Bizony, bizony itt tartunk kedves barátaim, kortársaim egykori rockerek, mára nyuggerekké váltunk, már aki, mert sajnos sokan nem érhették meg a nyugdíjkorhatárt, az illendőséget megsértve a kelleténél előbb letették a kanalat. Maradtunk, persze így is, némelyek szerint túl sokan, de menjünk sorba.
Az én generációm az 1960-as években volt tinédzser, fiatalnak lenni mindig jó, és szép, így volt ez velünk is, de már akkor sokat szívattak bennünket. Akkoriban kezdett tért hódítani itthon a rockandroll, a Magyar Rádióban persze ezt a „nyugati mételyt”nem sugározták. Így bőszen hallgattuk Szabad Európán a Tinédzser Partit, Cseke László műsorát a 36, 49 stb. méteres rövidhullámon, a fiatok kedvéért a Szabad Európát hallgatni akkoriban szigorúan tilos volt, pedig innen, no meg a Rádió Luxemburgból ismerhettük meg Elvis Presleyt, a királyt, majd később a Beatlest, Bee Geest a Rolling Stonest, és a többieket. Gondolják csak meg az említett előadók mára klasszikusok lettek, akkoriban, pedig még hallgatni sem illett őket, később a fiatalok körében itthon is divatba jött a roki, és az új módi szórakozás, egymás után alakultak a mára szintén klasszikussá vált együttesek a Metró, az Omega, az Illés. Most had legyek egy kicsit lokálpatrióta, mert ide sorolom a később országos hírnévre szert tett szolnoki Integrál együttest is.
Szóval a ’60-as évek közepén elsősorban az ifjúság nyomására már lehetett bulikba, hangversenyekre járni, bár igencsak kontroll alatt tartottak bennünket, nemhogy iskolába nem lehetett farmert hordani, még a Szolnoki Szabadtéri Színpadon (akkor még volt) rendezett Omega koncertre sem engedtek be fariba. Ja, és mi a ’40-es évek végén ’50-es évek elején születettek voltunk a „nagy generáció”, és mi voltunk a „Ratkósok” is, annyi mindenek voltunk, és annyi mindenért szívtunk, hogy az mára már megmosolyogtató. Nem lehetett hosszú hajunk, sőt csak olyan rövid lehetett, ami a fület nem takarta, és akkor még nem beszéltem az abban az időben kötelező két év katonaságról, hogy ott milyen dolgok történtek azt ma, talán el sem hinnék. Mindazonáltal boldog fiatalságunk volt, csak hamar végetért, a 25 éves koromtól máig eltelt idő egy szempillantásnak tűnt, és ez nem közhely, ez személyes tapasztalat.
Modhatnám azt is, hogy rockerekből egy pillanat alatt így lettünk nyuggerek, és szívunk tovább.
Kezdjük azzal, hogy mi már nem hatvan, hanem hatvankét évesen jöhettünk nyugdíjba, a nyugellátásunk kiszámításának módja is kedvezőtlenül változott, és most lehet, hogy ezt is csökkentik. Azóta is szeretnek bennünket, főleg a politikusok, nemrég azt tervezték, hogy a nyugdíjasok szavazási lehetőségeit korlátozni kell, vagyis egy nyugger szavazata ne érjen annyit, mint egy aktív dolgozóé, mondván, nehogy már az öregek, a „vének tanácsa”, döntse el az ország sorsát. Erről szerencsére külső, és belső felzúdulás hatására egyelőre letettek.
Azután itt van az utazási kedvezmény, ugye csúcsidőben a kedvezményt a nyuggerek nem vehetik igénybe, csúcsidőn kívül meg négyszáztíz vonatot, meg jó néhány távolsági buszt töröltek. Ergo, zsebre tehetjük a kedvezményt nyújtó igazolványunkat, és mehetünk amerre látunk, többnyire gyalog, vagy gépkocsival, persze 450 Ft-os benzinnel, ami hetente emelkedik, a gyógyszerekkel együtt, amit legnagyobb mennyiségben mi fogyasztunk.
Tudom én, hogy a mi helyzetünk sokkal könnyebb, mint a szüleinké volt, hiszen kimaradtunk egy háborúból, és békében nőhettünk fel, ez igaz, és ez nagy szerencse, de azért azt csak leszögezem, hogy a miénk egy igen „szívós” generáció.
22 hozzászólás
No, akkor én most melyik bandához tartozom? :))) Már nem és még nem… talán én nyöggerek csapatában küzdök jelenleg. 🙂
Kedves Feri, sokat megélt a mi korosztályunk, rengeteg tiltás, akadályok, kötelezők, és nagyon kevés volt a szabadonválasztott gyakorlat. Igaz, mindennek megtaláltuk a maga szépségét, és a kiskapukat is saját szórakozásunkhoz. 🙂
Szeretettük mi, még a tiltott dolgokat is, persze, hát annak volt a legnagyobb vonzereje. Igaz, tudtuk hol a határ.
Nagyon jól hoztad elénk ezt a "szívós" generációt.
Örömmel nosztalgiáztam.
Szeretettel.
pipacs 🙂
Kedves Pipacs!
A múlt megszépít dolgokat, mégis azt gondolom, szép volt, és igaz volt, most pedig…
Köszönöm, hogy örömmel nosztalgiáztál velem.
Szeretettel: Zagyvapart.
Kedves Feri!
Bár én egy jó tízessel fiatalabb vagyok, mégis mohón ittam a szavaidat. Egyrészt, mert a leírt dolgok szele egy kicsit azért még engem is megcsapott, (Cseke Lászlóra még én is emlékszem) másrészt, mert nagy igazságokat mondtál el. Volt még azért olyan részlet amire nálam is beindult a "nosztalgia-vonat". Remekül megfogalmazott írásodat fel-fel fortyogó vérrel olvastam. A leírt igazságtalanságokon segíteni nem tudunk, de egy kis megkönnyebbülést jelenthet, hogy legalább beszéltél róla.
Üdv:
Millali
Kedves Lali!
Örülök, ha beindítottam nálad a "nosztalgia-vonatot". Köszönöm értő hsz.-ed, és elismerő soraid.
Üdv.: Zagyvapart.
Kedves Feri!
Eddig abban a tévhitben voltam, hogy a rockerek a rock szenekarok sztárjai, akik beleírták magukat a rock történetébe… 🙂
Most azonban Tőled megtudtam, hogy a rock zene rajongói is rockerek! 😀 Így léteznek idősebb és fiatalabb rockerek, és "Még a föld kerek, addig mindig léteznek rockerek!"
Egy dologban nem értünk egyet a rockerek soha nem lesznek nyuggerek! 🙂
Tudomásom szerint a jelenlegi országgyűlési elnök használta először ezt a kifejezést az idősebb nemzedékre. A szó maga az ember. Nem azt minősíti akire mondja, hanem azt aki mondja. Az időseket tisztelni kell/ene/, mert ha a most nyuggerezők megérik a "nyugger kort" az ostor amit a nagymamáik, és nagyapáik feje fölött csattogtatnak, rajtuk is csattani fog! Judit
Kedves Judit!
Én ma azt gondolom, hogy az rocker aki annak érzi magát, magam soha nem voltam sem zenész, sem gépuska-lábú táncos, de a rockerség, érzése mindíg is velem volt, és ez nem más mint a szabadság utáni vágy.
Ami a nyuggerező elnök urat illeti, kinált ő már kötelet is a fél országnak, és ha akart volna most köztársasági elnök is lehetett volna!!!….Amúgy meg Nagy Feró a közelmúltban nyilatkozta, hogy mit akartok már az öreg nyuggertől?
Köszönöm, hogy olvastál, és köszönöm az értékelésed is.
Kedves Zagyvapart!
Amit itt leírtál nosztalgiával töltött el ami a zenét illeti. Bár későbbi korosztály vagyok, bár nem sokkal. Teljesen reális és megtörtént dolgokról írtál. Egyetértek minden sorával. Ugyanakkor a véleményen vagyok, minden generációnak meg vannak a maga nehézségei, a mai fiataloknak sem olyan könnyű. Sajnos nem véletlen vándorolnak külföldre, ami azt hiszem társadalmi problémát is jelent. Ne haragudj, ha itt és most ezen is elmélkedtem.
Az írásodat én a cikkekhez soroltam volna. Tetszett az írás, mert emberségesen, és mindennemű vádaskodás nélkül írtad meg.
szeretettel-panka
Kedves Panka!
Teljesen egyetértek veled, a mai fiataloknak sajnos nehezebb mint nekünk volt, az én fiam is hetedik éve Angliában dolgozik. Valószínűleg abban is igazad van, hogy jobb lett volna az írást a cikkek közé sorolni.
Köszönöm, hogy olvastad, és örülök, ha tetszett.
Kedves Feri!
Érdeklődéssel olvastam írásodat, s bár egy kicsit fiatalabb vagyok átérzem minden sorát. Az
út amin mendegélünk, és bárhogyan, bárhonnan is hasonlítunk, egyre vadabb dolog a tényszerű való.
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Egyetértünk, sajnos egyre vadabb országban élünk, és ez nagyon rossz mindenkinek.
Köszönöm figyelmed, szeretettel: Zagyvapart.
Kedves Feri!
Gratulálok, hogy megosztottad velünk gondolataidat. Sokat mondó rövid stílusoddal jól kimerítetted a tárgyat. Tény, elődeitek idejében a sors még annál is több terhet rótt az emberekre, sokkal több és nehezebb munka, a háborút követő kegyetlenségek már nagyrészt elkerültek Benneteket. De ahogyan fogalmaztad, a fiatalok bármilyen helyzetek közt jól, megtalálják, a kiutat minden tiltástól, hogy jól érezzék magukat, pl. Szabad Európai rádió. Hiába tiltották, mégis, élvezték a távol élő fiatalok zenéjét.
Sajnos, hiába, mindenkor feladják a leckét! Akkor másért volt nehéz a fiataloknak, most is nagyon nehéz, de mindig fennállnak a gondok. Az én unokám is külföldön él legalább 10 éve. S hányan hagyják el a hazát, s fogyasztják a nemzet létszámát, ki tudná megmondani.
Az meg szomorú tény, ahogyan magas lóról beszélnek az idős emberekről, akik elszenvedték a legnehezebb időket.
Kata
Kedves Kata!
Bizony így van, már ami azt illeti, hogy a mai fiataloknak még nehezebb, mint nekünk volt, egyszerűen azért, mert nincs létbiztonság, az én fiam is sok éve már, hogy külföldön dolgozik.
Az idősek mostani helyzetéről, pedig nap mint, nap hallhatjuk az ország mai vezetőit, megnyilatkozásaik többsége lesúlytó.
Köszönöm értékelésed: Zagyvapart.
A keleti blokk rövid "rock-történelmével"azsusztált jelen helyzetképed élvezettel olvastam.Sajnos minden igaz és " pénztártól való távozás után" a reklamáció is lehetetlen. Ilyenkor egykori birkozó barátom példája jut eszembe.Mesélte, a gyakori edzőpartnere mindig büdös volt. Említette neki és a válasza az volt: ne szívd teli pofával csak féllel. Szerintem a túlélés szempontjából ez ránk is vonatkozik.Barátsággal:Z
Kedves Jenő!
Valóban, pénztártól való távozás után…, a baj csak az, hogy a pénztárnál egyre nagyobb csalók ülnek, ezért aztán hazánk ma sokkal rosszabb helyzetben van mint huszonkét évvel ezelőtt. Ja, én már régen csak félpofával szívom, de így is büdös.
Köszönöm, hogy olvastad, és kösz. az értékelést is.
Üdv.: Zagyvapart.
Kedves Zagyvapart!
Ismet egy olyan temat hoztal, ami aktualis. En meg nem vagyok "nyugger", de erosen el bennem a vagy, hogy mihamarabb az legyek. Remelem nem torlik el, az erre vonatkozo lehetoseget es hamaroan en is a te taborodba kerulok.
azert jo volt kicsit nosztalgizani Veled! Koszonom!
Irasod temeszetesen mos tis tetszik, es olvasni mindig elmeny szamomra.
(Bocsanat az ekezetek hianyaert, de mar Svajcban vagyok, es nincs ekezetes gepem.)
Szeretettel:
Hamupipo
Kedves Kata!
Megtiszteltetés számomra, hogy a gyönyörű Svájcból is van olvasóm.
Kívánom, hogy vágyaid teljesüljenek, és a "táboromba" kerülj jó egészségben.
Köszönöm elismerő soraid.
Szeretettel: Zagyvapart.
Szia!
Nem könnyű a generációtoknak, sok mindent megéltetek. Írásod elgondolkodtató.
Szeretettel: Eszti
Köszönöm szépen kedves Eszti.
Szeretettel: Zagyvapart.
Szia Zagyvapart!
Jópofa, lendületes írásban összegzed a korabeli jellemzőket, s idézed meg a kor szellemét.
Hihetetlen hogy mekkora különbségek tudnak lenni akár egy évtized viszonylatában is.
De a tendencia úgy látom, az végig megmaradt.
Szeretettel gratulálok az írásodhoz.
Ildikó
Kedves Ildikó!
Köszönöm a látogatásod, és a gratulációt is.
Kedves Feri!
Ide tévedve, ismét elolvastam. Eszembe jutott, hogy mi változott? Ha jól gondolom, sokat, sajnos, nem jó irányban: Hol tartunk mi a jó Foritunkkal? Mennyit ért akkor és most? Amikor pl. nyugdíjba kerültem, Háromezer körül kaptam (nem jó időben kerültem ide, mivel azokat részesítették előnyben, akik pl. csak 10 évet dolgoznak, mi lemaradtunk. Igazságosnak tartottam, azoknak is meg kell élni, az többet ért, mint most a sokszorosa, mert több, mint másfélezer!!! Nem elég, ahogy írod, mennek fel az árak, a rezsi-csökkentés mit ér, két évvel ezelőtti árak 2-ezerrel megdrágultak, ráadásul a cégeknél azt kimutatni külön ember kell, amit mi fizetünk meg. Emelkednek a gyógyszer-árak, minden, az élelmiszer, amin nem lehet spórolni. Jó volt a majd' 10 év, amikor karácsonykor dupláztak. És most? Szégyen és gyalázat, nem akartam hinni, hogy 10 ezret kapunk! Mennyi mindent lehet belőle vásárolni! Aki kitalálta, annak is elég Karácsonyra?
Üdvözlettel: Kata
Kedves Kata!
Minden szavaddal egyetértek, köszönöm látogatásod.
Szeretettel: feri.