Nyári meleg járja át az alföldi pusztaságot. Madarak énekelnek a fákon. A távolban egy ifjú legény vágtázik sárga szőrű lován. Fekete fehér csikós ruháját lobogtatja a szél, akár a ló sörényét. Szembe vele egy huszár kapitány jön piros pej lovon. Díszes tiszti ruhája és kardja meg villam a pusztába. Ahogy fogy a távolság köztük és már szinte egymás mellett vannak az ifjú csikós ostorját válláról levetve cserget egyet a huszár kapitány felé. Hogy ezt heccből vagy épp tiszteletből csinálta szerintem még maga se tudja. A huszár kapitány meg áll és lovával az ifjú felé fordul. Morcosnak tűnik, de lehet hogy csak pödrös bajsza miatt tűnik annak.
– Hé te fiú! – kiált az ifjú után, aki meg fordul a kapitány felé.
– Tessék! – Kiált vissza.
– Szép lovad van. Mi a neve? – kérdezi a kapitány ahogy közeledik az ifjú felé.
– Zdravko a neve. – A név hallatán a kapitány ráncolja a szemöldökét.
– Rác vagy?
– Dehogy vagyok. Ha az lennék szemen is köpném magam. A ló rácoké volt.
– Volt?
– Volt. Egy gyilkos ráctól kötöttem el.
– Tán tudsz rácul?
– Nem én, de az ostrom tud.
– Hát hogy?
– Mikor háton vágtam és kérdeztem a ló nevét nem válaszolt, de mikor csergettem egyet felé ostorommal egyből tudott válaszolni. – A kapitány elneveti magát.
– És mi lett a ráccal? – Kérdezi a kapitány újra komoran.
– Rá vágtam még egyett a hátára aztán felültem Zdravkora és ott hagytam.
– És mi a neved?
– Bacsányi Áron.
– Hol laksz?
– Kecskeméten laktam, de már a puszta az otthonom.
– Hát hogy hogy?
– Elszöktem.
– Betyár lennél?
– Attól függ ki kérdezi. – Válaszolt és megigazítja csikós kalapját.
– Ide figyelj. Gyere katonának a huszár ezredünkhöz. Nem kell többet bujkálnod. Szükségünk van az ilyen bátor ifjakra mint te.
– Nem is tudom. – Gondolkozik az ifjú.
– Semmire sem lesz gondod. – A fiú gondolkodóba esik, aztán eldöntötte s így válaszol:
– Hát legyen.
– Akkor gyere velem. – A kapitány megforgatja lovát majd elindul s az ifjú Áron követi.
A katona élet megtetszett Áronnak és buzgó szellemmel űzi hivatását. Azt beszélik azóta kapitánnyá nevezték ki.
7 hozzászólás
Richárd, jó ez a kis írás. De mindenek előtt azt döntsd el, hogy jelen idő, vagy múlt idő.
Üdv: Laca
Köszönöm az értékelésed, és köszönöm hogy figyelmeztettél a jelen múlt időre. Igazából jelen időbe írtam, bár sajnos mivel régen múlt időben írtam így reflexből sikerül még múltba írnom és van hogy nem veszem észre. :/
Üdv: Zelenka Richárd
Jó. Tetszik a stílusa, a párbeszéd, a rövidsége… Látjuk, halljuk, amint olvassuk… mint egy kis film-jelenet.
Sok sikert! Üdvözlettel: ÁE.
Köszönöm az értékelést. Örülök hogy tetszett. 🙂
Üdv.: Árnyékhold
Kedves Árnyékhold1
Egyezek Árvai Emil el!
…mint egy kis film jelenet!
Azt hiszem,érzem nagyon sokat el tudsz érni!
Kitartás!
Szép estét:sailor
Nagyon szépen köszönöm nagyon jól esik! 🙂
Szeretem az 1800 as évekbeli népi hagyományokat és elkezdtem egy novellagyűjteményt ami arról a korszakról szól. Ez az első, ezen kívül 2 van még de lesz több is ha jön az történet ötlet. A másik kettő a Egy lóra két betyár ami fent van az oldalon a másik pedig a Részeg hegedűs ami még íródik.
Ui.: Az Egy lóra két betyár c. novellámat is ajánlom picit hosszabb s talán összetettebb de nem több 3 oldalnál és 2 hete íródott. Leköteleznél az elolvasásával. 🙂
Üdv.: Árnyékhold
el fogom olvasni
Szép estét:sailor