapcsán „lavorlakatos”-nak.
Sokan kérdezik tőlem, hogy nekem van-e becenevem. Azt kell mondanom, hogy nem tudok róla. Hacsak a hátam mögött nem "becéznek" valahogy.
Előfordult ugyan, hogy Szegeden az iskolában "Perucz"-nak hívtak, mert a gombfoci csapatom a pápai Perucz focicsapatának színeit viselte. Még a focisták neve is rajta volt a gombokon. (Akkor még Pápán laktam, és sokszor kimentem a Perucz meccseire).
Néhányan még arra is emlékezhetnek, hogy az irodákban néhányan, "Gézának" hívtak.
Onnan ered, hogy írtam egy köszöntő verset egyik kolléganőnknek, amit úgy fejeztem be, hogy: "… ez olyan igaz, minthogy az én nevem Géza". (csak a rím kedvéért írtam Gézát)
Egy ideig Géza voltam a folyosón.
Amikor megkaptam a Lovagkeresztet, néhányan kiegészítették a nevemet, hogy: (Szőr)
sír Walter. De igazándiból ez sem terjedt el. Másról pedig nem tudok.
Arra kérlek benneteket, ha eszetekbe jut egy-egy becenév, esetleg még az is, hogy mi az eredete, a hozzászólásokban, (kommentekben) írjátok meg.
Hadd tudja meg más is. Ne merüljön feledésbe.