Ráérősen válogatott a blúzok között.
Leemelte a rúdról a vállfát, maga elé lette a rajta henyélő ruhadarabot, és az ajtóra szerelt tükörben gyönyörködött a látványban.
Mindegyik ruhadarab felidézett valamit. Ahogy fogyott a felpróbálandók sora, úgy nőtt az emlékek halmaza. Már kezdte siettetni magát, amikor egy korall színű selyem került a kezébe. Lágy hullámú, puha tapintású, ravasz-szabású ing volt. Megpróbálta felidézni azt az estét, amikor először viselte, amikor előre tolakodott egy emlék.
Fiumében, a tengerparti ösvényen sétált szüleivel. Elvarázsolta őket a babér és a leander fűszeres illata, az apály jellegzetes szaga, a tenger zöldes, kékbe forduló színe.
Egy angolul beszélő társaság állt meg mellettük. Nem csak a szavuk volt harsány, hanem a ruhájuk is. Ö kamaszos kegyetlenséggel tett megjegyzést az egyik, öltözékével fiatalságot hazudó matrónára. A hölgy tökéletes mosollyal és magyarsággal reagált: kislány, maga is lesz még a fiatalságába szerelmes, élemedett korú vénség.
A szekrény előtt állva, most is ugyanúgy égette arcát a szégyen, mint akkor.
Visszaakasztotta a rúdra a korall színű gyönyörűséget, és határozott mozdulattal vette magára a királykék inget.
4 hozzászólás
Kedves Matyi!
Amikor fiatalok vagyunk, sokkal kritikusabban tekintünk az öregekre, de ahogy idősödünk, ez egyre jobban megváltozik. Írásod nagyon jó, figyelmeztet az ifjúkori hevességre.
Szeretettel: Rozália
Szia!
Minden kornak meg van a maga varázsa! A korall égető fiatalság…,királykék nyugodtabb , hu félve írom le bölcsebb…!Megtalált összefüggésben égető mindkettő.Hiszem!
Szeretettel:Selanne
Ui:Fantasztikus vagy !Gratulálok!
Igen, Matyi!
Ahogy telnek az évek, úgy változik nem csak a ruhatárunk, de a gondolkozásunk is. Na de hiába most én is csőves nadrágban járok nosztalgia, remélem nem nevetnek ki….
Barátsággal Panka!
Szia!
Nekem is tetszett a történeted! Igen, a fiatalság olyan kegyetlen tud lenni, egy tizenöt évesnek mindenki öreg, aki túllépett a tizennyolcadik évén…
Üdv: Nóri