A színész utolsó pillanata
bár beteg, ma este mégis a színpadon áll
kezében koponya, s rávicsorog a halál
Az író utolsó pillanata
elkészült végre a hosszú regénnyel
s jó eséllyel indult a vágyott Nobelért
gyorsvonatként rohant felé a siker
mikor a sorompómentes átjáróhoz ért
A költő utolsó pillanata
állt a hídon, és lebámult a mélybe
reszketve lépett a korlát tetejére
hosszú és rögös volt a neki rendelt út
levette fejéről a babérkoszorút …
2005. április 14.
6 hozzászólás
Nem tudom mit mondjak… csak annyit, hogy ezt még sokszor elfogom olvasni…
Üdvözlettel: Kádár Kata
Kedves Kata, bármikor szívesen látlak a verseim alatt 🙂 Ennek is született már második része. Köszönöm.
Ütött…
Az Utolsó pillanatok 2. -től tévedtem ide. Azok annyira nem tetszettek, de ezek…. Telitalálat.
Nagyon jók lettek! 🙂
Köszönöm 🙂
HÚÚÚÚÚÚ! kÖSZÖNÖM!
Szeretettel:Selanne
Én köszönöm, kedves Selanne!