Ijesztő dolog meglátni önmagad egy másik ember tekintetében. Csodálatosan jó de valahol mégis megijeszt. Mindig is menekülök magam elől, és akkor hirtelen meglátom a rettegett önmagam annak aszemében akit a legjobban szeretek. És egyszer csak a rettegett mégis barát lesz. Egy ember hibákkal, de mégis elnézhető hibákkal. Hibákkal amik elől én menekülök, de Ő csak rájuk néz, vállat von és tovább jön. Egészen közel enged magához, és én észre se veszem benne a hibákat és rájövök, hogy Ő se látja őket bennem. Őt nem a hibák érdeklik mint a többi embert, Ő nem ez alapján ítélkezik fölöttem, hanem azt látja meg igazán ami közelebb van hozzám. Én érdeklem. Egyre közelebb engedemŐt magamhoz. Egyre sebezhetőbb leszek de mégis egyre nagyobb biztonságban érzem magam. Te ismerhetsz, sőt neked ismerned kell. Te megláthatsz engem úgy, amilyen igazán vagyok. Úgy, ahogy senki előtt nem merek mutatkozni. Még magam előtt sem.
Pillanat
By Dharma
2 hozzászólás
Kedves Dharma,
Először is köszöntelek körünkben, másodszor megragadom az alkalmat, hogy hozzád szóljak. Lehet akihez szólok az Te vagy igazán, de lehet, hogy az az éned ki elől futsz.Jó nagy közhely lesz amit írok most, de az emberek nagy többségének igen kettős az énje. Az egyik játszik egy szerepet a külvilágnak, hogy megszeressék míg a másik félelemmel, hibákkal teli rejtőzködik és ahogy írtad kevesek ismerhetik meg őt. A helyes út megtalálni a középutat közöttük, vagy felvállalni azt, hogy el tudnak fogadni gyengeségeiddel, hibáiddal netán gonoszságoddal együtt.
írásodhoz gratulálok, jól sikerült.
Üdv.: JVS
Kedves JVS!
Köszönöm a hozzászólásaidat! Ez az írásom valójában épp arról szólt, hogy kezdek megbarátkozni saját magammal. Kezdek megint visszakerülni az egyensúlyba. Örülök ha tényleg tettszettek az írások.
Köszi,
Üdv.: Dharma