Pizsamában

( Jelenet a feudalizmus végnapjaiból )

Holnap

– Felség! Üres a kincstár! – toppant be a kamarás, ám nem volt bátorsága a főnökére nézni, ezért azonnal egyszerre két irányba bámult.
– Gyűjtessen be valamit a néptől! – ordított rá a „hatalmas” termetű uraság.
– Nem lehet. A nép kinn van.
– Remek! Megyek és szólok hozzájuk.
– Nem idekinn. Kijjebb. Sokkal kijjebb.
– Akkor pedig szólni kell a nagyuraknak, hogy töltsék fel a kasszát.

Kissé később.

– Felség! Megtörtént. Vonakodva bár, de tele a pénztár pénzzel, ékszerekkel, értékpapírokkal.
– Remek! Most pedig éhes vagyok. Kérek valamit enni.
– Sajnos nincs semmi a konyhában.
– A jó életbe! Hát mindenki helyett én gondolkodjak? Fel kell azt is tölteni.
– Nem lehet. Nincs mivel.
– Mi van? Ki kell menni a néphez és a szokásos …
– Említettem már, hogy nincs nép.
– Jó. Akkor hagyjuk „azokat” a népeket. Adakozzon nekem most az „én népem”.
– Mit?
– Mindegy, csak ehető legyen.
– Semmivel nem tudok szolgálni. Olyasmiket csak „azok a népek” termeltek.
– Csak van valami itthon?
– Hogyne. Dohány, gyógyszerek, benzin, játékgépek, föld …
– Elég!
– Még sok is.
– Szóljon annak a szöszi udvarhölgynek, hátha van nála még néhány kifli csücsök.

Még később

– Korog a gyomrom! – szólt fájdalmasan eltorzult arccal a király.
– Hogyan segítsek? – nézett jobbra-balra a felség mellé leghűségesebb embere.
– Vegyen magához sok pénzt és hozzon valamit … valahonnan.
– Ennivalót?
– Mi mást?
– Bármi mást! Csak azt ne.
– Ha tehetetlen, leváltom a helyéről.
– Merre induljak?
– Mi tudom én?! Kifelé. Nyugatra.
– Lerágott csont.
– Ne beszéljen nekem evésről! Vissza kellene csábítani „azt” a népet.
– Mivel?
– Mivel nincsenek itt. Mézesmadzag?
– Madzag van. A méz tavaly elfogyott.

Legkésőbb

– Nem bírom tovább! – nyöszörgött a felség az ágyán fekve.
– Van egy ötletem! – szólt sehová sem nézve a talpnyalója.
– Ki vele!
– készíttessünk önről egy lovas szobrot az udvari szobrásszal.
– Hülye!
– Ez igaz, de ügyes kezű művész.
– Nem a szobrász! Na! Mi ebben a jó ötlet?
– A modellhez eredeti ló is kell.

Nagyon későn

– Jó volt ez a kolbász!- böffentett egyet az uralkodó.
– Mondhatnám azt is, hogy fenséges!
– Nana!
– Nem bánja, hogy nem lett az ötletből lovas szobor?
– Azt nem, de mi lesz később?
– Mióta foglalkozunk a holnappal?
– Holnaptól.