Élmények Északon 7.

HETEDIK FEJEZET

Niilo és Joel eléggé kimerültek, igazából most fogták fel, hogy mire vállalkoztak, azonban nem az a feladós típusú fiúk voltak. Azt még nem is tudták, hogy Arttu és Peetu a két jóbarát éveken keresztül nyerték a versenyt. Arttu szándékosan nem mondta el nekik. Kicsit tartott attól, hogy a kutyákban még benne van a versenyszellem és át fogják venni az irányítást a fiúk felett. Ezért inkább arra törekedett, hogy a kutyái szót fogadjanak nekik. A technikára nagy súlyt fektetett. A tempó meg majd alakul.
Ebéd után kicsit lepihentek, majd Niilo és Alina megbeszélték, hogy a barlang bejáratánál találkoznak. Mindketten izgatottan várták a folytatást. A romantikus hangulat már eleve adott volt. A levegő szikrázott kettejük között. Niilo, amikor először megfogta Alina kezét, olyan kellemes áramlat szaladt végig rajta, ami egyedivé és különlegessé tette ezt az érzést.
Gyorsan elillant az idő. Sokat beszélgettek, nevettek és versenyt úsztak, nagyon jól érezték magukat együtt. Mindketten egyformán látták a világ rendszerét és ugyanazon az úton jártak. Erős hitük és szeretetük vezette őket az életükben. Maguk is mosolyogtak azon, hogy mennyire érzik egymás gondolatait. Szinte be sem kellett fejezni a mondatot, a másik, már tudta folytatni. A meditáció Alina számára sem volt idegen. Ezért úgy döntöttek, hogy még mielőtt visszaindulnának közösen végeznek egyet.
Azt a kérést fogalmazták meg magukban, hogy szeretnének útbaigazítást kapni kettőjük további kapcsolatára vonatkozólag.
Niilonak és Alinának megmutattak pár előző életet, mivel több alkalommal is éltek házasságban. Innen van az a mérhetetlen erős érzelmük egymás iránt.
Mindegyikőjük más – más életet látott azt, ahol ő hibázott. A mostani életük egy újabb próbatétel, ezeknek a kijavítására és a lelkük csiszolására, amivel emelkedhetnek.
Niilo hazáig kísérte Alinát. Elváláskor átölelte hosszasan, mélyen néztek egymás szemébe és csókban forrt össze ajkuk. A fiú úgy szorította magához a lányt, mint aki soha többé nem akarja elengedni.
Rasmus és Joel ez idő alatt sütizni mentek a kávézóba, kikérték a kávéjukat és leültek az egyik asztalhoz. Liris, kedvesen fogadta őket. Már hallott róluk, mert Alina sokat emlegette a három férfit. A lány kíváncsi volt rájuk. Tudta, hogy a Niilo nevezetű fiúba szerelmes lett a ba-rátnője.
A sütizés után Rasmusék még a városközpontban sétálgattak, nézelődtek. Vásárolgattak egy – két dolgot.
– Nagyon csinos lány a Liris is – kezdte a beszélgetést Rasmus.
– Igen, helyes és kedves, de nem érintett meg. Sokat tanulok tőled, ezért hálás vagyok. Örülök, hogy eljöttél és itt vagy velünk. Igazad van a flörtölés veszélyes játszma, nem éri meg – válaszolta Joel.
– Zene füleimnek, hogy ilyen érett, igaz férfi vagy Joel, az apád büszke lehet rád.
– Nem szeretnék senkiben hiú ábrándot kelteni, vagy megbántani, sem magamat megégetni – folytatta.
– Ez így helyes. Eljön majd neked is, akinek úgysem tudsz ellenállni – mondta mosolyogva Rasmus, miközben barátságosan megveregette a vállát a fiúnak.
A panzióba visszatértük után, lementek vacsorázni. Nemsokára Niilo is csatlakozott hozzájuk.
– Látom boldog vagy és én örülök neki – szólalt meg Rasmus.
– Igen. Úgy gondolom, hogy megtaláltam az igazit. Azt érzem, hogy le tudnám vele élni az egész életemet.
– Azért tartsd szem előtt, hogy nem az számít kivel tudnád leélni az életedet, hanem az a fontosabb, hogy ki nélkül nem tudsz élni – mondta mosolyogva Rasmus.
– Csak egy kis szójáték, de milyen igaz – szólalt meg Joel.
– Igen, de ezt majd csak az idő dönti el fiam.
– Persze, meglátjuk még, hogyan alakul a kapcsolatunk. Ezeket az első benyomások hozták ki belőlem. Azért annyit elárulok, hogy meditáltunk és több korábbi életben voltunk házasok.
– Na, ez megmagyarázza ezt a hirtelen, nagyon mély érzéseket – mondta Rasmus.
– Szólj, ha már az esküvőre is készültök – szólt közbe Joel kajánul mosolyogva.
– Nehéz és hosszú napunk volt, tegyük el magunkat holnapra – folytatta Niilo nagyot ásítva.
– Igaz, reggel megint korán ébresztő és egyre szorít az idő a verseny miatt. Nagyon oda kell tenni majd magunkat és én is rendkívül elfáradtam – válaszolta Joel.
A srácok egyre ügyesebben és rövidebb idő alatt tették meg a pálya útvonalát. Rasmus minden alkalommal motoros szánnal kísérte őket. Arttu is meglepődött, nem mondta meg nekik, de megfutották a legjobb versenyidőt. Persze, most akadálytalanul tudtak haladni. Azonban elismerésre méltó teljesítménynek tartotta még így is.
A szokásos ebéd utáni pihenést követően elmentek a Hekla nevezetű vulkánhoz, ami egyben a legaktívabb is Izlandon. Jónéhány kitörése igen nagy pusztítást vitt véghez. Emiatt az őslakosok „Pokol Kapuja” néven is emlegették. A Hekla név egyébként csuklyát jelent, amit azért kapott, mert csúcsát folyamatosan felhő takarja a magassága miatt. Egy negyven kilométer hosszú vulkanikus hegység része, fantasztikus a táj.
Távolról gyönyörködhettek csak benne, mert a hegyre senkit nem engedtek fel. A tudósok szerint a hegy alatti magmakamra már majdnem tele van, ezért bármelyik pillanatban kitörhet. A kitörés pontos idejét ugyanis nem tudják meghatározni. Az előrengések adnak erre némi időbeli határértéket, de azok nem pontosak. Emiatt Ni-iloéknak csak a távolabbi fotókkal kellett megelégedniük. Ámbár ezek is lenyűgözően sikerültek.
Mire visszamentek a panzióba, már estére járt. Nagy örömmel teltek napjaik.
Mindig sikerült valami új szépséget felfedezniük e megkapó földrészen. Elhatározták, hogy legközelebb megnézik a jégbarlangokat.
A verseny napja már nagyon közeledett. Arttu tudta, hogy milyen nagy nyomás lesz a fiúkon verseny alatt, ezért a szombati napokat is belevette az edzésbe. Biztosra akart menni, hogy jól kezeljék a kutyákat és kellően megismerjék a pályát.
Így az egyik vasárnapot választották a jégbarlangok megtekintésére, ugyanis fontos, hogy csak szakképzett túravezetővel érdemes felkeresni a terepet. A sisak és szöges cipő elengedhetetlen a jégen, míg a helyismeret nélkülözhetetlen. Ők nem tudhatják, hogy alattuk mennyire vastag a jég és merre kellene menniük. Egy tízfős csoporttal indultak be a barlangba.
A gleccserek szélén ideiglenesen képződő látványosságok a jégbarlangok. Nem mindennapi természeti varázs. Belépve ameddig csak a szem ellátott, mindent átlátszó színű jég borított. A természet kék és szürke színű különböző mintát rajzolt bele. A vastag jégpáncél alatt ugyanis különleges képződmények alakulnak ki, melyek lenyűgözőek voltak.
A túravezető elmesélte, hogy a tavaszi felmelegedés hatására azonban legtöbbjük megolvad és teljesen beomlik, illetve a víz elárasztja a barlangot. Ez a folyadék a mélyben üregeket képez, vagy akár tovább is mélyítheti.
Az idő amikor ismét hidegre fordul az olvadt jég hűlni kezd, és újra szilárd halmazállapotúra fagy. Így maga után hagyja a jégbarlangok pazar képződményét.
A formájuk, színük folyamatosan változik. Ez attól függ mindig, hogy az olvadék mennyire volt tiszta. Lehet benne hordalék vagy szikladarab is. Ha alga kerül bele, egy akvamarin színt kölcsönöz neki.
Ezért a barlangok színei igen változóak a szürkétől az égszínkéken át, türkiz és akár fekete is lehet.
Elképzelhetetlenül, óriási természeti erők munkálkodnak a felszínen és a mélyben is, hogy létre tudják hozni ezeket a káprázatos alakzatokat.
Elképesztően lélegzetelállító impulzusok érték őket a jégbarlang látogatása során. Niilo számtalan fotót készített. Természetesen kiválóan sikerültek, de mégis a helyszínen való megtapasztalása azoknak a gigantikus erőknek egyszerűen felülmúlhatatlan.
Niilo minden este átment Lotta szüleihez, hogy a kutyákkal minél jobban összeszokhassanak. Persze, miután megtudta, hogy szívszerelme is ott él tovább maradt. Megvárta, hogy Alina hazaérjen a kávézóból. Így tudtak egy kis időt egymással is tölteni. A versenyre való felkészülés sok időt elvett tőlük. Az elején könnyű kis kalandnak tűnt. Nem gondolta, hogy ezzel fog járni.
– Már csak két nap van a versenyig, aggódom érted és Joel miatt – mondta Alina.
– Ne aggódj kedves, minden rendben lesz – válaszolta Niilo miközben magához ölelte.
– Nem bántátok meg?
– Nem, dehogy! Igaz nem gondoltam, hogy ennyi időt el fog venni tőlem a felkészülés, de örülök neki. Arttu nagyon érti a dolgát és azt mondja, hogy ügyesek vagyunk. Ezért vagyok Izlandon, hogy mindent megismerjek, kipróbáljak. Már sokfelé bejártuk és ezernyi élményt gyűjtöttünk. A verseny ezt csak megkoronázza majd.
– Találkozunk még addig?
– Már nem azt hiszem. Holnap Joelékkel szeretnénk elmenni a barlanghoz kicsit ellazulni a gyógyvizében, verseny előtt jót fog tenni.
– Rendben és nagyon vigyázzatok magatokra, ne kockáztassatok.
– Úgy lesz, ne félj! Már semmi sem fontosabb számomra, mint te – mondta mosolyogva, majd két kezébe fogta a lány arcát és megcsókolta.
– Nézd! Megjelent a sarki fény.
– Látod, ez égi jel, hogy mi összetartozunk. Gyere üljünk le ide a padra – kérte Niilo.
Egymást szorosan átölelve figyelték a szemet gyönyörködtető, tündérmesébe illő fényjátékot. Csendben, gondolataikba merülve ültek ott és a szerelem tüze járta át mindkettőjük szívét. Ámor ez idő alatt elszakíthatatlan rózsaszínű fényhálót szőtt köréjük.
Eljött az utolsó edzés napja. Arttu felkészültnek tartotta a fiúkat a versenyre, bár először nem gondolta, hogy ilyen tehetségesek lesznek.
Átbeszélték még egyszer a szabályokat és néhány opciót. Izgatottan várták mindannyian a másnapot.
A délutánt azzal töltötték, hogy lazítottak. A barlang jótékony hatású vize volt erre a legalkalmasabb. Csendben rendezgették gondolataikat. Meditálással oldották fel a stresszt és feszültséget. Feltöltődtek testileg és lelkileg. Készen álltak a nagy versenyre és megmérettetésre.

Folytatódik