Élmények Északon 6.

HATODIK FEJEZET

A fiúk jól haladtak az edzéssel, bár felismerték, hogy kemény megpróbáltatásnak néznek elé. Rasmus nagyon aggódott. Arttu próbálta megnyugtatni.
– Ide figyelj, a srácok meglepően jól haladnak. Magam sem gondoltam volna. Nem lesz könnyű, de azt hiszem képesek rá, hogy végig menjenek a verseny útszakaszán, nekik nem a nyerésről szól ez.
– Persze, csak nem szeretem, ha fölöslegesen kockáztatnak. Az Úr legyen velük és őrizze meg őket – mondta.
– Ne aggódj, ha bármi van, majd megállnak. Jó néhányan mindig motoros szánnal kísérjük őket. Bizonyos szakaszokra fel van osztva a terület, ahol állnak segítők. Rádió összeköttetésünk van, ha segítség kell mi ott vagyunk mindenkinek. Te is jöhetsz motoros szánnal, ha van kedved – vetette fel Arttu.
– Az jó lenne, nagyon köszönöm a lehetőséget. Mégis nyugodtabb lennék.
– Jól van, akkor a jelentkezési lapot majd te is töltsd ki, mint segítő megjelöléssel.
– Ezt hol tudjuk átvenni?
– A kávézóban Alinánál, vagy a hivatalban, de ha gondoljátok én is hozhatok nektek.
– Nem köszönjük, majd a kávézóban kérünk attól a gyönyörű és okos lánytól.
Arttu csak mosolyogva konstatálta a választ. Tudta ugyanis, hogy Alina igencsak nagy érdeklődést mutat Niilo iránt.
A fiú esténként még átment Lotta szüleihez, hogy a kutyákkal teljes mértékben jó viszonyt alakítson ki. A földön ült a kutyák vették körül, ő pedig simogatta, szeretgette őket. Nagyon odafigyelt, hogy egyformán érezzék a szeretetét, mert féltékeny faj. Az egyik napon tovább maradt és azt látta, hogy a kapun Alina jön befelé.
– Hát te? Hol jársz erre? – kérdezte meglepetten Niilo.
– Én? Én, most jöttem haza a kávézóból – válaszolta nevetve.
– De…, hát…, hogyan?
– Ja, te nem tudtad, hogy én Lotta húga vagyok?
– Nem, ezt az információt elhallgattad előlem – válaszolta mosolyogva.
– Hogy haladtok?
– Azt hiszem jól és elindulunk, Rasmus jön segítőként majd utánunk a motoros szánnal.
– Szuper! Én is ott leszek – válaszolta csillogó szemekkel a lány.
– Hogyan?
– Minden versenyen a cél előtti szakasz az én területem.
– Azta!
– Most megyek, mert későre jár és hideg van, de addig még találkozunk. Drukkolok neked – mondta lenyűgöző mosollyal az arcán.
Niilo is elindult vissza a panzióba. Egész úton előtte lebegett a lány elbűvölő mosolya érezte, hogy szívéig hatolt. Amikor megérkezett a szobába, minden bevezető nélkül nekik szegezte a kérdést.
– Rasmus, Joel, figyeljetek már! Lehet, hogy én szerelmes vagyok? Folyton csak Alinán jár az eszem és olyan érzések kavarognak bennem, amit még soha nem éreztem.
– Hát…, fiam, ezt majd az idő dönti el, hogy igaz szerelem-e, vagy csak fellángolás.
– Ez nagyon megvisel engem, szokatlan, viharos lett a lelkem, olyan másnak érzem tőle magam. Ugyanakkor jó is, de csak ha a közelemben van. Ilyenkor úgy érzem a szívem olyan, mint a lecsendesült tenger megnyugvó hulláma.
– Hú, tesó nem irigyellek – mondta Joel.
– Akkor szép álmokat mindenkinek – köszönt el Rasmus.
Niilo helyes férfi és kiváló jelleme mellett okos is. Az egyetemi évek alatt sok lány boldog lett volna, ha közel engedi magához. Őt azonban egyik sem érintette meg, így eszében sem volt az udvarlás. Alina volt az első lány, aki a szívét elhódította.
Másnap délelőtt megszokottan az edzéssel telt.

Az ebéd után Niilo közölte, hogy bemegy a kávézóba a jelentkezési lapokért, de siet vissza. Rasmus és Joel, kérdően nézett egymásra, mert mindig mindenhová együtt mentek.
Joel, már épp szólni akart, de Rasmus intett a szemével. Niilo, pedig már ott sem volt. Egy pillanat alatt elviharzott.
– Hagyd, hadd beszélgessenek, mi addig kicsit pihenünk.
– Mily szerencsés az én drága barátom – szólalt meg Joel.
– Nem biztos – válaszolta kissé komoran Rasmus.
– Miért? A lánynak is tetszik ez egyértelmű.
– Igen, de attól függ, hogy a továbbiakban hogyan alakulnak a viszonyok. Nem egyszerű a távolság miatt. Amennyiben nem teljesmértékben kölcsönös az érzés, azt jelenti, hogy a szerelem nem az égben köttetett. Aminek a következménye, hogy Niilonak a csalódás vihara dúlja majd a lelkét.
– Így végig gondolva komoly. Sokat tanulok tőled Rasmus, köszönöm.
Ez idő alatt Niilo és Alina örömtől sugárzó, boldog arccal beszélgettek egymással.
– Hú, de elszaladt az idő! Mennem kell kedves, de holnap folytatjuk?
– Holnap szabadnapom van.
– Délelőtt mi edzünk, de talán akkor a délutánt együtt tölthetjük?
– Boldogan! – válaszolta Alina mosolyogva.
Niilo szinte röpült a boldogságtól. Visszaérve a panzióba kitöltötték a jelentkezési nyomtatványt, majd odaadták Arttunak, ugyanis ő az egyik szervező.
Még volt idejük, ezért úgy döntöttek, hogy megnézik a partmenti barlangokat. Szerencséjük volt, mert épp az egyik csoporthoz tudtak csatlakozni, így idegenvezetővel volt lehetőségük végig járni. Hatalmas élményben részesültek.
Különös érzések öntötték el őket, amikor az egyik barlangban meglátták az ősi rajzokat és feliratokat. Akadt, ahol egészen szűk járaton kellett átbújniuk, csak egy ember fért át rajta egyszerre. Hosszú keskeny folyosó, majd a kiöblösödött tér váltakozott ez mind pazar látványt nyújtott.
Amikor visszatértek a parthoz, egy közeli másik barlang bejáratához sétáltak át. Hatalmas, szinte szabályos kör alakú, melynek közepében fürdésre alkalmas tó tárult a szemük elé. A víz hőmérséklete igen kedvezőnek mutatkozott, mert melegvízű forrás adta. A tó szélén óriás gyertyák álltak, amelyek a világítást adták körben. Nagyon meghitt, romantikus hely.
– Ide el kell jönnünk lazulni egy kicsit, valamelyik délután – vetette fel Joel.
– Jó ötlet! – tette hozzá Niilo mosolyogva.
– Látom, ám mi jár a fejedben, az is jó ötlet – mondta Joel és kajánul kacsintott egyet.
A látogatás végével visszatértek a panzióba.
– Ez is csodás nap volt – szólalt meg Rasmus.
– Az bizony! – válaszolta Niilo boldog mosollyal az arcán.
– Na, sikerült jót beszélgetnetek? – kérdezte Rasmus.
– Igen, és nagyon egy hullámhosszon vagyunk. Abban maradtunk, hogy holnap délután folytatjuk. Így nélkülöznetek kell majd a társaságomat – mondta kissé pajkosan.
– Jól van, érezzétek jól magatokat – válaszolta Rasmus.
– Azért nélküled is találunk elfoglaltságot – tette hozzá Joel huncutul.
– De, akkor ki lesz a kávézóban? – kérdezte Joel.
– Liris, a váltótársa – válaszolta Niilo.
– Húha! Akkor meg kell ismernünk, igaz Rasmus? – kérdezte kajánul.
– Legyen – szólalt meg Rasmus.
Arttu kopogott a szobájuk ajtaján.
– Tessék – szólt ki Niilo.
– Holnap egy órával korábban kezdünk, mert az idő közeleg és sok dolgunk lesz. Végig kell mennünk a versenypálya szakaszán, meg kell ismernetek. A továbbiakban ott folytatjuk majd az edzéseket – mondta.
– Rendben – válaszolta Niilo.
– Kezd izgalmas lenni – tette hozzá Joel.
A következő nap délelőttje igen fordulatosra sikerült. A fiúk most szembesültek azzal, amitől féltette őket a nagybátyja és megértették miről beszélt Arttu.
A pálya nagyon nehéz volt, erősen kellett koncentrálni, hogy mikor hogyan irányítsák a kutyákat, az egyensúlyuk elhelyezése igen fontos szerepet játszott, mivel éles kanyarok váltották egymást és a pálya mellett mély szakadékok tátongtak. Az egyenes szakaszban felgyorsultak és a hirtelen kanyarban nagyon kellett figyelniük, hogy kellően lassítsanak, mert különben kirepülnek. Persze, most csak lassú tempóban mentek végig ismerkedtek a pálya minőségével és hosszával. A terv az volt, hogy minden nap egyre gyorsabban teszik meg az utat. Vágtatnak majd hegyeken-völgyeken, hegyoldalakon hánykolódnak fel és a lejtőkön száguldanak le. Tényleg nagyon izgalmas volt, de kimerítő is. Niilo mellett Arttu ült, hogy segítse és magyarázza mit, hogyan kell. Joel mellé Arttu felkérte a barátját Peetut, akivel hajdanán együtt versenyeztek.
– Na fiúk! Most már ismeritek a pályát, még mindig indulni szeretnétek? – kérdezte Arttu.
– Persze, jó kihívás – válaszolta Joel.
– Rendben. Elmagyarázom nektek a verseny játékszabályait, amit minden körülmények között be kell tartanotok – hívta fel a figyelmüket.
– Hallgatjuk – válaszolták szinte egyszerre.
– Láttátok, hogy nem túl széles a pálya. Emiatt, ha valakinek a verseny során akármilyen gondja akad, amint észreveszitek, rádión közlitek, de ti nem állhattok meg.
Tovább kell mennetek, mert az utánatok jövő belétek szaladhat és akkor még nagyobb a baj. Rádióösszeköttetésben leszünk és a segítség nyújtásra ott leszünk mi. Nem tudjuk, milyen idő lesz, milyenek lesznek a látási viszonyok. Amennyiben nektek van gondotok megálltok, de igyekezzetek a pálya széléhez húzódni, hogy eltudjanak menni mellettetek. A szakaszjelzőkkel tudjuk azonosítani, hogy hová kell mennünk, ezért azt mindenképpen figyeljétek, mert a rádióban ezt közölnötök kell. Vagy mi, vagy a szakasz területén elhelyezett segítő fog odasietni. A rádióban, ha halljátok, hogy valaki segítséget kér és még nem haladtatok el mellette, le kell lassítanotok, hogy a motoros szánt elengedjétek. Ilyenkor tilos az előzése a másiknak.
– Minden világos?
– Igen – válaszolták a fiúk.
– Akkor most jön a taktikai rész. Ti nem akartok egymással versenyezni ugye vagy igen?
Egy pillanatra nagy csend lett és egymásra nézett a két srác.
– Ebbe nem is gondoltunk bele – válaszolta Niilo.
– Jó, akkor én ezt rövidre zárom. Kezdők vagytok, és sokan nem először fogan itt versenyezni. Meglátjátok majd, hogy milyen kemény lesz. Nem gondolom, hogy fölöslegesen kellene kockáztatnotok, lesz itt épp elég ellenfél. Én egy biztonsági versenyt ajánlok számotokra, mert nem a kupáért jöttetek, hanem a kalandért igaz? – kérdezte.
– Igen, így indultunk – válaszolta Joel.
– Rendben, akkor figyeljetek. A start után mindegy melyikőtök lesz elől a lényeg, hogy a másik hátulról biztosítsa majd folyamatosan. Figyeljen arra, hogy ne tudjon közétek férkőzni senki, ne engedje meg az előzést. Ez komoly védelmi feladat lesz. Ha az elől haladónak bármi gondja akadna, akkor a mögötte lévő automatikusan tovább megy és folytatja a versenyt. Mindegy, hogy milyen sorrendben értek célba, a lényeg, hogy beérjetek minden baj nélkül. Vilho, nagyon jól startol mindig. Jobb, ha őt elengeditek. Lesz épp elég bajotok a többivel. Persze, amennyiben sikerül Vilhot lestartolnotok, akkor hajrá – tette hozzá mosolyogva. – Értve vagyok?
– Igen, minden világos – válaszolta Niilo.
– Akkor mára ennyi és holnap reggel folytatjuk. Jó étvágyat kívánok nektek az ebédhez.
– Köszönünk szépen mindent.

Folytatódik