Ragadozó

Wiliam Smith kinyitotta a szemét és felült az ágyon. Ugyanekkor lüktető fájdalom hasított a fejébe. Ez a fájdalom már jó ideje ott munkálkodott benne, de mivel elkábult nemtudott róla. Wiliam visszahanyatlott az ágyra, hogy csillapítsa ezt az érzést, ami minden mozdulatára csak erősebb lett.
-Biztosan megint túl sok volt a pia amit ittam -beletúrt sűrű, hullámos hajába, aztán újból megpróbálkozott a felüléssel. Meghökkenve vette észre, hogy nem a megszokott helyén ébredt. Ez általában a saját, néha a barátja vagy az ügyeletes barátnő lakása volt.
A szoba viszonylag kicsinek tűnt, talán azért mert az ágy amiben volt, szinte teljesen kitöltötte azt. A falakra árnyékokat rajzolt az ablakon beszűrődő holdfény. Wiliam kinézett. Egy gondozott kertet, meg egy kissebb folyót látott. Valahol kint lehetett a város szélén. Mindenesetre embernek nyomát sem látta sehol. Vajon mennyi ideje lehetett itt?
Felkapta a földről a ruháit, de ekkor nyílt az ajtó és egy nő lépett be rajta. Kezében egy tálcát tartott poharakkal.
– Nahát, már fel is ébredtél, te kis álomszuszék! – A nő odalépett Wiliam mellé és finoman megcsókolta az arcát. – Azt hittem még alszol.
-Ööö.. igen, de már fent vagyok – Wiliam hirtelen zavarba jött. Igaz, hogy a nőknél mindig sikereket aratott, sőt mondhatni falta a nőket, de itt és most zavart érzett. Egyrészt, mert nem emlékezett erre a nőre itt, másrészt úgy tűnt neki mintha a kedvessége mögött kigúnyolná őt.
-Meddig aludtam? – kérdezte aztán.
-Talán pár órát, nem tudom – mosolyodott el a nő. Wiliamnak eszébe jutott, hogy még a nevét sem tudja. A neve nem is fontos, csak a teste és ha már a testnél tartunk..Csak ne fájna úgy a feje. Wiliam szeme a nő alakjára siklott. Továbbra sem emlékezett rá, hogy hol is szedhette fel.
-Tessék, ezt neked hoztam – emelt le egy poharat a tálcáról és Wiliam kezébe nyomta – Ettől majd, jobban fogod érezni magad.
Wiliam nem is kérdezte mi az, csak lehajotta az italt. A nő elégedetten nézte – Mindjárt jövök vissza édes, és utánna nagyon jól fogunk szórakozni, nekem elhiheted – a férfihoz hajolt és szájon csókolta egy kellemes este igéretét hagyva maga után.
Wiliam mikor egyedül maradt megkereste az óráját. Fél tizenkettőt mutatott a kijelző. Ezek szerint nem lehetett itt túl régen. Emlékezett rá, hogy péntek este lévén beugrott Lucky Harod's bárjába. Stanton Hill egyetlen nagyobb klubbja hétvégeken tárt karokkal fogadta a környék szórakozni vágyó embereit.
Wiliam is ide járt vadászni. Ő csak így hívta magában. A Vadászat. Addig érdekelték a nők amíg meg nem szerezte őket, és a nők megadták magukat neki. Tetszett nekik a férfi céltudatossága, és az a kisfiús vonzalom amit Wiliam mindenkinek az izlése szerint tudott alakítani. Azután már nem tartott rájuk igényt.
Ezen az estén egy magányosan biliárdozó nőn akadt meg a szeme. A lány szemmel láthatólag egyedül volt. Wiliam figyelni kezdte. Virágos ruhájának a pántja folyton lecsúszott a vállán, ahogy lehajolt az asztalra egy jobb pozíciót keresve. Wiliamnak tetszett a lány, de persze még nem kapta meg. A mosdóba menet úgy intézte, hogy mellette haladjon el. A lány továbbra is elmélyülten szemlélte az asztalon lévő golyókat, legcsekélyebb érdeklődés jelét sem mutatva a férfi felé.
A mosdóban Wilam kezet mosott és szemügyre vette magát a tükörben. Rendszeresen sportolt, ügyelt a jó kondicióra, büszke volt az alakjára. Megigazította a haját. Elhatározta megkérdezi a lányt, hogy játszon vele egyet.