Rossz egyedül

( Csobai István – Artur és Wendler Zoltán – Artúr )

János amolyan mackós alkat. Már két éve nyugdíjas. A felesége öt éve halt meg. János néha dolgozgat a nyugdíj mellett. Gépeket javít, amelyeket még ő készített húsz-harminc évvel ezelőtt. Amióta a felesége meghalt, nem igazán foglakozik sem a házzal, sem a kerttel.

Éva már négy éve nyugdíjas. Gyerekkorában egy osztályba járt Jánossal. Sokáig egymás mellett is ültek a padban. Éva férje két éve halt meg szívrohamban. Éva a nyugdíj előtt adatrögzítőként dolgozott, mint csoportvezető. Szereti a kertet. A pénzének nagy részét a házára költi. A ház ettől egyre szebb. Éva jól tartja magát. Kicsit duci, de ápolt, és csinos. Sokszor úgy érzi, elviselhetetlen az egyedüllét.

János néha levelezget egy Internetes társkereső oldalon. Siker esetén összekapja magát. Előveszi a külön erre a célra tárolt ruháit, és rendesen kiöltözik. A találkozókat mindig úgy beszéli meg, hogy ül az autójában, és ha a nő úgy dönt, beül mellé. Már előre tisztázzák, hogy a nő főz, a hozzávalókat pedig János állja. Ezt így érzi korrektnek. Ezek a vacsorák többnyire jól sikerülnek. A nők igazán kitesznek magukért. Az éjszakák megkoronázzák a találkozókat. János a pénzt legtöbbször a vacsoraasztalon a konyhai tányér alatt hagyja. Reggel elbúcsúzik. Nem ígér semmit. Soha se megy kétszer ugyanahhoz a nőhöz. Nála az ilyen találkozók néhány hónapos eltéréssel követik egymást. Utána mindig sokkal inkább egyedül érzi magát.

Éva egyik barátnője egy irodát működtet. Utazási partnereket közvetít. Az utazások közben alkalom kínálkozik megismerkedni az útitársakkal. Évának sokáig nem volt szerencséje. Ezekre az utakra általában sokkal több nő jelentkezik, mint férfi. Éva szívből utálja azokat a nőket, akik nem játszanak becsületesen, hanem valamilyen technikával lecsapnak a férfiakra, mielőtt azoknak idejük lenne jobban körülnézni. Egyszer megismerkedett egy férfival. A jó hangulatú nap után a férfi azt kérte Évától, húzza fel magára azt a tangát, amit vett neki, és csak abban sétálgasson a lakásban. A férfi elővett egy fényképezőgépet, és elkezdte az önkielégítést. Éva ezek után befejezte a kirándulásokat. Azóta sokkal inkább egyedül érzi magát.

Éva és János majdnem szemben laknak egymással. Éva szereti János humorát. János szereti azokat a sós süteményeket, amiket Éva ajándékból a kerítés lécére akaszt neki, amikor süt a barátnőinek.
Főleg a sütemények kicsit száraz széleit szereti. Éva tudja ezt. Többnyire akkor szoktak találkozni egymással, amikor télen havat lapátolnak. Sokszor viccesen megpróbálják eltolni egymást a hólapáttal. János néha megdobja Évát egy hógolyóval. Mindig vigyáz arra, nehogy keményre gyúrja, és amikor dob, csak a kabátot találja el. Éva kicsit sikongat, de tudja, az első hó – a legenda szerint – széppé varázsolja a nőket. Azt is tudja, az a hógolyó nem más, mint egy virágcsokor, cserébe a finom süteményekért.

Éva imádja a sudoku játékot, de szereti a keresztrejtvényeket is. János lovakra szokott fogadni kis tétben de hatalmas előkészületek után. Átvizsgál minden elérhető információt, napokig fontolgatja a dolgot. Mindketten élnek a technika adta lehetőséggel, az Internet világával, de reménytelenül, végtelenül egyedül vannak. Éva sokszor sírdogál esténként a konyhaszéken ülve, vagy az ágyában fekve. János pedig tiszta éjszakákon gyakran ül kinn a teraszon, és nézi a csillagokat. Közben arra gondol, talán van valahol valaki a világban, aki pont így ül, mint ő most, és akár a társa is lehetne. Az évek múlásával erre egyre kevesebb a remény.
Nem marad más, csak a végtelen egyedüllét. Jó időben senki sem szokott a hólapátra gondolni.