– A hajnalt vagy az éjszakát szereted?
– Mindkettőt. A hajnalt azért, mert minden akkor ébred. Szeretem az ébredést. Olyankor még álmos a világ, és furcsa köd lengi körül az ébredőket. Minden hajnal, amikor a napkorong kibukkan a horizont mögül, egy születés kezdete. Csodálatos!
– És az éjszaka?
– Az éjszaka édes. Úgy ragad hozzád édes cukormázként, mint a puha, rózsaszínű vattacukor. Betakar és vigyáz rád. Közben pedig a csillagok ragyognak. Nincs szebb az éjszakánál!
– Nem félsz a sötéttől?
– Egyáltalán nem. Nincs benne semmi, amitől félhetnék. A sötét sejtelmes, rejtelmes jelenség, mert vakká tesz. A szemed számára megszűnik a mozgás, és csak a füleddel látsz, mert a hangok összeállnak képpé. Ez inkább érdekes és izgalmas, de nem félelmetes.
– De hát ott vannak a szörnyek, akik rád támadnak. Azoktól csak félsz?!
– Nem. Igazából én még soha nem találkoztam eggyel sem. Talán, ha láttam volna egyet, akkor félnék, de engem mindig elkerültek. Biztos azért, mert egyszer sem jutottak eszembe. Mindig a szép vagy izgalmas dolgok jártak a fejembe. A félelmet valahogy száműzték a gondolataim. A kíváncsiságom, az új ismeretek iránti vágyam nem hagyott neki helyet.
– Szerinted én is száműzhetem a félelmet?
– Hát hogyne! Ennél misem egyszerűbb!
– Kérlek, mondd el, hogyan kell!
– Nagyon szívesen! Az első és legfontosabb, élj úgy, hogy soha ne kelljen lesütni szemedet mások előtt! Törekedj arra, hogy minél több ember arcára mosolyt varázsolj! Légy nyitott a világra! Tartsd fenn a kíváncsiságod, de mellőzd a tolakodást! Nyújtsd a kezed annak, aki azt kiáltja, segíts! Ennyi az egész! Ezek az egyszerű dolgok távol tartják a félelmeket.
– Egyszerűnek tűnik. Azt hiszem meg tudom csinálni.
– Vannak, akiknek egy egész élet nem elég hozzá, hogy megtanulják ezeket az egyszerű dolgokat, de neked menni fog.
– Igen, én is úgy érzem.
– Akkor magadra hagylak, hogy gyakorolj. Rendben?
– Rendben.
– Jó éjszakát!
– Jó éjszakát! Apu, még valami! A villanyt is nyugodtan lekapcsolhatod. Látni szeretném a hangokat a fülemmel.
– Majd meséld el reggel, mi mindent láttál!
– Elmesélem.
15 hozzászólás
Micsoda meghitt párbeszéd. Az első sorok olvasása közben az ember azt gondolná, hogy egy szerelmespár beszélget. Ma nagyon kevés szülő ér rá beszélgetni a gyermekével.
🙂
Tovább olvasva eszembe jutott egy keleti bölcsesség. Szó szerint nem tudom idézni, de a lényege, olyan világ vesz körül, amilyet elképzelsz magadnak.
A szekrényben nincsen szörny, egészen addig amíg eszedbe nem jut, hogy ott lehet.
"Egyszerűnek tűnik. Azt hiszem meg tudom csinálni."
A mondatból arra gondolok, hogy a gyermek hat és tíz év közötti lehet. Miért? Mert a kisgyerekek nem mérlegelnek. Ők úgy érzik, bármire képesek. Az idősebbek pedig úgy érzik, semmire sem képesek. A kettő közötti időben még bizonytalanok.
Ha ezt a mondatot egy felnőtt szájából hallanám, akkor tudnám, hogy az illető már lemondott mindenről, amiért küzdeni kell.
Remek írás. Gratulálok!
Kedves Artúr!
Még hogy a szekrényben nincsenek szörnyek? 😉 Na jó, ezt csak viccnek szántam.
Amikor ez a novella íródott, mert igazából szinte a sorok vezették a kezemet és nem fordítva, nem is gondoltam bele, hogy hány éves lehet a gyermek szereplő, de teljesen igazad van, valahol 6 és 10 év között lehet. Mondjuk éppen most elsős és a napról meg a holdról, a fényről és sötétről tanultak verset vagy olvastak valami történetet az iskolában, és ez motoszkált egész nap a fejében…
Artúr, Te szenzációs vagy! Rábírtál arra, hogy kreáljak egy történetet a történetemhez. 🙂
Nagyon tetszik ez a játék!
Köszönöm!!!
Üdvözlettel:
Sanyi
🙂
Az írásaim nyolcvan százalékát alkotótársakkal való beszélgetés ihlette. Chat velük, hozzászólások, msn, levélváltások … stb. Kisebb százalékát pedig az életben látottak.
Te vagy szenzációs, ha ekkora a képzelőerőd, és a fantáziád, hogy történetek jutnak az eszedbe néhány mondat elolvasása után.
Sok sikert a történethez! Kíváncsian várom, el fogom olvasni.
Kedves Artúr!
Hűha! Ezt azt jelenti, hogy meg kell írnom a folytatást? 🙂
Na jó, de csak nyáron, valamikor július környékén tudom olvasásra alkalmas formába önteni. Addig türelmedet kérem. 🙂
Üdvözlettel:
Sanyi
🙂
Nem kötelező, csak úgy értettem, mintha azt döntötted volna el, hogy megírod.
Kedves Sanyi!
Nagyon aranyos beszélgetést írtál, a gyermek megnyugtatására, aki fél a sötétségtől!
Azt nem tudom, hogy mennyire hatásos, mert a sötétségtől való félelem egy normális és természetes válasz, és egy érett elme eredménye, ami tud képzelődni… 🙂
Most azt mondják, hogy a gyerekek a sok nem nekik való film miatt félnek a sötétben, de amikor én kicsi voltam nem volt tévé, nem láttam ijesztő filmeket, de mégis rettegtem a sötétségben. Ez egy ősi félelem, a kiszolgáltatottság félelme, ha az ember nem látja a környezetét ami körülveszi.
A párbeszédedben a tanítás, hogy a sötét lehet érdekes is, valóban jó gondolat, szóval hajrá, és le a mumusokkal!
Judit
Kedves Judit!
Valóban egy mélyen gyökerező félelemről van szó. Minden gyerek fél a sötéttől, én is féltem egészen sokáig, talán 13-14 éves koromig, de aztán – lehet, hogy a kamaszkori lázadás miatt – mindent másképpen akartam szemlélni. Feje tetejére állt a világ, a félelmem pedig megszűnt. Aztán csillapodott a "nehogymán" állapot és kiderült, hogy mégsem állt semmi a feje tetejére, csak érdekesebb lett. A félelem pedig nem jött vissza. Hiszek abban, amit Artúr is hangsúlyozott: "olyan világ vesz körül, amilyet elképzelsz magadnak."
Köszönöm a véleményedet!
Üdvözlettel:
Sanyi
Jaj ez annyira de annyira kedves esti beszélgetés apa a gyermekével. Nagyon-nagyon tetszett!
szeretettel-panka
Kedves Panka!
Ez pedig annyira, de annyira kedves hozzászólás, hogy ez meg nekem tetszett nagyon! 🙂
Nagyon köszönöm!
Üdvözlettel:
Sanyi
Ez egy nagyon kedves meghitt beszélgetés apa és gyermeke között. Ilyen esetben ez működik is, mert egy gyermeknek határtalan a bizalma a szeretett szülő iránt.
Nagyon, nagyon szép!
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Ebbe bele sem gondolkodtam, de valóban ez a kulcsa: a bizalom. Enélkül egy ilyen beszélgetés nem jönne létre soha.
Köszönöm a hozzászólásodat, mert – bár ez furcsán fog hangozni- így jobban megértem azt, amit írtam!
Üdvözlettel:
Sanyi
Minden gyermek fejében ott élnek a szörnyek. A szülők feladata, hogy ezeket a szörnyeket elhessegessék,pontosan úgy, ahogy te tetted az írásodban. Szép munka. Gratulálok!
Üdv:
Millali
Kedves Millali!
Köszönöm az elismerő szavakat! Még nem vagyok szülő, de néhány év múlva (talán jövőre) már az leszek. Bízom benne, hogy ezeket a "szülői feladatokat" az éles helyzetekre is át tudom majd menteni. 🙂
Üdvözlettel:
Sanyi
Kedves Sanyi!
Tetszett a párbeszéded,olyan megnyugtató.
A.
Kedves Andrea!
Örülök, hogy tetszett! Igen, valami megnyugtatót szerettem volna írni. Úgy tűnik sikerült. 😉
Üdvözlettel:
Sanyi