Végre szombat! Nyitás van a discoban! A környéken csak ez az egy disco működik, és csak szombaton tart nyitva. Sok vendég érkezett ma is. Megfordul itt a városi fiatalság és a környékbeli falvak ifjú lakossága is. A hely elég szinvonalas a maga stílusában. A szépen kivitelezett építmény, a park mellett található, a régi gyár irodaépületével szemben. Narancssárga vakolattal és fehér díszítő elemekkel van ellátva. Udvara inkább parkolóra hasonlít. Oly változatos autók parkoltak itt, mint ahány féle vendég érkezett. Található itt drága, kevésbé drága és igen kiszuperált autó is.
Belépve az ajtón kopasz, kigyúrt biztonsági őrök vigyázzák a rendet fekete, security feliratos pólóban, kék farmerban. Ők nyomják a pecsétet a vendégek csuklójára, ami diszkrét, csak UV fényben látható. Ez a kis pecsét reggelig biztonsággal nyújt ki és bejárást a helyiségekből. Az ajtón továbbhaladva egy szűk, villódző fényekben úszó folyosóra érünk, onnét nyílik balra a ruhatár egy százasért. Jobbra a mosdó, ahol igen szép, tisztára pucolt tükörrel ellátott szaniter elem található, csempézett, és bordó színű bordűrrel szegélyezett, a toalett is kifejezetten higiénikus. Szemben a tánctér található. A tánctér ovális alakú, nincs korlát, így szabadon csatlakozhat a táncoláshoz bármely pontról a mozogni vágyó.
Ma is sok fiatal gyülekezett, a keverőpult mögött az egyik a fiatalok egyik kedvenc lemezlovasa gondoskodott a jó zenéről. Eljött Kati is a barátnőivel.Ezt a bulit nem hagyhatták ki. Melinda, a szöszi lány, 19 éves lett, Nikinek megérkezett az első fizetése a bankszámlájára, Kati meg… ő mindig, minden buliban benne van! Kati a barátnők közül a legvidámabb, alapjáraton ő a legmozgékonyabb és természetét tekintve a legérzékenyebb is. Külsejét nézve igazán szép nő. Hosszú, barna haja derékig ér, kellemes arcú, gyönyörű lány. Hatalmas zöld szemei értelmesen csillognak. Hosszú combjait -alakja tökéletességének tudatában- megfelelő hosszúságú farmer szoknyával emeli kil. Felsője egy dekoratív világoskék darab. Nem enged sokat látni a fehérneműből, de az biztos, nem push-up. Természetes idomok kerekednek a blúz alatt.
Kezdett már a hangulat oldódni, a lányok is táncolni kezdtek. Nem volt szükségük partydrogra, sem alkoholra, már a zene lüktetése is átjárta fiatal testüket. A lüktetés, az ütem, ami a füleden megy be, de a lábadon és a csípődön jön ki! A vibráló, lüktető fények még tovább fokozzák a pezsgést. Kezdtek gyülekezni a fiúk is az ajtónál. Először csak nézték a táncolókat, majd szép lassan közelebb kerültek. A sör a kezükben oly stabil és megszokott, hogy még egy korty sem löttyen ki tánc közben. Az egyik ilyen sörös vagány, láthatóan nem is rossz módú fiú szemelte ki Katit. Lacinak hívják, márkás farmernadrágban és márkás pólóban érkezett, a laza stílus igazi képviselője. Haja rövid, szőkésbarna, tüsis. Szemei barnák, melyet sötétbarna szemöldök keretez, szögletes arca teljesen simára borotvált. Vállai szélesek, karja erős, gyúr a fiú…gyúr. Hangja kissé érdes, modorát nyíltan tükrözi.
– Szia! -ordította a hangos zenétől alig érthetően.
– Szia! – kiáltotta vissza Kati!
– Kérsz sört?
– Nem kösz, nem iszok mások után!
– Okés, gyere meghívlak akkor egy gyümölcslére! Jó lesz?
– Nem, inkább kérj egy Bacardit!
– Hmm, gyere te vagány csajszi!
– Pillanat, csak szólok a barátnőimnek, hogy ne keressenek össze-vissza!- ekkor megsimította a a fiú vállát bíztatóan, kedvesen, hogy legyen türelme várni, amíg beszél a lányokkal.
– Na, de Kati! Ez a fiú olyan macsós… Illik ez a csávó hozzád?
– Melinda, drágám -mosolygott Kati- amíg nem ismerem meg, nem tudom eldönteni, hogy illene-e hozzám. Egy társalgást megér nekem, mert a helyes pofija igenis bejön nálam.
– Jól van barátosném, próbáld meg vele, drukkolok! Rád férne egy normális kapcsolat, szivem!
– Köszönöm. -mondta csendesen Kati, majd egy leheletfinom puszit adott a másik lány orcájára.
Kati és Laci a beszélgetést a teraszon folytatták, hogy hallják egymás hangját. Nem volt nagy terasz. Négy-öt szék és egy kis köralakú asztal adja a teljes berendezését. Fém korlát díszíti körbe, amire különböző színű lámpák vannak felszerelve. A dübörgés, ami az tánctérről felhallatszott, kellemes ütemmé változott.
– Mivel foglalkozol? – kérdezte Kati érdeklődve a fiút, miután az általános ismerkedésen túlestek.
– Becsüs vagyok a zálogházban.- közben meghúzta sörét- És te? Várj, kitalálom! – Biztos, hogy nem vagy orvos, sem könyvelő!
– Haha! – nevetett fel Kati – Miből gondolod hogy nem vagyok például könyvelő?
– Miből? Láttál már te könyvelőt? Azok mind szemüvegesek, unalmasak, nem érdekli őket semmi, csak a kiadás-bevétel, nem tudnak másról beszélni csak a forgalmi adóról és tartozik meg követel oldalakról… A könyvelők ráadásul nem járnak bulizni, meg nem barátkoznak, csak a számítógéppel… Szerintem te óvónő lehetsz… ők barátságosak és kedvesek, aranyosak…
– Nem, nem óvónő vagyok- mosolygott Kati, közben hosszú műszempilláit csábosan rezegtette a jóképű fiú felé. – Tegyük fel, hogy én mégis könyvelő vagyok!
– Tutira nem vagy könyvelő! Azok unalmasak, sőt, el is vannak hízva az ülőmunkától, nem ilyen csinosak mint Ön, kedves hölgyem! – előrehajolva kezet akart csókolni Katinak, de a lány elrántotta finom, ápolt kacsóit.
– Laci, nekem mennem kell, várnak a barátnőim!
– Na, most meg mi bajod? Hogy-hogy ilyen hirtelen lelépsz? Legalább a telefonszámodat megadhatnád!
– Nincs telefonszámom, engem jobban érdekelnek a kiadás és bevétel oldalak, az ÁFA és a számlatükör, egy pozitív lezárású eredménykimutatás eljuttat a csúcsig, jah, és akkora seggem van, hogy nem bírok elgyalogolni egy telóért az üzletbe! -majd ringó csípővel és egyenes háttal távozott a hölgy, miközben érzékien hátrasimította derékig érő selymes haját.
7 hozzászólás
Szia!
Érdekes írás. Azon gondolkodom, én magam is többször eljátszottam azzal, hogy valakire ránéztem, és megpróbáltam megfejteni, mi lehet a foglalkozása. Volt telitalálat is, és persze tévedés is.Pechem nem lett belöle, mint a srácnak. Még valamit, még olyant is játszom néha, hogy valamilyen állathoz hasonlítom az emberek arcát. No nem vagyok bolond, :-)) de tényleg érdekes, próbáld ki egyszer.
Szeretettel:Marietta
Kedves Selanne!
Örülök, hogy nálam jártál:) Én is próbáltam már megfejteni egy-egy embert a kinézetéről, nekem nem nagyon sikerül:) Tudod mi az érdekes még? Állítólag, egy ember hasonlíthat a kutyájára, én azon szoktam filózni, hogy kinek milyen kutyája lehet:)
Barátsággal: Smile
Azt hiszem, prózát még nem olvastam tőled. Hiba volt.
Kevés szóból, kifejező karaktereket vázoltál fel, különösen Katiét tartom jól sikerültnek. Tetszett az írásod, különösen a rendhagyó befejezés fogott meg. Hálás vagyok, amiért nem lobbantak halálos-nagy szerelemre, s nem lobogott mindent fölemésztve, amíg meg nem haltak.
Van néhány elütésed, szóközhiányod.
Gratulálok. a
Kedves antonius!
Köszönöm, hogy olvastál és nagy öröm számomra, hogy tetszett:) Azt hiszem, prózában jobb vagyok, mint versben… Neeeem, nem állt szándékomban kiszámítható befejezést írni, akkor nem lett volna értelme az írás mondani valójának, vagyis: ne ítélj elsőre:)
Barátsággal: Smile
Kedves antonius!
KÖszönöm, hogy nálam jártál és olvastál:) Öröm számomra, hogy tetszett:) Azt hiszem, prózában jobb vagyok,mint versben…
Nem, nem szerettem volna, happy end lesz a vége, hisz nem jött volna át a mondanivalóm: ne ítélj elsőre…
Külön köszönöm, hogy felhívtad a figyelmemet az elütés és szóközhiányaimra, igyekszem javítani.
barátsággal: Smile
A szóismétléseket leszámítva, stílusban és történetben abszolút megállja a helyét. A végkifejlet pedig különösen tetszett, végképp megkedveltette velem Katit. Tetszett!
Kedves Tibor!
Köszönöm, hogy olvastál és figyelmeztettél a szóismétlésekre. Igyekszem javítani. Köszönöm a dicsérő szavakat is:)
Barátsággal: Smile