Bíró:
Mondtam néked felelj, kérdésemre választ várok,hát mondom neked most lesz álmod, örökké tartó rémálmod.
Vádlott:
Nékem, csak kérdést tegyél.
Vádló:
Azt hallottam, hogy azt mondtad: „Én vagyok Izrael jövője!”
Vádlott:
Valóban, minden szavam igaz. E kérdésre mást nem mondhatok, csak azt, hogy én vagyok az, kiről az álmotok szólt, kiről azelőtt mondták, hogy ő az Eljövendő.
Vádló:
Szóval az Eljövendő. Valóban így van?
Vádlott:
A szívedben érzed, hogy mi a helyes. E kérdésedre választ tőlem nem várhatsz.
Vádló:
Válasz nincs, tehát bűnös!
Bíró:
Ezzel még várjunk, ne ítélkezzünk, hiszen üres szavakból semmit nem értünk.
Vádló:
Bujdosott, menekült és törvényt szegett. Bíró uram néped tudja, hogy ünnepeden népeden segített. Torold meg hát vétkét, ítéled el!
Vádlott:
Valóban így volt, menekültem, mert gyerek voltam, s Egyiptomba vándoroltam, majd onnan is elfutottam, hogy földemre menjek újra. S valóban nagy napodon törvényt szegtem, de ezzel dicsőségedet erősítettem, lelkeikbe hitet helyeztem, most már hisznek tebenned. Ha ez bűn ítélj el, ha ez rossz fedjél meg, hiszen ártatlanul felvettem mások bűnét, hogy általam hozzád térjenek. Most Uram, halálom előtt vagyok,csak általad maradhatok meg, ments meg ha úgy érzed igaz vagyok.
Vádló:
Nincs mit tagadni, nincs mit másítani, hisz a törvény örök. Most meghalsz!
Bíró:
Ne ily gyorsan, törvényemet magam alkottam, örökrésze bennem, tehát a kegyelem rajtam áll, ha e férfiú igaz, akkor törvényem igaz, ha e férfiú bűnös, akkor magam vagyok a bűn.
Vádló:
Korántsem, hiszen a bűn nem más, mint a tőled való elfordulás. Ő elfordult tőled azzal, hogy nem követte parancsodat, s nem hagyta az elnyomottat abban az állapotban amelyben volt.
Bíró:
Szóval azt mondod, hogy segített, s e segítség jutalma a halál?
Vádló:
Így van Uram, emlékezz arra, hogy mit mondtál, s így valóban méltó véget ér az, kinek nem volt más hibája csak az, hogy szeretett.
Vádlott:
Valóban. Szeretek, de ez nem hiba, ez az mi a hibát kijavította, a törvényt újraírta, vagyis inkább megmutatta annak, azoknak, hogy mi a törvény célja. Emlékezz Uram, hogy mindig kegyelmeztél, akkor ha te kegyelmed nagy, noha tudod, hogy úgyis elhagynak, akkor én miért ne kegyelmezhetnék azoknak, kiknek mások nem kegyelmeztek?
Bíró:
Végeztünk, az ülésnek vége, nos valóban te vagy az én Fiam. Jer ide hozzám és ülj a trónom jobbjára. Minden szavad igaz volt, a törvény valóban csak a szeretet által érthető, az nélkül csupán írás, mely a halálba vezet.
Vádló:
Hazugság! Hazugság! Mily dőre beszéd, jobb lesz, ha megyek, mert itt már nincs dolgom. Jobb lesz, ha más helyre távozom.
1 hozzászólás
Kedves Oratus!
Jól sikerült ez az alkotás. Tetszik, ahogy a dolgok kibontakoznak benne. Legelőször azt hittem, hogy egy átlagos halandó peréről van szó. Majd azt, hogy Pilátus és a Főpap beszél Jézussal. De a végére kiderült, hogy az Atyaisten, Jézus, és az ördög párbeszédéről van szó, ahol természetesen Istennek kell győznie. Tetszik, hogy tényleg egy Bibliai jelentként indul, de nem úgy végződik, hanem Isteni kegyelemmel.
Üdv.: Szalai Mihály Emil