Párbeszédelés

Elhelyezkedik az autó anyós ülésén. Áthajolok, megcsókolom, futólag, megszokásból és már taposom is a gázpedált, mert zöldre váltott a lámpa és mögöttem már szól a dudaszólam.
– Képzeld mi történt bent a munkahelyemen… – kezdi, miközben bekapcsolja a biztonsági övet maga előtt. A visszapillantó tükörben látom, amint egy őrült kivágódik a sorból és kerék csikorgatva elhúz mellettem, súrolva a kocsim oldalát. Félrerántom a kormányt, és próbálok úrrá lenni az idegességemen. – …Na most mond, hogy mik vannak – fejezi be. Észbe kapok, hogy egy szóra sem figyeltem abból, amit mondott, de igyekszem érdeklődő ábrázatot ölteni.
– Felháborító – felelem óvatosan. A válasz helyes. Megnyugodhatok.
– Meséltem a kolléganőmről, hogy… – kezd bele egy újabb történetbe. Erősen figyelek. Koncentrálok. Igyekszem a megfelelő helyeken, időkben bólogatni. Markolom a kormányt. Szemem az úton. Asszony duruzsol a fülembe. A forgalom araszol. A légkondi nem működik. Letekerem az ablakot, hogy levegőhöz jussak. Nézelődöm, ha már alig haladunk.
– Figyelsz egyáltalán? – kérdezi hirtelen. Kapkodom a fejem. Miről is volt szó? Kolléganő? Barátnő?
– Aha – bököm ki.
– Marhára – feleli – Már egy órája kérem, hogy húzd fel az ablakot, jön a huzat és most voltam fodrásznál.
– Bocs, elkalandoztam – vallom be és kelletlenül feltekerem az ablakot.
– Nem is figyeltél arra, amit eddig mondtam? Mi a fenének beszélek én itt? – Ez jó kérdés – teszem fel magamban. Látványosan megsértődik és csöndben marad. Ezzel büntet. Megkönnyebbülve végre a vezetésnek szentelhetem a figyelmem.
Még otthon sem szól egy szót sem. Duzzogva, némán teszi a dolgát. Csend van. Kellemes, meghitt csend. Elolvasom az újságot, megiszom a söröm, megeszem a vacsorámat. Nyugodtan.
Aztán a tévé elé telepedve zavartalanul nézem a meccset. Egy hang nélkül. Ő elvonul zuhanyozni, látványosan csapkod, trappol. Nem reagálok. Élvezem jól megérdemelt büntetésemet.
Becsapja a hálószoba ajtaját és leoltja a lámpát. Kettesben maradok a tévével. Tudom, hogy ki kéne engesztelnem. Tudom, hogy meg kéne vigasztalnom. De ha egyszer olyan jó ez a csend?