Remény

Órák óta ült kényelmesnek egyáltalán nem mondható karosszékében, és rendületlenül szívta egyik cigarettáját a másik után. Az őszi eső halkan kopogott a résnyire nyitott tetőtéri ablakon, a feltámadó szél időnként megrázta a kopasz, mélabús juhar ágait. Sietős léptek kopogtak az ázott aszfalton, tulajdonosuk mélyen kapucnija rejtekébe bújt. Zsuzsát teljesen elborította a melankólia. Úgy érezte, lelke létének legmélyebb bugyrában fortyog, a szabadulás útja pedig zárva. Merengését vad köhögési rohamok szakították félbe, a fájdalom a tüdejéig hatolt. Pedig a háziorvosa is megmondta, amikor legutóbb a szűnni nem akaró hörghurutjával felkereste, hogy abba kellene hagynia a dohányzást. Sokat olvasott, egészségügyi főiskolát végzett lányként természetesen maga is tisztában volt káros szenvedélye következményeivel, és nem is az akaraterő hiányzott ahhoz, hogy az utolsó cigarettát letegye. A dohányzás a vigaszt, a menedéket jelentette a számára.
– Ez az egyetlen örömöm az életben – szokta mondogatni.
Nem mert orvosa szemébe nézni. A fertőtlenítőszer átható szaga felkavarta a gyomrát, tekintetét a fehérre sikált járólapra szegezte. A háttérben ketyegő falióra baljóslatúan számolta a perceket. Reszketve várta az ítéletet, míg a már nyugdíjkorhatár fölött lévő, ősz haját lófarokba kötött, mindig mosolygós doktor a röntgenfelvételt tanulmányozza. Az ítélet egyelőre elmaradt. De csak egyelőre.
– Ha megmarad továbbra is a napi két doboz cigarettánál, nem biztos, hogy megéri az unokái világra jöttét – közölte az orvos tárgyilagosan, de jó szándéktól vezérelve.
Unokák, sóhajtott fel Zsuzsa keserűen. Még az sem biztos, hogy valaha gyermekeket hoz a világra. Annyira szerette Zoltánt, senki mással nem tudta elképzelni az életét, csakis vele. Senki mást nem tartott volna kiválóbb apának, mint őt. Hosszú sétáik során a virágba boruló, később pedig piros gyümölcsöt hozó cseresznyefák alatt rengetegszer eltervezték jövendő életüket. Aprólékosan kidolgozták leendő házuk berendezését, még az olyan apró dolgokra is kitértek, mint mondjuk a konyhaterítő színe. Azok a felejthetetlen csókok pedig a lágyan csobogó pataknál. Néha tőkés récék szemlélték a boldog szerelmespárt kíváncsian, máskor kóbor kutya szaglászta a lábukat őszinte érdeklődéssel. A sarki cukrászda vaníliafagylaltja! Még most is érzi a szájában az olvadó, édes gyönyörűséget.
– Szeretlek – mondta Zoltán tömören és egyszerűen. Ebben a szóban azonban benne rejlett az egész univerzum, az égen a csillagok, a kövek a patak medrében, a parkban kergetőző uszkárok, a langyos májusi alkonyat. Kézen fogva sétáltak a nyugovóra készülő házak között, és Zsuzsa teljes szívéből hitte, hogy övék az örökkévalóság.
– Már nem szeretlek – mondta később Zoltán ugyanolyan tömören. Komor, hirtelen idegenné vált arcával most is a világegyetem üzenetét hozta el, de egy kegyetlen, összeomlani kész világét. Sem a sírás, sem a könyörgés nem segített a megmásíthatatlan tényeken.

Bosszúsan vette észre, hogy az utolsó cigarettája is elfogyott. Most mehet a trafikba, pedig ma már nem szándékozott kimozdulni hazulról. Türelmetlenül kapta magára kabátját, mérgében elszakította a cipzárt. Még ez is, dühöngött tovább, ebben a tomboló szélben meg fog fagyni, de muszáj cigarettát vennie, mert nem lehet meg nélküle. Az utcára érve meglepetten tapasztalta, hogy az eső elállt, a napkorong pedig bár bágyadtan ugyan, de előbújt a háztetők mögül. Az enyhe esőillat gyerekkori emlékeket ébresztett benne, amikor öccsével a nagyobb égiszakadások után gumicsizmát húztak, és önfeledten tapicskoltak pocsolyáról pocsolyára. A trafikot zárva találta, ezért a közeli szupermarket felé vette az irányt. A bolt ajtaja előtt azonban hirtelen megtorpant.
– Nem – határozta el -, nem megyek be. Abbahagyom a dohányzást. Talán még van remény számomra.
Zsoltra gondolt, a munkatársára, aki már nem egyszer hívta vacsorázni, de eddig mindig kikosarazta.
– Miért ne mehetnél el vele- súgta egy hangocska legbelül.
Elővette a mobiltelefonját. Miközben a telefonszámot kereste, a nap mosolyogva intett búcsút, majd átadta helyét az új kalandokra hívó éjszakának.