Reggeli kóma
Ez a nap is úgy kezdődik, mint bármelyik másik. Adolf óvatosan beoson a szobába. Leül az ágy mellé, és hangos szuszogásba kezd. Mivel nem reagálok, az orrát a vállamra teszi, hogy biztosan meghalljam: ő ott van.
Nem mozdulok. A hideg orr a nyakamat hűti, a lihegés erősödik. Megpróbálom a takarót a fülemre húzni, de a kutyaorr erőszakosan alá tolakszik. Felülök. Megpróbálom kinyitni a szemem. Nem járok sikerrel. A hideg orr egyre erőszakosabb. Felülök. Szemem már félig nyitva. Az elém táruló látvány enyhén szólva is komikus. Adolf az ajtóban ül, szájában a labda-cafrang, képén kaján vigyor.
A falba kapaszkodva elindulok. Az irány más, mint amit kedvenc ebem elképzelt, tehát rám erőszakol egy irányváltást. A manőver balesetveszélyes, mert pont előttem áll, miközben én alvajáróként támolygok. Az összes izmával, ötven kilójával megakadályozza, hogy lépjek. Gyengéden, de céltudatosan irányit az ajtó felé. Az ajtóban még egy orrdöféssel lendületet ad.
Kint vagyunk a teraszon. Csak pár lépcső, és máris a tuják között szédelgek.
Kínzóm óvón, védőn mellettem lépked. Lapockáján feláll a szőr, érzékeli a macskaszagot. Mióta beköltözött hozzám a lakásba, az ősellenség nyugodtan randalírozhat a kertben. Erőtlenül suttogom: sicc! Adolfot, mintha kilőtték volna, eliramodik a vélt cicus irányába. Ha a fa alatt macska lenne, – már nem lenne. Nem birok gyönyörködni a kutya harmonikus, szép mozgásában, nem látok, állva bóbiskolok. Arra riadok, hogy a kezemhez ér valami riasztó, valami hideg. A labda-cafrang.
Ez a kutya nem normális! Hajnalok hajnalán labdázni akar! Eldobom a tarka gumidarabot.
Adolf, és hajnali hűvös megtette a hatását. Ébren vagyok. Miközben újra eldobom a labda-maradékot, már rá tudok csodálkozni a cinkék, szajkók és más tollasok reggeli koncertjére.
Adolf megunta az eszetlen rohangálást, visszafekhetek. Újjé! Szép a világ! Elvackolom magam a kihűlt takaró alatt. Szemem lecsukódik, – és felvijjog az óra.
Fitten, frissen pattanok ki az ágyból, kis családom hadd lássa: ki a legény a gáton!
2 hozzászólás
Kedves Matyi!
Nagyon jól megragadtad a reggeli kábulat pillanatát, melyből kutyusod kirángatott. Kedvencünk sok mindenre rávesz, amit magunktól nem tennénk meg. Igaz a mondás, hogy közelebb hozzák a természetet.
Szeretettel: Rozália
Kedves Ildikó!
Aranyos önvallomás. Igazi reggeli hangulat! Tetszett!
Gratulálok!
Üdv.: Sanyi