A menny telis tele földi jóval. Az Ige testté lőn. Szóval mi a baj, hol van a gond? Forog a fényes korong. Felkent a Föld, a Napba szerelmes.
Gürcölsz, görnyedsz, hogy keress. Palackba zárt szellemként éled világod, de az sem tudod, hogy az mi fán terem. Vágod. Rázod láncra vert kívánságod, s mint gályarab nem érzed a lüktetést, hogy nő-apad. Múmia vagy, elvarázsolt 🐸 varangy ivadéka.
Csuklik a csók, torpanva csobban. Magánügy kollektív tudatunkban. Személyes. Keserű, édes, érdes. Sókristályban az eke véres. Méz-savanyú. Kerekperec mirigyszagú. Görcsös vigyor. Kín-keringő. Víz a borból, giccsmenyegző.
Bő esztendőn kit-mit keres, találjon is. Természetünk kora hamis. Vírus-Isten pusztít bennünk. „Itt az idő…”, hogy felébredjünk.
4 hozzászólás
Kedves Eferesz!
Többszö átmentem rajta!
Annyit,de annyit mond.hogy szinte az egészet lehetne idézni!
Idézek néhány sort,amelyek megfogtak bölcs tartalmukkal
"Palackba zárt szellemként éled világod"…mennyire igaz.
"Rázod láncra vert kívánságod, s mint gályarab nem érzed a lüktetést, hogy nő-apad."
…nagyon ötletes.
"Csuklik a csók, torpanva csobban"…remek
Gratulálok nagyon szép ötletes írásodra!
Szeretettel:sailor
Szép estét
Szia silor!
Köszönöm, hogy többször is. Ez versként jelent meg bennem, aztán így alakult formavilága, Csak jöttek és jöttek a szvak, aztán elakadtam, de a csukló csók rendbe tett mindent.
Szeretettel: Szabolcs
Szia Szabolcs! Jó összeszedett "Hírek" Sajnos ez van. Ezt kell szeretni. Szeretni kell? Na ez nem biztos! Üdv: én
Szia Bödön!
Szeretni kell, és változtatni önmagunkon.
🙂
Üdvözletem!