Ragadozó 9.rész

A lány lenézett az előtte heverő fiú holttestére. Egy percre szánalmat is érzett: – Hisz ez csak egy gyerek. A fiú mezítelenül még fiatalabbnak látszott, és az ő feladata volt megszabadulni tőle.
Az iskolában akaszkodott rá. Az összes lány irigyen nézte ahogy, Daniel M. Stevenson kedd délután leszólította a kosárlabdapályán.
– Szia Cat! Mit szólnál, ha te meg én összejönénk ma este?
Cat, vagyis Catherine – ahogy épp akkor nevezte magát – felpillantott a könyvéből.
– Kösz nem – vetette oda.
Daniel egy pillanatra meghökkent. Az eszébe sem jutott, hogy esetleg visszautasíthatják. Hisz ő volt a Truston csapatkapitánya. A suliban a csajok fél karjukat is odaadták volna csak hogy randevút kérjen tőlük.
– Ne csináld szivi. Jó buli lesz, majd meglátod. A lány elutasította, amit nem engedhetett meg magának. Annál is inkább, mert a haverjai fél szemmel őt lesték. Catherina újból a fiúra nézett. Hullámos, fekete hajának tincsei szemébe lógtak. Arca enyhén kipirult az edzéstől, pólója gyűrött és piszkos. Szemmel láthatólag fölényesen kezelte a lányokat. Itt lenne az ideje, hogy valaki megleckéztesse.
– Nos? – unaszolta a fiú.
Cat magában felidézte a sok kudarcot ami azelőtt történt vele és kéjesen megnyalta az ajkát. Rámosolygott a fiúra. – Nem bánom, elmehetünk valahová.
Daniel arcán széles vigyor terpeszkedett. – Ez a beszéd kislány. Este nyolc körül a Big Tom's – ban fogok lógni. Gyere oda aztán megbeszéljük a többit – azzal már ott sem volt.
Catherine felállt a padról és lesimította a szoknyáját. Ez a nagyképű alak megérdemli majd amit este kapni fog. Hanyagul a vállára csapta hátizsákját, aztán lesétált az emelvényről. Pillantása megakadt Daniel széles vállán. A fiú barátaival beszélgetett győzelme ízét kóstolgatva. Többször is felnevetett, a többiek pedig igyekeztek a kedvében járni.
A tanításnak már vége volt, diákok siettek végig a tornateremből kifelé vezető folyosón felszabadultan, egymást lökdösve. Catherine magabiztosan haladt közöttük. Kívülről ugyanolyanak tűnt mint bármely iskolatársa. Csakhogy Catherine nem volt egy egyszerű diáklány. Ó nem.. Már csak azért sem, mert több mint húsz évvel ezelőtt Sarah Morgannak hívták, és egy londoni éjjeli bárban dolgozott. Ekkor még sejtelme sem volt arról, hogy hamarosan gyökeresen meg fog változni az élete.
Sarah törekvő, fiatal lányként számítóan viselkedett, s már a maga tizenhat évével, többet látott és tapasztalt, mint bármely más felnőtt akit ismert. Az egyetlen dolog ami miatt Sarah önbizalma nem tudott kiteljesedni az egész arcát borító sebhelyek tömkelege volt. Keserűen kellett megtapasztalnia, hogy ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy egy fiú sem akart komolyabban járni vele. Sarah iszonyú igazságtalanságnak érezte ezt. Dacból jelentkezett egy hirdetésre ami táncoslányokat keresett. Még itt is, csak a sokadik próbálkozás után vették fel. A klubbot ahová jelentkezett, kizárólag olyan férfiak látogatták, akik diszkrét szórakozásra vágytak. A lányok minden tekintetben igyekeztek kielégíteni klienseik igényét, mégha ez olykor megalázó is volt a számukra. Sarah volt a legfiatalabb köztük. Többször is bevállalt olyan dolgokat, amelyeket a többi lány nem mert volna megtenni, vagy nem volt hozzá gusztusa. Csakis ennek és persze fiatal, macskahajlékonyságú testének köszönhette sikereit amivel pénzt tudott keresni. Arcát vastag sminkréteggel próbálta elkendőzni. A szórt fények, az ital és a tudat, hogy itt elismerésben részesül, elfeledtette a lánnyal a valós világot. Itt saját maga volt a hercegnő akit minden férfi meg akar menteni és feleségül akar venni. Egészen reggelig, amikor hazament és belenézett a tükörbe. Alkohollal próbálta feldobni magát, de ezzel két végéről is égette a gyertyát.
Azon az estén csak páran üldögéltek a bokszokban. Cigarettafüstbe burkolva beszélgetett egyik vendégével, amikor megpillantotta Őt. A klubbot csak elvétve látogatták nők, az pedig sosem fordult elő, hogy egyedül jöttek volna. Kivéve, ha munkát kerestek. De ez a nő nem úgy nézett ki, mintha egy ilyen helyen szeretett volna doglozni. Hullámos, barna haja sátorként terült szét a vállán, sötétkék nadrágkosztümje elegánsan követte testének vonalait, kezében pedig kígyóbőr táskát tartott. Mintha csak egy menő divatmagazin fotózására készült volna. A nő fekete szemével érdeklődve nézett körül a teremben, s a tekintete végül megpihent Sarah arcán. Ettől Sarah-nak olyan érzése támadt, mintha valaki behatolt volna a fejébe, kizsigerelve, átkutatva legtitkosabb gondolatait. Nyugtalanul fészkelődni kezdett. A nő elővett két ötvenfontost a táskájából, odanyújtotta a pincérnek és mondott valamit. A pincér bólintott, és eltette a pénzt.
Sarah legnagyobb meglepetésére a nő egyenesen feléje indult meg. Zavartan kortyolt egyet az italából.
– Jó estét kedves! – szólította meg kissé rekedtes hangján a nő. Sarah felnézett, egyenesen azokba az éjfekete szemekbe amelyek most fürkészve figyelték. – Kettesben szeretnék veled maradni Sarah. Nyugodtan beszélt, mégis parancsoló volt a hangja. Egy olyan emberé, aki nem tűri ha ellentmondanak neki.
– Hé, lányok! Engem is vegyetek be a buliba! – rikkantotta vidáman a férfi Sarah mellől.
– Majd később – kelt fel Sarah az asztalától és előre indult.
Elhaladtak az egyik cigarettázó, feltupírozott hajú lány mellett. Angela volt a neve. Sarah már az első perctől útálta. Angela volt a legfelkapottabb lány, s mint olyan a főnök kis kedvence. Ezért sok mindent megengedhetett magának.
Amikor a közelébe értek, Angela Sarah arcába fújta a füstöt – Mi van, újabban leszbi lettél? Gúnyosan mosolygott és körülnézett, hogy lássa a többiek is hallották amit mondott. Sarah máris egy csípős válasszal akart riposztozni, amikor parancsszót hallott a fejében: – Hagyd őt! Ezen annyira megdöbbent, hogy inkább engedelmesen bevezette vendégét a leghátsó szobába. Ízléstelen, szív alakú ágy hivalkodóan terpeszkedett a szoba közepén. Rajta rózsaszínű lepedő és különféle formájú, csipkés díszpárnák hevertek.
– Helyezze magát kényelembe, én is mindjárt jövök – szólt Sarah, azzal indult volna a szűk zuhanyzóhelyiségbe lemosakodni. Itt tartotta a dugiitalát is, amit a fülke oldalába rejtett el.
– Nem lesz rá szükség, – mondta a nő – csak beszélgetni akarok veled.
Sarah megütközve nézett rá, erre nem számított. Lehetséges volna, hogy esetleg valamilyen próbára akarja tenni őt?
– Szinte hallom a fejedben a zakatolást – nevetett fel a nő – azért jöttem, hogy ajánlatot tegyek neked.
– Ajánlatot? – ismételte Sarah gyanakodva.
– Vagy egy szerződést, ha úgy jobban tetszik.
– Miféle szerződést?
– Én megváltoztathatom az életed, megadhatok neked bármit, amire csak vágysz, – halkan behízelgően mondta ezt – a férfiak a lábadnál fognak heverni, és te olyan leszel a számukra mint a királynőjük…
Sarah csak hallgatta. Már annyi hasonló ajánlattal találkozott. Azok a férfiak akikkel együtt volt mind igéretekkel halmozták el. Az aktus végén azonban egytől-egyig eltűntek az életéből. Egyikük sem akarta magát lekötni egy prostituáltal. Csakhogy most nem egy férfi beszélt hozzá, ennek a nőnek a szavai megbabonázták, izgatottsággal töltötték el. De vajon igazat beszél?
– …gyere nézd meg magad a tükörben.
Sarah lassan odasétált a szoba egyik falán lógó tükör elé és belenézett. A foncsorozott üveg mögött egy teljesen megváltozott arcot látott viszont. Sarah önkéntelenül is a bőréhez nyúlt, hogy megbizonyosodjon saját magát látja a tükörben. Az arcáról eltűntek a sebhelyek és a kelések, bőre selymes és sima lett. Vonásai megváltoztak.
– Ez mi akar lenni?! – kiálltott fel.
A nő újból felkacagott: – Látod kedvesem, ez tetszik benned. Nem hiszel senkinek, mégha igazat is mond. De nem hibáztatlak, ha nem tetszik amit látsz, nem erőltetlek tovább. Továbbra is itt élhetsz, kiszolgálhatod azokat akik számára csak egy áru vagy.
A nő megfodult, majd hanyag eleganciával az ajtó felé tartott. – Ne! Várjon kérem! – Sarah hangja könyörgően csengett, megállítva ezzel a nőt.
– Nos? – fordult a lány felé.
– Mit kell tennem, ha elfogadom az ajánlatát? – Sarah érezte, hogy elindult benne valami, amit már nem tud irányítani, és a nő beszélni kezdett.