Próbaélet

Helga csodálkozva nézte magát a próbafülke természetellenes fényében. Pupillája szűk volt, tökéletesen egyforma szemei most furcsán csillogtak. Nem látta meg önmagát benne, csak a sárgás fényt világított arcába, felfedve minden emberi hibát rajta.
Lelki szemei előtt látta, hogyan olvad bőre, miként fogja magára húzni azt a nadrágot. Talán nem is az ő mérete. De feltételen nem azé a Helgáé, aki a próbafülkébe lépés előtt volt. Ez csak egy próba, nyugtatgatta magát minden másodpercben.
Nehezen letolta nadrágját, idegesen arrébb fésült egy tincset sötétbarna hajából. Szembenézett a meztelen valósággal, egy fehér harmincas nő testében volt. Szoknyákat próbált, feketét, pirosat, szűk farmert, mintásat, magas derekút, filtereset, mindent, ami nem Helga volt a próbafülke előtt. Elvégre is, ez a lényege ennek – életek próbálni.
Helga azon gondolkodott, hogyha megveszi mindet, minden nap egy másik nő lehet, egy másik lélek bezárva egy hasonló testben. Minden tekintetben kényelmes életforma ez, életeket próbálni. Csak ne lenne ennyire szűk a próbafülke. Mintha életét egy levegőtlen irodában élné le…
Egyesével felpróbált mindent, aprólékosan megszemlélte önmagát. Minden új ruhában más formájú volt az arca, másképpen csillant a szeme. Az egyikben volt mosolya, a másik nő életében nem.
Ugyan túl drágának találta a ruhadarabokat, úgy gondolta, mindegyik annyira jól áll neki, mindegyik életbe annyira beleszeretett, hogy feltétlen meg kell vennie az összeset.